Campus Mundi

Bencére nem volt jellemző, hogy kimozduljon komfortzónájából, de amióta Finnországban tanult Campus Mundi ösztöndíjjal, csak azon gondolkozik, hogy merre legyen a következő útja.

Nem fogok kenyéren élni, olcsóbb annál a garnéla!

Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál és kitől hallottál róla?

Az alapképzésem elkezdése óta már a levegőben volt, hogy szeretnék kimenni külföldre tanulni egy félévre Erasmussal. A rengeteg halogatás miatt, ez végül a mesterképzésem harmadik szemeszteréig tolódott. Ha egy jobban informált ismerősöm nem szól, hogy másfél hónap múlva lejár a jelentkezési határidő az utolsó lehetőségünkre, életem legjobb félévéről maradtam volna le.

Szerencsémre mindez egy kari Erasmus+ tájékoztató előtt történt, így még volt lehetőségem felzárkóztatni magam, hogy egyáltalán mit, hogyan, miért, merre, mikorra. A tájékoztatón a lehetséges úticélok közül az északi országokon akadt meg a szemem. Az ötlet ott halványult el bennem mikor az ottani megélhetési költségek jöttek szóba, és akkor jött vissza, mikor a Campus Mundi ösztöndíj lehetőségét említették, aminek hála gyorsan sikerült meghoznom a döntésemet a célországról.A Campus Mundi magasabb anyagi támogatása nélkül nem hiszem, hogy bele mertem volna vágni finnországi utamba, viszont ennek köszönhetően egy feledhetetlen élménnyel gazdagodtam.

Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra?

Sosem utaztam még északra. Az interneten fellelhető információk mellett rengeteg információt kaptam volt ösztöndíjasoktól, akik északi országokban voltak. A sok pozitív visszajelzés alapján rájöttem, hogy jól választottam. Norvégiába utazott ismerősöm mondta: "Ne aggódjak, nem fogok kint kenyéren élni, olcsóbb annál a garnéla". A hideg sem tántorított el, sőt, tárt karokkal vártam a hazai 35 fokok után. Ez a döntésemet nem, csak a táskámat nehezítette meg. Az augusztusi kiérkezés és decemberi hazamenetel miatt nyári és téli ruhával is kellett készülni, a bakancs és nagykabát nehezen volt összeegyeztethető a repülő 23 kilogrammos táskalimitjével.

Mesélnél a kinti körülményeidről? Milyen volt a szállásod és a mindennapok?

A szálláskeresés sosem egyszerű feladat. Turkuban három opció volt: a Student Village, a kiadó lakások és a RetroDorm. A Student Village közvetlenül az egyetemi épületek mellett található, saját szoba áll rendelkezésre fürdővel, néhol még saját konyhával is. A RetroDorm a legolcsóbb opció, az egyetemtől 3 kilométerre lévő domb tetején állórégi idősek otthonából kialakított (és valamennyire felújított) kollégium, saját kis szobával és mosdóval, de minden más, mint a konyha, fürdő, nappali közös. Az első helyre egy rendszerbe kellett regisztrálni, legalább fél évvel korábban, hogy kapjak még helyet (erről lecsúsztam), a másodikhoz kutakodni kellett sokat, a kollégium pedig a végső opció volt számomra. Nagy duzzogva, de nekem már csak a kollégium maradt, viszont ekkor még nem gondoltam, hogy ezért máig hálás leszek. A koliban körülbelül 150, csak Erasmus hallgató volt. Bebizonyítottuk, hogy a szintekhez tartozó, maximum 8x8 méteres nappalikban 60 ember és két asztal sörponghoz bőven elfér. Elég gyorsan egy összetartó és sokat bulizó közösség alakult ki, aminek híre is ment, a Student Village-ből is hozzánk jártak az emberek partizni, még az egyetemi lapba is bekerültünk. A bulizások mellett vacsorákat tartottunk, az azonos nemzetiségű lakók együtt főzték meg nemzeti ételeiket a többi 70-80 főre, volt francia, spanyol, cseh vacsora, német októberfeszt kolbásszal, olasz tészta parti, mexikói taco parti, japán sushi, és ketten magyarok megismertettük a lángost a nagyvilággal. Plusz a kollégium városszéli elhelyezkedése miatt, amikor volt rá fél százalék esélye, hogy lássuk Turkuból a Sarki Fényt, láttuk is.

A kollégiumban a lakótársakkal még az őszi félév elején, a nyáriasabb időben körbejártuk a közeli nemzeti parkokat, ahol gyakran grilleztünk. Hihetetlen volt, mennyi ember járja a parkokat, a nyilvános grillező és tűzrakóhelyek szinte mindig foglaltak voltak, még a legeldugottabbak is a fenyvesek közepén. Nem vagyok nagy természetjáró, de ott a látvány lenyűgözött. A nemzeti parki túrázásokon túl, körbe lehet utazni a környéket, a helyi ESN is folyamatosan szervezett kirándulásokat, de saját szervezésben is mentek emberek Tamperébe, Helsinkibe, Talinnba, Stockholmba, akik jobban ráértek Szentpétervárra, Moszkvába, Oszlóba és természetesen, ha az ember mélyebben a zsebébe nyúl, ott van az őszi félév nagy zárása, a Lappföldi kirándulás.

A Gazdaságtudományi Kar épülete belülről nagyon modern volt. A belépőkártyával 0-24-ben be lehetett menni, ha az ember tanulni akart a könyvtár részlegen. A vizsgákat is bármikor meg lehet írni, akár vasárnap este 8-kor is, csak regisztrálni kellett online, majd egy erre kialakított szobában, egy számítógép (és rengeteg kamera) társaságában meg lehetett csinálni. A kurzusok többsége negyed éves, van egy augusztusi és októberi kurzusfelvétel, így a számítógépes vizsgák miatt az első negyedévben elvégzett kurzusokból októbertől december végéig bármikor lehet vizsgázni. Naponta általában egy kurzusunk van, melyek nagyrészt 1,5 órások és 10-től vagy déltől kezdődnek. A gyakorlat és önálló munka, valamint csapatmunka orientált oktatás miatt a tengernyinek tűnő szabadidő a beadandók és csoportmunkák készítésére volt fenntartva. Ilyen kint egy átlagos diák hete, nem csak az Erasmusosoké.

Hogyan sikerült beilleszkedned? Részt vettél egyetemi rendezvényeken?

A kollégiumban az elsők között érkeztem, ezért fogadóbizottságként vártuk az újonnan érkezőket, így elég hamar rengeteg barátság köttetett A helyi ESN is rengeteg ismerkedős rendezvényt szervezett, viszont e mellett a gazdaságtudományi kar is számos programot csinált, közösen a finn hallgatókkal, így számos helyi diákot is megismerhettem. Továbbá a kinti mentorom is aktívan segített és szervezett számunkra programokat.

Nagyon jó barátságok kötettek, ezért is volt borzasztó nehéz decemberben becsukni mögöttem a kollégium ajtaját, életre szóló élmény volt. Máig beszélgetünk a kint szerzett barátaimmal és tervezzük a következő nagy találkozót.

Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak?

A már említett gyakorlatias módszerek, önálló tanulás és csapatmunka ilyen rövid idő alatt is rengeteget segített a készségeim fejlesztésében. Igyekeztem az otthonitól eltérő kurzusokat felvenni, hogy egy másik irányból kaphassak rálátást a közgazdaságtanra. De a legnagyobb fejlődés természetesen az angoltudásomban volt. Az, hogy fél évig csak angolul beszéltem, úgy érzem többet segített, mint az eddigi tanulmányaim.

Az első külföldi tanulmányi utamra nehéz volt rávenni magam, nem volt jellemző, hogy ennyire kimozduljak a komfortzónámból, de most már csak azon gondolkozom, hogy merre legyen a következő utam. Valószínűleg északból nem engedek, így Norvégia vagy Svédország jöhet szóba, viszont Turku a második otthonom lett, szóval még ide is tervezek visszatérni. :)

Mit üzennél a többi hallgatónak, miért vágjon bele a külföldi ösztöndíjba?

Először csak annyit látsz az egészből, hogy rengeteg a papírmunka, valamint ki kell mozdulni a komfortzónádból, aztán meg nem akarsz hazajönni.

Kihagyhatatlan. Az idegen nyelvtudásod fejlesztésére ennél jobb lehetőséget nem kapsz. Én se tökéletes angollal mentem ki (sőt...), de a többi külföldi ösztöndíjas hallgató sem, akikkel össze leszel zárva. Amikor a konyhában egy német, egy spanyol, egy osztrák és egy magyar együtt próbálják egymásnak elmutogatni a tésztaszűrőt, majd valaki csak megnézi Google Translateen, hogy 'strainer', egy életre beléd rögzül, nem úgy, mint mikor magoltad a szerdai szódolgozatra (a sajtreszelőt 'grater', ugyan ezzel a metodikával tanultam meg).

A szakmai fejlődés sem másodlagos. A kinti tanulás nem csak a szaknyelvi szókincsedet fejleszti, de a tantárgyak is országonként mások, vagy legalábbis máshogy közelítenek ugyan ahhoz a témához, egyfajta látókörbővülésre tehetsz szert a szakmádon belül, ha jó kurzusokat választasz.

És természetesen utazások, bulik, és új életre szóló barátságok.

Fotók: Almási Bence

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!

Utolsó módosítás: 2019.02.13.