Dávid Campus Mundi rövid tanulmányútja során új szimulációs módszerekkel végzett fizikai kémiai kutatásokat a csodás Olaszországban.

Nanopórusok, iontranszport, Siena

Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál és kitől hallottál róla?

Mesterszakos hallgató voltam, amikor először hallottam a Campus Mundiról. A kutatócsoportban többen voltak kint az ösztöndíj segítségével az Amerikai Egyesült Államokban, és az ő sikerességük az én kedvemet is meghozta a pályázáshoz. Elsőre viszont úgy döntöttem, várok a doktoriig. Már doktoranduszként ajánlotta a témavezetőm a Campus Mundit, és ő javasolta azt az olasz egyetemet is, ahová végül sikerült kijutnom.

Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra? Voltál már a célországban előtte? Informálódtál a kinti körülményekről?

Olaszországban utoljára általános iskolásként voltam, így nem maradt meg túl sok emlékem a régi utazásból. Sienaban pedig soha nem is jártam, így inkább mindennek utánanéztem: pontosan hova is megyek, a városban milyen a tömegközlekedés, hogyan jutok majd el A pontból B-be, stb. Beszéltem a fogadó tanárral is, aki tárt karokkal várt. Mivel EU-n belül maradtam, ezért nem volt gond az utazással sem. Úgy éreztem, hogy felkészült vagyok, mindennek utánanéztem. Aztán, amikor először el kellett jutnom a szállásomról az egyetemig, mintha nem is csináltam volna otthon semmit. Szerencsére gyorsan lehetett alkalmazkodni a körülményekhez, és pár nappal később már olyan otthonosan mozogtam, mint a helyiek.

Könnyű volt szállást találnod?

A szállással kapcsolatban szerencsém volt. Témavezetőm ugyanerre az időszakra nyert el egy másik, nemzetközi pályázatot, így ő is kijött velem Olaszországba, és tulajdonképpen vele laktam ebben a három hétben.

Pontosan mit csináltál kint?

Doktori munkámban különböző szimulációs módszerekkel modellezem a nanopórusokon keresztüli iontranszportot. Ez elsőre elég rémisztőnek hangozhat a laikus fül számára, de a téma jóval barátságosabb, mint amilyennek tűnik. Sienaban egy újabb szimulációs módszerrel ismerkedtem meg, aminek a fogadó tanár, Simone Furini nagy szakértője. A módszer a Brown-dinamikán alapul. Nagyon röviden: figyelembe vesszük a részecskék véletlenszerű mozgását is. A cél egy ilyen Brown-dinamikán alapuló szimulációs kód megalkotása volt.

Szakmailag mit adott neked a rövid tanulmányút?

Sokat tanultam Simonetől, valamint a Brown-dinamika alkalmazási területeiről. Fejlődtem matematikai, fizikai és programozástechnikai szempontokból, ezek pedig jelentősen segítik doktori munkám előrehaladását. Aminek különösen örültem, azok a kialakított szakmai kapcsolatok. Nemcsak Simone-t ismertem meg a kintlétem során, hanem kollegáit is, akikkel sokat beszélgettem a témáról, és kiemelném Simone két PhD-hallgatóját is, akikkel napi beszélgetést folytattam – ha nem is mindig szakmáról.

Mit üzennél a többi hallgatónak, miért vágjon bele a külföldi ösztöndíjba?

Üdítő volt más környezetben dolgozni. Más nép, más temperamentum, más hozzáállás. Ha megfelelően tudunk alkalmazkodni az előbb felsoroltakhoz, akkor szert tehet az ember egy olyan mértékű flexibilitásra, amely kutatóként igencsak az előnyére válik a későbbiekben. Bárki, aki keresi a kihívásokat, fejlesztené a nyelvtudását, világot akar látni, tanulna más országbeli oktatóktól, és aki szeretne nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni, annak csak ajánlani tudom a Campus Mundi ösztöndíjat. Én nagyon élveztem a kint töltött időt, és jóideig magammal hordom a tudást és az emlékeket. :)

Fotók: Fertig Dávid

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!

Utolsó módosítás: 2019.02.18.