Hogyan lesz egy egyetemi kurzusra készült projekttervből film? Egy Erasmus+ időszak alatt minden lehetséges. Laky Dóra finnországi féléve alatt filmet készített, amit az ösztöndíjas élményei ihlettek. Azóta már többször forgatott hazai és finn csoporttársaival, munkáikat pedig rendre bemutatják a Budapesti Finn Filmnapokon is.

Amikor filmet inspirál az Erasmus+

Miért jelentkeztél Erasmus+ ösztöndíjra?

Alapvetésnek éreztem, hogy jelentkezzek. Az unokatestvérem előttem pár évvel tanult Norvégiában Erasmusszal, tőle kaptam kedvet ahhoz, hogy én is pályázzak. Ki akartam próbálni a világhírű finn oktatási rendszert, szerettem volna világot látni és külföldi tapasztalatot szerezni. A Budapesti Metropolitan Egyetem Mozgóképkultúra és Médiaismeret alapszakán tanultam, ez alatt az időszak alatt pályáztam Erasmus+ ösztöndíjra. Két finn egyetemmel volt kapcsolata a METU-nak, és a Tampere University of Appiled Sciences (TAMK) volt az, amin volt filmes szak, ezért azt választottam.

Mi volt a legizgalmasabb tantárgyad, amit kint tanultál?

A Filmes hang óra. Mikor felvettem, még nem tudtam, hogy ez a hangmérnökök egyik másodéves tárgya. Stúdióban kellett dolgozni, hangokat felvenni, és azokat keverni. Alaptudás hiányában nem volt könnyű, de a csoporttársaim nagyon rendesek voltak, és sokat segítettek. Ez egy nagyon izgalmas óra volt, mert ilyen technikai lehetőség, ennyire felszerelt stúdió nincs az itthoni egyetememen.

Mi volt a legmeglepőbb esemény a kintléted alatt?

Visszatérő elem volt, hogy a finnek felismerték, hogy milyen nyelven beszélek, és ami a legmeglepőbb volt, hogy sokszor elkezdtek hozzám magyarul beszélni. Az volt az érzésem, hogy Tamperében mindenki volt már Magyarországon, mert mindenki dicsérte Budapestet. Egyik alkalommal egy magyar barátnőmmel beszélgettünk egy kávézóban. Csak mi ketten voltunk a helyen és egy bácsi, aki egyszer csak megszólított minket tört magyarsággal. Elmesélte, hogy azért beszél magyarul, mert egyetemista korában volt egy magyar szerelme, akivel évekig leveleztek. Ő magyarul írt a lánynak, hogy imponáljon neki, és azóta is sok mindenre emlékszik.

Te tanultál kint finnül?

Igen, de ez egy nagyon nehéz nyelv. Bizonyos szempontból nekem könnyebb volt, mert ez is ragasztónyelv, akárcsak a magyar. De már csak annyira emlékszem, hogy „En tarvi kuittia, kiitos” vagyis hogy „Nem kérek blokkot, köszönöm”.

Mielőtt kimentél, volt benned félelem?

Igen, az egyedülléttől. Nekem elég jó viszonyom van a családommal, és féltem, hogy milyen lesz az élet nélkülük. Az elején egy kicsit nehéz is volt, de az internet segítségével folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Szerencsére hamar lett egy nagyon jó finn barátnőm is, és az itthoni barátaim is meglátogattak kint.

Szakmailag mit adott neked ez az időszak?

Volt egy Produceri ismeretek című órám az egyetemen. Ezen nem csak beszélgettünk arról, hogy mit csinál egy producer, hanem egy létező projekttámogatási pályázatra készítettek fel minket, amin külföldiként is elindulhattunk. Én erre kitaláltam egy saját projektet, egy filmet. A pályázaton sajnos nem nyertem, de egyéb helyekről sikerült támogatást szereznem, így mégis leforgathattam a filmet az Erasmus+ időszakom alatt.

Ez hogy történt?

Kiutaztak hozzám segíteni a magyar osztálytársaim, a METU és Magyarország helsinki nagykövetségének anyagi támogatásával. A TAMK pedig minden olyan eszközt és technikai felszerelést biztosított, ami egy magyar diák számára elképzelhetetlen. Mindkét egyetem tanárai segítették és felügyelték a munkánkat.

Miről szólt ez a film?

Bár Finnországban játszódott, de magyar nyelven forgattuk a filmet, mely a Magam módján címet kapta. Két magyar cserediák, Eszter és Gergő tamperei találkozásáról szól, akik kétféleképpen igazodnak a megváltozott körülményekhez. A fiú könnyen beilleszkedik, a lány útját azonban konfliktusok nehezítik. A nyelvi és kulturális különbségektől feszült helyzetben Eszter úgy érzi, hogy egyedül Gergőben bízhat meg. 

Az Erasmus óta örök témám a két nép közötti különbség. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a finnekkel nyelvrokonok vagyunk, és a természetük is hasonló hozzánk, mégis nehéz helyzetek születnek a nyelvi és kulturális különbségekből.

Mi lett az elkészült film sorsa?

A filmet tavaly bemutathattuk a Budapesti Finn Filmnapokon. Volt egy diákfilm est, amire elhívtam a tamperei osztálytársaimat, akik szintén levetítették a saját vizsgafilmjeiket. Idén pedig már a Finnagora, a finn kulturális intézet támogatásával kifejezetten a Filmnapokra készítettünk finn-magyar koprodukciós diákfilmeket.

Mit kell tudni az általad készített legújabb filmről?

A sajátomban az volt a különlegesség, hogy azt én írtam, viszont finn és magyar szereplőkkel dolgoztam, így a jelenetek fele finnül van. A cselekménye röviden az, hogy egy finn nagykövetségi dolgozó egy magyar jósnő kártyái elé kerül, aki meglát valami olyat a lapokban, amit a finn nő inkább titkolna. Azért kínos a helyzet, mert a tolmács, aki a jóslatot fordítja neki, szintén érintett a titokban. A nyelvi különbségek is nagyon érdekelnek engem az Erasmus+ időszakom óta.

Tervezitek a projekt folytatását? Várhatóak további finn-magyar együttműködések?

A Finnagora és az én sulim részéről is megerősítést kaptam, hogy szeretnék, ha folytatnánk a közös munkát. Én azt szeretném, ha minden évben lenne egy kifejezetten finnek és magyarok összefogásából készült vetítés, és ha jövőre jönnének ide finn diákok, akik közösen a magyarokkal forgatnának filmeket a Budapesti Finn Filmnapokra.

Mivel bátorítanád azokat, akik hezitálnak az Erasmus+ jelentkezésen?

Ne féljenek, mert hosszúnak tűnik ez a fél év, de annyira gazdag és annyira sűrű, hogy egy pillanat alatt elrepül. Egyetemistaként van utoljára alkalmunk ilyesmit kipróbálni tét nélkül, nagyon biztonságos közegben. Ez egy bejáratott rendszer, nem az ismeretlenbe ugrik az ember, hanem egy jól működő rendszerbe, amiben nagyon figyelnek az Erasmus diákokra.

 Az interjút készítette: Deme Felícia, TKA

Utolsó módosítás: 2021.09.06.