Az ország, mely a legtöbb esetben “bezzeg” precedensként és a jólét megvalósulásának de facto-jaként kerül szóba, kivált a fiatalok körében. Dániának nem csupán a munkavállaló tömegek, de az egyetemista ifjúság szemében is rendkívül pozitív a megítélése. Nem csoda, hiszen az államilag támogatott oktatás, a messze földön híres edukációs módszerek, valamint a megszámlálhatatlan mennyiségű diákkedvezmény, ösztöndíj és képzések széles tárháza várja az érdeklődő hallgatókat belföldről és külföldről egyaránt.
Dánia, a kerékpárosok álma
Sok éve már, hogy elhatároztam, egyszer a dániai Danske Filmskole (vagyis az ottani filmművészeti egyetem) lépcsőit fogom koptatni. E hosszabbtávú tervem megvalósításában hatalmas mérföldkő volt a mobilitási ösztöndíj elnyerése, melynek keretein belül (elsősorban a dán nyelv gyakorlása végett) öt teljes hónapot tölthettem az említett ország fővárosának egyetemén, a Campus Mundi ösztöndíjprogram segítségével. Itt az Østerbro Kollégium lakója voltam , melytől a festői Koppenhágán keresztül kb. 40 perces bicikliút vezetett a campusig, ahol a dán nyelvi és skandináv kultúra kurzusokat hallgattam, melyeket kifejezetten külföldi hallgatóknak hirdetnek meg minden évben.
A tanév eleji, viszonylag zökkenőmentes érkezés és beköltözés után az első héten megkezdtem a környék feltérképezését: merre van a kisbolt, mennyibe kerül a tej és a tojás, hol lehet kerékpárt bérelni, kik laknak velem azonos emeleten stb. A korábban már turistaként idelátogató szaktársaim jótanácsai alapján nem ért meglepetésként az, hogy az árak az otthoniak háromszorosát teszik ki. Mivel ez az ország lakóniak átlagkeresetével összhangban van, külhoni állampolgárként azonban jóval mélyebbre kell nyúlnunk zsebeinkbe. Világos, hogy a dán hygge esszenciája nem a piaci árakban, hanem a városban és az emberekben keresendő. Ami engem az első pillanattól rabul ejtett, az az itteni népek egyenes jelleme, segítőkészsége és megértése bárminemű szituációban. Ezen felül persze, maga a környezet.
Az első hónapban bebarangoltam a város különböző parkjait, fontosabb tereit, sőt az egyetem egyik kurzusának keretében még a környező Hillerød és Humlebæk városkáiba is ellátogathattam többedmagammal. A főváros agglomerációjában a táj festői, a hangulat egészen különleges, hol végeláthatatlan tengerpart, hol a szivárvány minden színében pompázó sorházak egymásutánja, hol pedig a modern építészet magasiskolája. Egyetemével az élen, ahol a tiszta és igényes környezetben mindenki meg tudja találni a tanulásra, kikapcsolódásra alkalmas környezetet. A tantermek és a könyvtár jól felszereltek, a menza drága, ám kulináris szempontból rendkívül addiktív. A városban a legapróbb mobil büfékocsi is biztosítja vásárlóinak a bankkártyás fizetés lehetőségét, a hivatali ügyintézés gyors, viszonylag egyszerű.
Elsősorban két dolgot ajánlanék leendő dániai kalandorok figyelmébe: először is, érdemes dán bankszámlát csináltatni, főleg, ha dolgozni szeretnénk, hiszen bért csak dán számlára fognak nekünk utalni. Másodszor, szintén egy jó döntés sárga kártyát (CPR-number) igényelni, mely illetékmentes, és jól jön, ha orvoshoz kell mennünk, munkát akarunk vállalni, ügyet szeretnénk intézni stb. Javaslom továbbá a tömegközlekedés elkerülését, főként azért, mert ennek költségei napi szintű utazás esetén igencsak magasak lehetnek. Kerékpárt ellenben 155 korona/hó ellenében bármikor bérelhetünk, így vastagabb lesz a tárcánk és a combunk is.
Koppenhága önmagában nem egy hideg város. Az éghajlat ősztől inkább esős óceáni klímához hasonlít. Hó elvétve, eső azonban szinte minden nap, akár órákon keresztül is esik. Érdemes tehát az esernyőt, esőkabátot, vízhatlan nadrágot, vízálló cipőt mindig magunknál tartani. Két hónapos biciklis futár karrierem során egy szabályt egy életre megtanultam: Koppenhágában nincs helye a naiv időjósoknak. Egy biztos: sosem szabad megbízni a tisztának tűnő égboltban ebben a tenger által körülhatárolt városban.
Kalandjaim, élményeim, tapasztalataim papírra vetéséhez egy könyv is kevés lenne, így összességében két konklúzióra jutottam dániai részképzésemmel kapcsolatban: 1.) végtelenül hálás vagyok a Tempus Közalapítványnak, hogy biztosították számomra az ösztöndíjat; 2.) egy hasonló tanulmányút értéke elsősorban a teljes önállóság, a minden szempontból új környezet megtapasztalásában, az új nyitott, szerető barátokban, és abban a fennkölt érzésben mérendő, hogy mialatt egy idegen városban éltél, az a város szép lassan kicsit a tiéd is lett. Egy élet kalandja, melyet hazatérve egy életen át mesélhetsz majd.
Szerző: Major Mátyás Gábor
Fotók: Major Mátyás Gábor
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!
Utolsó módosítás: 2020.06.10.
