Erasmus+

Néhány hónap az életünkből nem tűnik olyan soknak. Még úgy sem, hogy a meglévő 22 évemhez viszonyítom, hát még ha valaki 60 évesen mondja ugyanezt. De amikor az Erasmusról beszélünk, olyan mintha egy egész élet lenne. Hiszen nem az a lényeg, hogy mennyi idő volt, hanem hogy mennyi minden változott az alatt az idő alatt. Elsősorban a környezetünk, és vele együtt minden más. Miután hazajövünk, minden jelentéktelennek tűnő apróság a kinti életünkből egy kapoccsá válik. Kapoccsá ahhoz az életünkhöz, amit annyira, de annyira imádtunk. És hogy mik ezek a kapcsok?

Mi marad az Erasmus után?

Az emberek

Persze, hogy ők. Hiszen velük éltük át az egészet. Ők ugyanazt érzik, amit mi, és velünk együtt érzik.  Ha meghallom a zenét, amire annyit táncoltunk, az Erasmusos barátaimnak írok elsőként. Ha meglátok valahol egy cikket egy országról, az ottani barátaimnak linkelem elsőként. Amikor a nyaralásomat tervezem, nincs más város a listán, csak Firenze, ahol az Erasmusomat töltöttem, és azok a városok, ahonnan a barátaim jöttek. Szorosabb barátságok ezek, mint valaha gondoltam: lehet, hogy sok-sok kilométer választ el bennünket, hogy néha napokig nem beszélünk, de ha egyszer találkozunk, minden olyan, mint Erasmus alatt. Mert egy életre összekapcsolt minket.

Az emlékek

Evidensnek tűnik, ugye? Mást se csinálunk az Erasmus alatt, csak emlékeket gyűjtünk. Hiszen kiléptünk a komfortzónánkból, minden új és izgalmas. Bátrak vagyunk, kalandvágyóak és mindre nyitottak. Sok emlék megmarad, de sajnos sok el is veszik - ha hagyjuk. Én szeretem, ha a dolgok nem csak a fejemben vannak meg, ha van róluk kép, írás vagy hozzá kapcsolódó tárgy. Szeretem visszanézni a képeket, szeretem visszaolvasni az üzeneteket Facebook-on vagy Whatsapp-on, ezért blogot írtam az Erasmus alatt. Csak úgy, magamnak. És mindig visszaolvasom, amikor „honvágyam” van.

A tárgyak

Ahogy az üzenetekhez, úgy sokszor tárgyakhoz is ragaszkodom. Az ESN-es kartkötő még mindig a karomon van. A többi apróság - a gyertyák a szülinapi tortámról, a vonatjegyek az utazásainkról, a sarki bolt törzsvásárlói kártyája - bekerült egy szép nagy dobozba. És ahogy az üzeneteket, úgy ezeket is előveszem néha napján.

Mert jó egy kicsit visszacsöppeni abba a világba!

 

A cikk szerzője: Katus Krisztina

A kép illusztráció

 

 

 

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy kattints ide!

 

Utolsó módosítás: 2018.09.04.