Ennyi. Kész. Vége. Slussz-passz. Két hete még imádott Paviám dómjának lépcsőin üldögéltem olasz borocskámat szorongatva, most pedig az ágyamban ülök a laptopommal az ölemben és próbálom visszaidézni a megannyi emléket, amit életem legcsodásabb öt hónapja alatt éltem át. Nem könnyű mindezt szavakba önteni, szerintem erre nincsenek is megfelelő szavak, ezeket az élményeket át kell élni. És hogy mi minden történt ez alatt az idő alatt? Minden. De kezdjük az elején...
Több mint egy éve már, hogy pályáztam az Erasmus ösztöndíjra, egy éve hoztam meg életem legjobb döntését, és akkor ennek még tudatában sem voltam. Akkoriban csak annyit éreztem, hogy szükségem van valami változásra, valami igazán nagy durranásra, egy nagy kalandra. Egy éve, hogy leadtam a nagy fehér borítékot, ami megváltoztatott mindent. Aztán eljött a február, a pillanat mikor beszálltam az autóba, és elindultam az ismeretlen felé. Fogalmam sem volt arról, hogy mi vár majd rám. Természetesen előtte olvasgattam blogokat, élménybeszámolókat, beszélgettem volt Erasmusos diákokkal, próbáltam nyugtatgatni magam kisebb-nagyobb sikerrel. Egyfajta ördög-angyal játék játszódott le bennem, egyik felem biztatott, hogy képes vagyok rá és meg tudom csinálni, másfelől viszont a kisördög sosem hagyott békén. Végül megérkeztem és egyedül maradtam. Talán sohasem féltem még annyira életem során.
Aztán szépen lassan kezdtek helyükre kerülni a dolgok, mint a darabok a kirakósban.
Elkezdődött a suli, zajlottak a programok, pezsgett az élet, én meg csak kapkodtam a fejem jobbra balra.
Minden felgyorsult körülöttem. Megismertem a többieket, elkezdtünk utazgatni és szépen lassan Pavia az otthonommá, a többiek pedig az international családommá váltak. Teljesen felnőttem ez alatt az idő alatt, megtanultam önállóan megoldani a problémákat, megtapasztaltam a mindennapi nehézségeket, rájöttem, hogyan bízhatok önmagamban. Néha nem volt könnyű, például amikor poloskák lepték el a szobámat és nem kiabálhattam hogy „Apa nyírd ki őket!” - megoldottam szépen domestossal és wc spray-el... :D
Az Erasmus maga egy nagy utazás, egy hatalmas kaland. Annyi csodás helyre jutottam el ezáltal, amikről korábban álmodni sem mertem volna, és annyi fantasztikus dolgot csináltam!
Barangoltam Genova utcáin, bőrig áztam Firenzében, úsztam a Garda-tóban, pizzáztam a pizza őshazájában, Nápolyban, megmásztam a Vezúvot, megnéztem Pompei romjait, coctailoztam az éjszakai Palermoban, briósban ettem a fagyit Cataniaban, feljutottam az éppen működő Etnara, akácvirágot ettem Certosa di Paviaban, misét hallgattam a milánói dómban, hajókáztam az Iseo-tavon, Mustangban ültem Torinoban, eredeti olasz tiramisut ettem a Comoi-tó partján, selfieztem a Júlia szoborral Veronában, strandoltam az olasz riviérán, úsztam a tengerben a meseszép Cinque terrén és ami a legfontosabb, új otthonra leltem Paviaban.
Semmi sem tart örökké. A tündérmese véget ért és visszatértem a valóságba, azonban egy dolog megváltozott és már nem a régi, én. Jöhetnek a mindennapi problémák, a gondok, az iskola, a munka stb, de nekem már van miből erőt merítenem. Az élményeimben mindig elmerülhetek, ezeket senki nem veheti el tőlem. És ha már jönnek a Post Erasmus depresszió tünetei, tudom hogyan kell kezelnem őket, egy újabb kalanddal! Már nem félek belevágni.
És végül köszönöm szépen kedves olvasóim, hogy ilyen buzgón olvasgattátok a blogomat, el vagyok hűlve a több ezres látogatottságon! Köszönöm a Tempus közalapítványnak is a lehetőséget, hogy kiküldött Erasmus tudósító lehettem.
Azoknak pedig, akik még a döntés előtt állnak csak azt tudom mondani, hogy vágjatok bele! Életetek legjobb döntése lesz, mert
ONCE ERASMUS ALWAYS ERASMUS.
És, hogy mi is az ERASMUS?
Exploration Rebirth Adventure Studentship Magnificence University Start
Szerző: Enyingi Csenge
Forrás: Csenge in Italy
Csenge blogját, amelyben Erasmus+ kiküldött tudósítóként hétről hétre beszámolt élményeiről, ide katitntva olvashatod.
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!
Utolsó módosítás: 2016.08.10.
