Erasmus+

Olaszországban tanult, sok időt tölt Franciaországban, és hamarosan az Egyesült Államokban fog debütálni. Valóban multikulturális életet él Baráth Emőke, a Magyar Állami Operaház szólistája, aki többek között az Erasmus programnak is sokat köszönhet.

Egy új világ nyílt ki számomra

Olaszország az opera bölcsője, ezért egyértelműnek tűnik, hogy miért oda mentél Erasmusszal. De te eredetileg nem operaénekesnek készültél. Hogy történt ez az egész?

Tizennyolc évesen még nem voltam biztos benne, hogy merre is szeretnék továbbmenni: hangszer vagy ének? Ez a kérdés akkor oldódott meg, amikor felvettek a Zeneakadémia ének szakára. Aztán másodéves koromban jelentkeztem Erasmus ösztöndíjra Párizsba, de végül a tanárnő, akihez mentem volna, nem tudott fogadni. Ezért a következő évben már biztosra szerettem volna menni. Kinyitottam egy Európa térképet, majd mellétettem a listát, hogy hova lehet jelentkezni a Zeneakadémiáról. Közben érdeklődtem a többi énekes erasmusos tapasztalatairól, így megtudtam, hogy Firenzében nagyon jó közösség van, és az Erasmust vezető tenor is nagyon segítőkész. Felvettem vele a kapcsolatot, és mondta, hogy szeretettel vár. Így az olasz nyelv, az időjárás, a művészetek, valamint a tanár pozitív hozzáállása segített dönteni.

Mit adott neked Olaszország és Firenze? Mit hoztál onnan magaddal?

Firenze az életem része lett és minden szempontból nagyon sokat fejlődtem az ott eltöltött 8 hónap alatt. Sok szabadidőm volt, rengeteget jártam múzeumba, moziba és színházba. Egy új világ nyílt ki számomra a művészetek szempontjából. Azelőtt is fogékony voltam a képzőművészetekre, de ott valósággal a szerelmese lettem. Emellett nagyon fontos, hogy megtanultam egyedül lenni. Az elején nem volt egyszerű, de rájöttem, hogy lehet értékelni a pozitív oldalát. Igazán önálló lettem, és megtanultam váratlan helyzetekben is higgadt és cselekvőképes maradni.

Számtalan hazai és nemzetközi díjat és elismerést kaptál már. Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?

Az elismerések és díjak mindig jól esnek, hiszen megerősítik az embert, hogy jó úton halad. Ez tovább inspirál, hogy még jobb legyek, még felkészültebb, hiszen az elvárások egyre csak növekszenek. Sok tervem van, és szerencsés vagyok, mert egy nagyszerű ügynökség segíti a karrieremet, akik mindenben támogatnak.

Mire vagy a legbüszkébb?

Talán nem a büszke szót használnám, inkább úgy mondanám, nagyon örülök, amikor hatni tudok a színpadról olyan emberekre, akik amúgy nem feltétlenül szeretik a komolyzenét és az operát. És persze örülni szoktam akkor is, ha a saját magam által támasztott – elég szigorú – elvárásoknak meg tudok felelni.

Elvárás egy operaénekestől, hogy több nyelven beszéljen?

Abszolút. Nekem ezzel szerencsém volt, mert angol kéttannyelvű gimnáziumba jártam, az olasztanulásban pedig segített az Erasmus. Igaz, eléggé kezdő voltam és nem nagyon mertem megszólalni, de miután hazaköltöztem Olaszországból, elkezdtem különórákra járni, valamint használtam is a nyelvet, mert rengeteg olasz zenészkollégám van – így egyszer csak azt vettem észre, hogy olaszul beszélek! Most egyébként a francia játszik központi szerepet, mert nagyon megszerettem a nyelvet és az országot, rengeteg időt töltök ott a munkám miatt. De tanultam pár évig németül is, így szerencsére nem ért sokkhatásként, amikor tavaly koncertem volt Freiburgban és az első próbán kiderült, hogy a karmester csak németül beszél.

Merrefelé szerepelsz mostanában, illetve a magyar közönség hol találkozhat veled legközelebb?

Itthon gyakran közreműködöm Vashegyi György koncertjein, novemberben dalestem lesz a BMC-ben Csalog Gábor zongoraművésszel, majd az újévi koncerten Fischer Ádám vezényletével Haydn: A Teremtés című művének szopránszólóját éneklem a Müpában. Külföldön is szép dolgok várnak rám: február 14-én a New York-i Carnegie Hallban debütálok, májusban pedig az Egyesült Királyságban, a Glyndebourne-i operafesztiválon Cavalli: Ipermestra című operájának címszerepében.

Az interjút készítette: Győrpál Zsuzsanna
A fotókat készítette: Raffay Zsófi

Utolsó módosítás: 2018.10.01.