Campus Mundi

Fruzsinának egy régóta tervezett álma valósult meg a Campus Mundi ösztöndíjjal Finnországban. A kint töltött szemeszterről kérdeztük a pénzügy és számvitelt tanuló hallgatót.

A várva várt csereprogram: csoda Finnországban

Hogyan talált rád a Campus Mundi ösztöndíj?

Már gimnáziumban is fontolgattam, hogy a tanulmányaimat külföldön folytatom érettségi után, azonban még 18 évesen nem éreztem késznek magam arra, hogy négy évre elkötelezzem magam egy külföldi egyetem mellett. Azonban a külföldi tanulásról, más kultúrák megismeréséről nem akartam lemondani, így folyamatosan nézegettem a lehetőségeket, hogyan, milyen feltételekkel és hol lehetne külföldi részképzésre utazni.

Az egyetem Erasmus+ partneriskoláit böngészve találtam meg a finn Haaga-Helia egyetemet, mely a honlapja, a leírások és a lehetőségek alapján nagyon megfogott. Ugyanakkor tudtam, hogy mivel Finnország az egyik legdrágább európai ország, sajnos biztos voltam benne, hogy a havi 500 euró, amit az Erasmus+ alaptámogatással kaphatnék, kevés lesz. Ezért nagyon megörültem, amikor az egyik szaktársam mesélt a Campus Mundi ösztöndíjról, hiszen havi plusz 150 euró az Erasmus+ alaptámogatáshoz képest nem kevés pénz, és így a családomat sem terhelnék a külföldi részképzésem költségei. Szerencsére az első 2-3 félévemet elég jó eredménnyel zárhattam, így adta magát a lehetőség, hogy megpályázzam a Campus Mundi ösztöndíjat, és elutazhassak Finnországba egy fél évre tanulni.

 

Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra? 

Elsőként írtam egy „TO DO” listát, összegyűjtöttem rá minden fontos feladatot, amit meg kell csinálnom az utazás előtt. Tudtam, hogy lejárt az útlevelem és az EU-s egészségbiztosítási kártyám is, így ezeket megújíttattam, és ellenőriztem, hogy minden papírom érvényes lesz a külföldi félévem végéig.

A kollégiumi jelentkezést is szinte azonnal elindítottam, ám mivel sajnos kiderült, hogy nem kaphatok kollégiumi szobát (elfogytak a szabad helyek), belevágtam az albérlet-keresésbe. Ezután koncentrálhattam a pakolásra. Az indulás előtt kb. egy héttel elkezdtem kimosni a ruháimat, előszedtem két nagy bőröndöt, és összegyűjtöttem mindent, amit vinni szeretnék. Megnéztem, mik azok, amiket még venni kell (vittem ki pl. fűszereket, kakaót, tasakleveseket az első pár napra), majd nekiláttam a pakolásnak. Egy művészet volt beleférni kétszer 20kg-ba, de végül csak sikerült, és szerencsére a gépre is felengedtek mindent.

 

Milyenek voltak a kinti körülmények? Lakás, egyetem, kikapcsolódás

Helsinkibe a barátommal együtt utaztam külföldi részképzésre, így egyfelől könnyebbség volt a lakáskeresés, mivel a költségek kétfelé oszlottak, másfelől viszont nehéz volt megfelelő lakást találni, ahova két fő is mehetett. Végül AirBNB segítségével sikerült találnunk egy lányt, aki egy egész kollégiumi lakást (2 kis szoba, fürdőszoba és konyha-nappali) adott ki bútorozva. Árban is teljesen korrekt volt, 600 eurót fizettünk ketten egy hónapra rezsivel együtt, ami mondhatni olcsóbb is volt, mintha két kollégiumi szobát vettünk volna ki. Nagyon kényelmes kis lakás volt, és mivel „miénk volt a ház”, szervezhettünk házibulikat, összejöveteleket is különösebb korlátozások nélkül (nyilván „csendrendelet” volt érvényben éjfél után hétköznap).

Az egyetemről úgy általánosságában elmondható, hogy iszonyatosan modern, a campusok újak, a felszereltségük naprakész (rengeteg laptop terem, ahol termenként 30-40 vadonatúj érintőképernyős, csúcskategóriás HP laptop áll a diákok rendelkezésére, a könyvtárban voltak e-könyvek is).

A finnekre jellemző, hogy nagyon szeretik a pontosságot, és nagyon segítőkészek, így már jó előre, április körül meg voltak hirdetve az őszi félévben induló kurzusok, azok leírása, és az órák időpontja is. Ezek segítségével már jóval kiutazás előtt összeállíthattunk magunknak egy órarendet, felvehettük a tárgyainkat, és elkezdhettünk utánajárni a tárgybeszámítás mibenlétének.

Már egy hónappal kiutazás előtt beosztottak minket tutorokhoz, akik egy, az egyetemen is működő önkéntes diákszervezet, az ESN tagjai voltak. Ők válaszoltak minden felmerülő kérdésünkre, valamint kijöttek elénk a reptérre is. Az orientációs napok is nagyon hasznosak voltak: első nap a bemutatkozás és az egyetem körbejárása után ebédeltünk egyet közösen, megmutatták a tutorok, hogyan működik az étkezés a campuson (az ebéd csak 1,57 euró volt diákkártyával, ebbe korlátlan mennyiségű kenyér, víz és saláta tartozott, egy főétel, és egy pohár tej / gyümölcslé). Végül még első nap elvittek minket a központba, hogy együtt kiválthassuk a havi közlekedési bérletünket a megfelelő zónára, és elmagyarázták a közlekedés rendszerét, mit érdemes, mit nem, hogyan kell használni a járatokat (kártyalecsippantás). A következő napon bemutatták az egyetem működését, illetve elmagyarázták, hogyan fog zajlani a félév, majd segítettek a tárgyfelvételben azoknak, akiknek még nem sikerült mindent elintézni otthonról. Az utolsó orientációs nap pedig a diákszervezeteké volt, valamint az ESN szervezet bemutatta, milyen programok várhatóak a félévben (a kisebb, egynapos programok, esti bulik mellett szerveztek egy látogatást Szentpétervárra, egy hajóutat Stockholmba, és egy egyhetes kirándulást Lappföldre is).

Nagyjából 2-3 hétbe telt, miután a „jajj de szuper, hogy itt vagyok, itt minden annyira új és király” érzés egy picit alábbhagyott, és beállt a napi rutin: ébredés, utazás iskolába, tanulás, bevásárlás, főzés, mosogatás stb. Ettől függetlenül sose hagytuk, hogy a szürke hétköznapok unalmába süllyedjünk: szinte minden hétre szerveztünk valami programot, akár egy kisebb utazást, akár csak egy társasozós / városnézős összejövetelt a barátainkkal. Szerencsére a vizsgák se egy hétre estek, így kényelmesen tudtuk teljesíteni a félév végi számonkéréseket. Valamint szinte minden tárgyból volt kötelező csapatmunka, egy projekt, ami a jegyünk minimum 20-30%-át jelentette, így volt lehetőségünk megismerni még több embert, és nemzetközi környezetben dolgozni, ami hatalmas élmény és nagyon hasznos tapasztalat volt.

 

 

Kikkel barátkoztál össze? 

Már az orientációs napon is sok emberrel megismerkedtem a cserediákok közül, ám az ESN által szervezett összejövetelek, programok hoztak csak igazán össze a többi külföldivel. Nagyon sok barátra leltem, többek között osztrák, francia, thai, japán, német, és amerikai fiatalokkal hozott össze a sors. Rengeteg közös programot szerveztünk, a lappföldi kirándulásnál is egy 10 fős faházat foglaltunk le magunknak, Szentpétervárra is együtt mentünk, illetve szerveztünk 1-2 napos utakat Tallinn és Stockholm városába is. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen csodálatos nemzetközi csapat részese lehettem!

 

Szakmailag mit köszönhetsz az ösztöndíjas időszaknak?

Nagyon érdekes volt megismerni egy teljesen más oktatási módszert, amely gyakorlatias, és projekt alapú, így a legtöbb tárgy esetében nem egy vizsgán áll, vagy bukik az, hogy milyen eredménnyel teljesíted a tárgyat, hanem az órai jelenlét és aktivitás, valamint a projektmunka is meghatározza a féléves jegyet. Az egész féléven át futó csapatmunkák által úgy érzem, még jobban elmélyült a tudásom, jobban átlátok bizonyos összefüggéseket, és egy-két projektnek hála, valós cégeknek is segíthettem tudásommal.

Az egyik ilyen projekt célja volt elkészíteni egy teljesítményértékelést egy általunk választott cégről, és egy pénzügyi tervet (cashflow, P&L, stb.) összeállítani nekik a még hatékonyabb működés érdekében.

A másik projekt a vezetői számvitel óra keretében futott, ahol egy finn cég termelési költségeit kellett elemeznünk, értékelnünk a profitindexüket, és javaslatokkal előállni, hogyan tudnák csökkenteni a termékek előállítási költségeit a nagyobb nyereség elérése érdekében. A projektnek hála teljeskörű betekintést nyerhettünk egy finn cég működésébe, és mivel a megoldásaink tetszettek az irodavezetőnek és a cégvezetőnek is, egy állásajánlattal és egy ajánlólevéllel is gazdagabbak lettünk a projekt végeztével, melyet hatalmas örömmel fogadtunk.

Összességében hatalmas pluszt adott ez a külföldön eltöltött félév, szakmailag is rengeteget fejlődtem. A csapatmunka-készségem és a problémamegoldó-készségem is sokat javult, új módszereket tanultam, és a nemzetközi légkörnek hála egy adott feladatot több nézőpontból, több oldalról is meg tudtam közelíteni, hiszen a különböző országokból érkező diákok eltérő meglátásai, különböző megoldási módszerei engem is inspiráltak új, számomra eddig ismeretlen technikák kipróbálására. Valamint nagyon jól esett a szakmai elismerés is a két cég részéről, akiknél a projektfeladatokat teljesítettük, hiszen így végre érezhettem, hogy nem csak az iskolapadban, de szakmai közegben is megállom már a helyem.

 

A történet szerzője: Fekszi Fruzsina
Az interjút szerkesztette: Juhász Alina
Fotók: Fekszi Fruzsina

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!

 

Utolsó módosítás: 2018.03.09.