Államközi ösztöndíjak

William Berthon már szinte hazajár Magyarországra. A Szegedi Tudományegyetem és a Párizsi Kutatóegyetem között ingázik, tanulja a magyar nyelvet és honfoglalás kori csontleleteket vizsgál.

Honfoglalás kori leletek vizsgálata egy francia kutató szemével

 

Hol hallottál az Államközi ösztöndíjlehetőségről?

2013-ban biológiai antropológia mesterszakon végeztem a Bordeaux-i Egyetemen. Egy évvel később a tanárom PhD-t ajánlott nekem. Miközben kutatási témát és témavezetőt kerestem, felvette velem a kapcsolatot két francia kutató, Prof. Olivier Dutour és Dr. Hélène Coqueugniot. Nekik az 1990-es évek óta van együttműködésük a szegeden kutató prof. Pálfi Györggyel, és felajánlották, hogy dolgozzak velük francia-magyar nemzetközi kooperációban, a Párizsi EPHE, PSL Kutatóegyetemen és a Szegedi Tudományegyetemen párhuzamosan. Egy év franciaországi PhD kutatás után elkezdtünk nekem ösztöndíjakat keresni, hogy Szegeden folytathassam a tanulmányaimat. Így került a látóterembe az Államközi ösztöndíj is.

Tehát nem is annyira te választottad Magyarországot, hanem inkább a helyzet adta ezt a lehetőséget?

Igen, igazából csak éltem a lehetőséggel, hogy nemzetközi kutatásokat végezhessek. De úgy érzem, nagyon jó döntés volt. Az elsődleges oka annak, hogy jelenleg is Szegeden vagyok, az a francia PhD témavezetőm Prof. Olivier Dutour és a magyar témavezetőm Prof. Pálfi György közötti több éves együttműködés. A másik fő ok pedig a Szegeden található gazdag honfoglalás kori antropológiai gyűjtemény. Jelenleg egyszerre vagyok PhD hallgató Franciaországban és Magyarországon.

Mesélnél kicsit a kutatásodról?

A lovaglás csontszerkezetre gyakorolt hatását vizsgálom. Ez a tevékenység és a lovakhoz fűződő viszony meghatározó az emberiség fejlődésében. Köztudott, hogy a 10. századi magyar hódítók lovasok és íjászok voltak. Én az ő csontszerkezetükön próbálom azonosítani a lovaglásra utaló jeleket. Ha valaki egész életében rendszeresen végez egy adott tevékenységet, akkor annak hatására előbb-utóbb változások jelennek meg a csontjain. Összehasonlítom azoknak a csontvázaknak a felépítését, amelyek sírjában lovagláshoz szükséges eszközöket találtak (tehát valószínűsíthetően meghatározó szerepet játszott az életükben ez a tevékenység) azokkal, amelyekben nem. Jelenleg a Sárrétudvari-Hízóföldön található honfoglalás kori sírok leleteit vizsgálom. A szegedi gyűjtemény a legalkalmasabb az efféle kutatásokra.

Mire vagy a legbüszkébb a kutatásoddal kapcsolatban?

Arra, hogy az eredményeim hozzájárulnak a honfoglalás kori társadalom jobb megértéséhez, valamint a lovasok antropológiai gyűjteményekben való pontos és megbízható azonosításához.

Hogy telnek itt a mindennapjaid? Sikerült felfedezned az országot?

Természetesen! Szeged egy csodálatos, szerethető város, ahol mindig van valami fesztivál, program. Budapesten is járok néha, hogy az ottani barátaimmal találkozzak. A Balatonnál sajnos még nem voltam, de már tervben van. Viszont kollégáimmal nemrég jártam Szombathelyen és a Jáki templomban, de a mohácsi busójárásra és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba is ellátogattam már. 

Úgy tudom, az elmúlt években többször is jártál Magyarországon.

Igen, először 2015-ben jöttem Szegedre nyári egyetemi nyelvkurzusra, majd 2016 márciusában tértem vissza négy hónapra, hogy elkezdjem kiválogatni a kutatási anyagokat, konferenciákon vegyek részt és cikkeket írjak. Ugyanazon év októberétől következő év júniusáig újra itt kutattam, majd idén szeptembertől a jövő év elejéig. Ha mindent összeadok, eddig körülbelül másfél évet töltöttem Magyarországon Francia-Magyar államközi megállapodásoknak köszönhetően.

És hogy birkózol meg a magyar nyelvvel?

Mielőtt idejöttem, a Bordeaux-i Egyetemen volt lehetőségem magyar anyanyelvű tanártól tanulgatni a nyelvet, de a kéthetes szegedi nyári nyelvkurzus is nagyon hasznos volt. Tehát mikor idejöttem kutatni, már tudtam magyarul kommunikálni. Az ittlétem alatt is folytattam a nyelv tanulását, akkor már csak magamtól és egy magyar barátomtól magánórák keretében. Most már nem tanulom, mert rengeteg dolgom van a PhD-m befejezésével, de gond nélkül kommunikálok a mindennapi életben, és persze a magyar barátaimmal is van alkalmam gyakorolni a nyelvet.

Kinek ajánlanád az Államközi ösztöndíjat?

Mindenkinek. Tudom, hogy sok PhD tanulónak nem egyszerű finanszíroznia az utazásait, így inkább otthon maradnak. De úgy gondolom, hogy mindenkinek, aki új élményekre vágyik, új helyek és emberek megismerésére, ez egy tökéletes lehetőség. E nélkül az ösztöndíj nélkül nem tudnám elvégezni a PhD kutatásaimat, vagy legalábbis nagyon nehéz lenne. Nem tudnék ilyen gyakran Magyarországra utazni és dolgozni anélkül, hogy amiatt aggódnék, hogy miből tudom majd fenntartani magamat.

Magyarország nemcsak szakmai és földrajzi szempontból, de az emberek tekintetében is tökéletes választás volt. És persze nagyszerű megtanulni ezt a különleges nyelvet.

 

 Az interjút készítette: Deme Felícia, TKA
Fotók: Nicolas Girault, Tihanyi Balázs, Nepper

 

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!

 

Utolsó módosítás: 2018.08.14.