---

Élethosszig tartó tanulás (LLL) és
Egész életre kiterjedő tanulás (LWL)

 

Szakmaváltás, élethosszig tartó tanulás 

A sikeres munkahelytalálással még nem értünk révbe. Az egy nagyon fontos lépés életpályánkon, de a mai világban, amikor néhány év leforgása alatt egész szakmák tűnnek el, és teljesen új szakmák keletkeznek, már nem jellemző, hogy valaki az első munkahelyéről vonuljon nyugdíjba. A Világgazdasági Fórum egy kutatásában a következő öt évre világszerte 5 millió álláshely megszűnését kalkulálja, ami 7 millió tényleges állás megszűnéséből és 2 millió új állás létrejöttéből ered. A legtöbb megszűnő állás az irodai és adminisztratív területen (fehérgallérosok), az új munkahelyek a kis- és családi vállalkozások körében, elsősorban az informatikai és adatkezelői, - elemzői munkakörökben várható (WEF 2016). Az új foglalkozások rendre magasabb végzettséget és sajátos szakképzettségeket igényelnek majd (lásd a További tanulás vagy elhelyezkedés fejezett itt). Arra kell tehát felkészülni, hogy 5-8 évente munkahelyet, sőt akár szakmát is kell váltanunk.

Ezt pedig akkor fogjuk tudni sikeresen megtenni, ha tanulási képességeinket karban tartjuk: saját magunkat fejlesztjük, részt veszünk a vállalat belső képzésein, beiratkozunk mások által szervezett tanfolyamokra, vagy akár visszatérünk az egyetemre egy magasabb képzési ciklusba vagy egy szakmamegújító továbbképzésbe. Ezt a folyamatos önképzést, amelynek része időnként egy-egy formális, iskolai keretek között folyó képzésen való részvétel is, nevezik összefoglalóan élethosszig tartó tanulásnak (lifelong learning). Újabban pedig arra hívják fel a figyelmet a tanulással foglalkozó kutatók, hogy akkor járunk el helyesen, ha tudásunkat minél szélesebb körűre igyekszünk kiterjeszteni, azaz nem maradunk egy szűk szakterület határai között: ez az élet minden területére kiterjedő tanulás (life wide learning). Ez az állandó, mindig újat kereső önfejlesztő folyamat eredményezheti azt, hogy tudásunk és tanulási képességünk kellően rugalmas marad, és egy jelentősebb munkahely- vagy szakmaváltást is sikeresen meg tudunk valósítani. 

Diplomaszerzés utáni tanulási formák

A változás a természetes helyzet. A felsőoktatás hosszú képzési folyamata eleve nem tud teljes körű felkészítést adni egy szakma gyakorlására. A jobb képzések is legfeljebb az alapokat adhatják meg. Mellette azonban sikeresen fejlesztik az olyan, a további tanulásban vagy a munkavállalásban (az életben való boldogulásban) nélkülözhetetlen képességeket, mint az az önfejlesztés, a további tanulás, a kritikus és önreflexív gondolkodás. A diplomával járó képességek és a munkaerőpiac által igényelt képességek (skills) a legtöbbször nem fedik egymást. Egy frissen végzettnek sokat kell még első munkahelyén tanulnia, mire be tud illeszkedni munkahelye szervezeti és működési kultúrájába, és teljes értékű munkavállalóvá válik. A vállalatoknak ez a kezdeti időszak adja a munkaerővel kapcsolatos költségek legnagyobb hányadát, érthető, ha azt szeretnék, hogy ezt a költséget inkább mások viseljék (pl. a több gyakorlati képzési elemet kínáló vagy karrier-tanácsadást és felkészítést működtető egyetemek, vagy valamilyen támogatási konstrukcióban – pl. adó- és járulékkedvezményekkel – az állam). Ám a kezdeti beilleszkedést követően is rendszeresen képezniük kell magukat a (diplomás) munkavállalóknak, ha tartani akarják az ütemet szakmájuk fejlődésével, a körülöttük zajló változásokkal.

A diplomaszerzést követő további képzéseknek sokféle útja és formája van. Vannak szakmák, ahol a diploma még nem elegendő, a szakma gyakorlásához további specializáló továbbképzéseken kell részt venni (pl. orvosoknak rezidensképzésben, szakorvosképzésen; jogászoknak ügyvédi, bírói stb. felkészítésen és szakvizsgán; mérnököknek szakmérnökképzésen), ahol a szakterületen belüli, további speciális felkészítést kapnak. Számos szakmában (pl. orvosoknál, mérnököknél, tanároknál) előírás az ismeretmegújító vagy specializáló továbbképzéseken való rendszeres részvétel, amelynek mennyiségét kreditekkel vagy óraszámokkal írják elő a szakmát felügyelő hatóságok vagy kamarák. Ezeket a továbbképzéseket többnyire az egyetemek, a munkahelyek, illetve az előíró hatóságok/kamarák szervezik, de van példa arra is, hogy profitorientált vállalkozások is részt vesznek benne (pl. egy-egy orvoskongresszus megszervezésében, amelyen való részvételt az orvosok beszámíthatják a továbbképzési kötelezettségükbe, vagy pedagógusok számára kötelezően előírt továbbképzések programjainak működtetésében, amit akkreditációt követően cégek is nyújthatnak a pedagógusok számára). Ezek a továbbképzési rendszerek a képzések óraszámával vagy saját célra kialakított belső kreditrendszerrel szabályozzák az előírt képzési mennyiség, a részvételi követelmények teljesítését.

Ahol nincs kötelezően előírt továbbképzés, ott is érdemes, sőt kell is fejlesztenie magát annak, aki lépést szeretne tartani szakterülete változásaival. Nagyobb vállalatok vagy intézmények saját belső kompetencia-fejlesztő és -értékelő rendszert működtetnek, ahol a munkakörhöz szükségesnek tartott vállalati tanfolyamokra, tréningekre küldik a munkavállalókat, és rendszeresen értékelik is elért kompetenciáikat. Itt a tanulás a munkavállalás részeként jelenik meg.

Kisebb cégek nem szoktak ilyen rendszert működtetni, és sokan saját maguk indítanak vállalkozást vagy épp szabadfoglalkozásúak. Számukra az önfejlesztés számos útja-módja áll rendelkezésre a szakirodalom olvasásától a tanulmányutakon, konferenciákon, műhelyfoglalkozásokon való részvételen át a felnőttképző cégek és felsőoktatási intézmények által meghirdetett tanfolyamokra, továbbképzésekre való beiratkozásig, vagy épp az egyre terjedő e-learning kurzusokon való részvételig.

Az új ismeretek iránti igény és az online felületek és szolgáltatások technológiáinak fejlődésével egyre változatosabb és egyre könnyebben hozzáférhető távtanulási lehetőségek: kurzusok, előadások állnak rendelkezésre: TED-előadások, pecha-kutcha programok, tudományos-ismeretterjesztő előadások, amelyek megjelennek (vagy már eleve oda gyártják őket) televíziós csatornákon, internetes videócsatornákon, vagy akár tanúsítványt is adó egyetemi online felületeken is (ezek összefoglaló neve a MOOC: massive open online course; tömeges, nyitott online kurzus). 

Az önképzésre, a további tanulásra való képesség és nyitottság fejlesztése, megtartása egyre nagyobb jelentőségűvé válik a sikeres életpálya további alakítása, az életben való boldogulás szempontjából. A Magyar Képesítési Keretrendszer ezt így fogalmazza meg egy alapdiplomát szerző egyén (6. szint) jellemző attitűdjeként: „Folyamatos önképzés igénye jellemzi”.

A megszerzett új tudások, kompetenciák sokszor csak rejtetten járulnak hozzá az életút alakításához. Ám időnként előfordulhat, hogy hivatalosan is igazolni szükséges, hogy az egyén rendelkezik bizonyos képességekkel, tudásokkal. Akár egy munkahely megőrzése vagy épp új munkahely megszerzése is múlhat azon, hogy valaki fel tudja-e mutatni az elvárt képességek meglétét vagy az új, korszerű tudás birtoklását. Ha ezeket tanfolyamokon, továbbképzéseken szerezte meg valaki, a kiadott tanúsítványokkal igazolhatja, hogy részt vett azokon. E tanúsítványok azonban még nem mindig tartalmazzák azoknak a képességeknek, tudásoknak a bemutatását, amit a résztvevők megszereztek, csupán a részvételt igazolják, és még nem mindig tartalmazzák a képzés szintjének a megjelölését. Így nem eléggé informatívak egy munkáltató számára. E helyzet javítására nemzetközi és hazai fejlesztések is indultak (lásd ezen cikk A felkészültségek láthatóvá tétele fejezetét). 

Ha azonban önfejlesztéssel, informális tanulással tett szert valaki új tudásra, képességekre, azokról nem áll a rendelkezésére semmilyen igazolás. Az így megszerzett tudások elismerésére jöttek létre a validációs szolgáltatások és eljárások, amelyek során láthatóvá teszik, felmérik, értékelik azokat, és igazolást állítanak ki róla. Egyes országokban szakképzettséget, vagy akár diplomát is lehet így szerezni (lásd itt). Magyarországon még nincs ilyen rendszer, de egyes egyetemek már kísérleteznek megoldásokkal, és a felnőttképzési szervezetek is elvileg végeznek előzetes tudásfelmérést. Az informális tudás elismerése azonban még nem megoldott. Az Európai Unió ezirányú fejlesztései remélhetőleg ebben is gyors változást hoznak. 

Közös európai programok

Az Európai Bizottság 2016-ban elindított kezdeményezése az „Új Európai Készségfejlesztési Program” (New Skills Agenda for Europe), amely tíz intézkedést tartalmaz annak érdekében, hogy megerősítse az emberek képességeit, azon keresztül pedig a foglalkoztathatóságot és a versenyképességet. Az intézkedések között található a digitális képességek fejlesztése, a képzési lehetőségekről szóló tájékoztatás javítása, a meglévő képességek felmérése és validálása (lásd itt), továbbá az egyetemek ösztönzése a munkaerőpiaci igények jobb megértésére és ennek érdekében diplomás pályakövetés működtetésére. Ennek a kezdeményezésnek a nyomán született ajánlás a Kompetenciafejlesztési pályákról (Upskilling pathways), amelyek alacsony szintű készségekkel, ismeretekkel és kompetenciákkal rendelkező felnőttekre irányulnak, és azt kívánják elősegíteni, hogy a munkavállalók megfelelő alap- és szakmai képességekre tegyenek szert, és így megfeleljenek a munkaerőpiac igényeinek. Ez kiegészíti az Ifjúsági garancia programot, amely azt célozta, hogy a fiatalok a formális tanulás befejezését vagy a munkahelyük elvesztését követő négy hónapon belül színvonalas állásajánlatot kapjanak, illetve további oktatásban, képzésben részesüljenek. Mindezek a tevékenységek együttesen alkotják azt az eszközkészletet, amelynek segítségével egy rugalmasabb, de biztonságosabb (flexicurity) közösségi munkaerőpiac és egy hatékonyabb, de egyben rugalmasabb oktatási rendszer alakítható ki.

Hazai részvételi arányok

Magyarországon tartósan alacsony a felnőttképzésben részt vevők száma (2016-ban a 25-64 éves korúak 7%-a vett részt valamilyen képzésben, tanfolyamon - lásd alábbi ábra), és a felsőoktatás is visszafogottan vesz részt a felnőttképzésben, részesedése 5-6%-os. Ez azt is jelenti, hogy azok, akik diploma után továbbképzik magukat, sok esetben nem a felsőoktatási intézmények,hanem más szervezetek kínálatát veszik igénybe.

 

    

 

Készítette: Derényi András

 
 

Forrás: Eurostat   

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------   

_{Hivatkozások:}

_{Az egész életen át tartó tanulásról részletesen lásd:
dr. Nagy Márta (2011) Az egész életen át tartó tanulás – lifelong learning (LLL):  http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop412A/2010-0019_Specialis_andragogia/ch14.html
Felnőttképzés Infojegyzet 2015/13. 2015. április 23.: http://www.parlament.hu/documents/10181/303867/2015_13_felnottkepzes/8385d146-77ce-45a1-9246-9cfc2c19645b}

Utolsó módosítás: 2018.10.18.