---

Mi mindent nyer mindezzel egy tanár? Erről és az Erasmus+ pályázatokról kérdeztük Tóth Katalin Erzsébetet, a XVII. kerületi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium „vidám tanárát”.

Mi minden motiválhat egy tanárt arra, hogy a feladatok özöne mellett még a pályázatokra is szakítson időt?

Ahhoz, hogy mi tanárok élvezetes és emlékezetes órákat tartsunk a diákoknak, folyamatosan új forrásokra van szükségünk. Ilyen forrás az Erasmus+ program, amely nyitottságával és magas pedagógiai értékével már egy évtizede belopta magát a szívembe.

Úgy tudom, egyik projektjük fő kérdése az volt, hogy hogyan lehet egy heterogénné vált iskolai közösségben megőrizni a tanárok és diákok motivációját a tanulásra. Megtalálták a választ rá?

Az egyik projektben lehetőségünk volt egy-egy külföldi tanár összes tevékenységébe bekapcsolódni, legyen az értékelés, felkészülés, vagy épp az órák vezetése. Személy szerint én vezetői készségeket fejleszthettem, számos új módszert és játékot hoztam haza magammal, amelyekkel később a kollégák, gyerekek motivációját, csapatszellemét erősítettem.

Ebből a motivációból nőtte ki magát a Vidám Tanár blog is?

Igen, szerettem volna létrehozni egy felületet arra, hogy a jó gyakorlatokból mindannyian profitálhassunk, függetlenül attól, hogy milyen tantárgyat tanítunk. A blogon megjelenő tevékenységeket több alkalommal tréning formájában is bemutattam a kollégáknak, így könnyebben vihetik haza kipróbálásra a játékos feladatokat.

Hogyan változott meg az élete a nemzetközi együttműködéseknek köszönhetően?

Pályám első éveiben jelent meg Magyarországon a projektmódszer használata, először az angoltanításban. Akkor ezt még csak tantárgyi keretek között alkalmaztuk egy-egy témakör feldolgozásánál. A Comenius, majd később az Erasmus+ projektek keretében a módszer a tantárgyak fölé emelkedett, azokat mintegy összefogta. Mindez ma már nem számít újdonságnak, az évek során azonban rengeteg új technikával, eszközzel és módszerrel ismerkedtem meg. Ráadásul – mivel a projektek nem tantárgyfüggőek –, több tantárgy tanításába is bepillantást nyerhettem, az új ismereteket más szakosoknak is át tudom adni, ezt rendszeresen meg is teszem. Nagyon lelkesít az is, hogy megismertem egy sor hozzám hasonló gondolkodású kollégát, akiknek egy részével rendszeresen tartom a kapcsolatot.

Hogyan hatott a programokban való részvétel a személyiségére?

Szerintem az, hogy 55 évesen még tudok lelkesedni egy-egy újításért, nagyrészt ezeknek a programoknak köszönhető. Úgy érzem, kinyílt előttem a világ. Az első projektben még bátortalanul vettem részt, ma már azonban magabiztosan vállalok projektvezetői feladatot, jelenleg például hat intézmény munkáját koordinálva. A tanítványaimmal való kapcsolatom is megváltozott. A projektek lehetőséget adnak arra is, hogy jobban megismerjük egymást, így közelebb kerüljünk egymáshoz.

A számos módszertani ötletet bemutató Vidám Tanár blog elérhetősége: https://vidamtanar.blog/

Az interjút készítette: BAKÓCZY SZILVIA újságíró

A cikk a Pályázati Pavilon 2018. őszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2019.01.30.