---

Az Erasmus+ program keretében a RIOTE (Rural Inclusive Outdoor Theatre Education – vidéki inkluzív szabadtéri színházi nevelés) egyéves projektjében öt európai ország hat független színházi szervezetének alkotói oszthatták meg tapasztalataikat és adhatták át egymásnak kölcsönösen a tudásukat. Az olasz és szlovén partnerek több évtizedes szabadtéri és utcaszínházi rutinnal érkeznek, míg a magyar, román és angol résztvevők saját hazájukban a vidéki – elsősorban a földrajzilag hátrányos helyzetű települések – színházi és kulturális életében játszanak úttörő szerepet.

 

Mit keres a kisherceg Dunaszekcsőn?

Az utca, a domboldal, a templomudvar és szinte minden színpaddá válhat, és bármi szerepet kaphat az utcaszínházban – amely az úgynevezett részvételi vagy harmadik színházi mozgalom része.

„Itt mindannyian tanulunk egymástól, hiszen képzett színész és műkedvelő együtt alkot, és a néző is bevonódik a játékba, ahol az előadó az érzéseit nemcsak nyelvhez kötötten fejezheti ki, hanem akár az egész testével is. Ezzel egy újabb, nem verbális kommunikációs forma tanítható és tanulható meg, ami nagyszerűen mutatja, hogyan jelenhet meg az utcaszínház pedagógiája a felnőttoktatásban” – mondja Pintér Géza. Dunaszekcsőn (amely egyben a projektet koordináló Control Stúdió Egyesületnek is székhelye) egy előadást hoztak létre, szervezők és helyiek együtt. A címe – Kis herceg Lugióban – tulajdonképpen el is árulja, hogyan született, és akár modellezheti is, hogyan ölt formát a részvételi színházban a közösségi alkotás.

„A csatlakozó helybéliek elhozták kedvenc olvasmányaikat – például Antoine de Saint-Exupéry klasszikusát – és személyes történeteiket, emlékeiket szülőfalujukról, így került a kis herceg Baranya észak-keleti csücskébe” – emlékszik vissza a koordinátor. „Lugio pedig Dunaszekcső római kori neve, ugyanis már akkoriban is lakott település volt. A szekcsőiek ismerik, és büszkék a falu történelmi gyökereire, így lett ez egy helytörténeti ihletésű színjáték, amelyben a mi kis hercegünk bolygóról bolygóra járva ismeri meg a település krónikáját Marcus Aurelius római császár uralkodásának felelevenítésétől a II. világháború zsidóüldözésének tragédiáján át a jelen korban a falu elnéptelenedése okozta kihívásokig.”

Dunaszekcső mellett a romániai, 150-200 fős magyar falu, Kide lakói is belekóstolhattak hasonló élménybe. Az ott bemutatott műben még indiai táncok is szerepeltek.

„Amit ott létrehoztunk, azt barternek, azaz cserének hívjuk” – magyarázza Pintér Géza. „A velünk táborozó színinövendékek bemutattak a helybélieknek egy előadást, a kideiek pedig „cserébe” megvendégelték őket, elmesélték saját történeteiket és ízelítőt adtak dalkincsükből is. Ezzel tulajdonképpen két előadás született, és olyan társadalmi esemény jött létre, ahol felcserélődhettek, átjárhatóvá váltak a szerepek, az idegenség érzésének pedig semmi jele nem volt.”

Ahol a régi sebek is begyógyulhatnak

Számos esetben bebizonyosodott, hogy az utcaszínház a társadalmilag hátrányos helyzetű területeken nemcsak kultúrateremtő erővel bír, hanem a közösség érzékeny problémáit is felszínre hozhatja, és eszközöket adhat ezek kezelésére. Ha például konfliktus van a társulat tagjai között, az előadás elindíthatja a konszolidáció, a kölcsönös megbocsátás folyamatát.

„Akár színházi tréningeken is megtörténhet ez, ahova mindenki a személyes történetét hozza el, azt osztja meg, és így kimondódhatnak, feltárulhatnak korábbi súrlódások” – mondja a koordinátor.

A részvételi színháznak emellett abban is van szerepe, hogy mérsékelje a kultúra hozzáférhetőségének antidemokratikus elosztását, megpróbáljon tenni annak igazságtalan volta ellen. „Ez a fajta egyenlőtlenség nem csak a magyar viszonyokra jellemző. A RIOTE projekt kínál tatapasztalatcserében közelről megismertük azt az angol modellt, amely negyven éve küzd az ellen, hogy az előadóművészet élvezete ne csak a nagyvárosokban élő felső középosztály tagjainak kiváltsága legyen, földrajzi és gazdasági okok miatt. Akik nem jutnak el színházba, azoknak elviszik helybe, úgy, hogy azt adaptálják is a kistelepülés adottságaihoz, és ma már sikeresen kötik össze azokat a helységeket, ahol meghonosodott a részvételi színház kultúrája. Tervünk, hogy ezt Magyarországon is megvalósítsuk, de ez már az újabb, éppen folyó RIOTE 2 projekt feladata.”

Receptre felírt gyólyalábak

„Én a gólyalábazás megtanulását, megtanítását ajánlom jó szívvel minden érdeklődőnek” – válaszolja Pintér Géza kérdésemre, mi az, amit ugyan más konkrét célokért, de hasonló környezetben működő projektek résztvevői a részvételi színház gyakorlatából hasznosíthatnának. „Szofisztikáltabb ez az eszköz, mint elsőre látszik, tréningeken, előadásokban mi is rendszeresen használjuk. Olyan módszer, amely gyorsan elsajátítható, sikerélményt hoz, ráadásul fejleszti a testtudatosságot, így több úton is növeli az önbizalmat. Lélektani jutalma is jelentős: olyan, mintha újra tanulnánk járni – erről felnőttként már nincsenek biztos-tudatos emlékeink, de a testünknek vannak, ezt ébreszthetjük fel.”

Ugyanakkor nem csak a gólyalábas kamatoztathat mindebből. Kutatások is alátámasztják, hogy a nyugati ember tekintetét átlagosan a horizont alatt 30 százalékkal tartja. Ha viszont találkozik egy ilyen utcaszínésszel, rögvest felemeli a tekintetét, s igen, van ennek egy szimbolikus tartalma: ha csak rövid időre is, de emelt fővel fogunk járni.

Az interjút készítette:
SZEKERES P. MÓNIKA
újságíró

További információ a programról: riote.org, controlstudio.hu

  A Pályázati Pavilon 2019. tavaszi számában további cikkeket olvashat az élményalapú tanulás
módszereiről különböző oktatási szektorokban. 

Utolsó módosítás: 2019.07.02.