Bhután: szerelem első látásra – Nemzetközi kreditmobilitás

2019.06.24.

Magazin | Felsőoktatás

Az Európai Bizottság 2015-ben indította el az Erasmus+ nemzetközi kreditmobilitás programot azzal a céllal, hogy az Európán kívüli régiókat is bekapcsolja a felsőoktatási mobilitási vérkeringésbe. Külön célkitűzésként jelent meg, hogy ezen programok meghatározott része a legszegényebb országokkal valósuljon meg. Dr. Tarr Zsuzsannával, a Szent István Egyetem Nemzetközi és Külkapcsolati Központjának vezetőjével bhutáni partnerkapcsolatukról beszélgettünk.


Mióta vesz részt a Szent István Egyetem az Erasmus programban?

Azóta vagyunk tagjai ennek a közösségnek, hogy Magyarország 1998-ban csatlakozott a felsőoktatási mobilitási lehetőségekhez. Később, ahogy a feltételek ezt engedték, nyitottunk az Európán kívüli világ felé is. Az Erasmus Mundus program keretében megismertünk olyan partnerintézményeket, amelyekkel a projektek zárása után bilaterális alapon folytatódtak az együttműködések. Ilyenek például a kenyai, a dominikai és a fidzsi-szigeteki kapcsolataink.

Honnan jött az ötlet, hogy az Európán kívüli régióból pont Bhutánnal alakítsanak ki együttműködést?

Bhutánnal a kapcsolatunk 2014-ben kezdődött, amikor közel féléves előkészítő és szervező munka után ünnepélyes keretek között Gödöllőn fogadhattuk Őfelségét, a bhutáni anyakirálynét, Ashi Sangay Choden Wangchuckot. A látogatás alkalmával a Bhutáni Anyakirályné Hivatala és a Szent István Egyetem olyan megállapodást írt alá, amely lehetővé tette a Bhutáni Királyság és intézményünk közötti oktatási együttműködést az alap-, mester- és doktori képzésben, az oktatói és hallgatói mobilitásban, valamint a közös kutatási tevékenységekben. A találkozón részt vett Barbara Riepl tiszteletbeli konzul asszony is, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy diplomáciai kapcsolat nélkül is létrejöhessen ez a látogatás.

Ennek folytatásaként, két évvel később, a Semmelweis Egyetem nemzetközi igazgatójával, Dr. Pop Marcellel meglátogathattuk a Royal Thimphu College-ot, Bhután egyetlen, 2009-ben alapított magánegyetemét. Ahogy Thakur S. Powdyel elnök úr (aki egyébként korábban Bhután oktatási minisztere volt) értesült az intézménylátogatásunkról, rögtön fogadott bennünket. Gyakorlatilag egy „szerelem első látásra” kapcsolat bontakozott ki a két intézmény között. Mivel ő ugyanazokat a zöld, környezettudatos és fenntartható elképzeléseket próbálta Bhutánban erősíteni, amit mi itt Magyarországon, rögtön elköteleződött, és megígérte, hogy akár nyerünk forrást, akár nem, a két intézmény közötti együttműködést mindenképpen támogatja.

Mikor indult a közös projekt és hol tart most?

A látogatás után 2017-ben pályáztunk először a nemzetközi kreditmobilitás programban Bhutánnal, amit rögtön el is nyertünk. A támogatással olyan korábbi akadályok hárultak el, mint pl. a vízumhoz szükséges napi 200 USD megléte vagy éppen a tandíjfizetési kötelezettség. Kb. egyéves előkészítés után, 2018 nyarán és őszén indultak az első közös mobilitási programok. Most májusban szervezünk még egy ún. „staff week”-et az összes KA107-es partnerünknek, és még szintén májusban egy rektori delegáció utazik ki Bhutánba, ahol várhatóan Őfelsége, az anyakirályné is fogadja majd őket.

Mitől olyan különleges ez az ázsiai ország?

Bhután egy nagyon szerethető, egzotikus kis ország a Himalája lejtőin, Kína és India között. Talán nem sokan tudják, de a világ egyik legextrémebb leszállópályájával rendelkezik, mivel a Himalája egy szűk folyosóján lehet berepülni az országba. Állítólag a landolást sokáig csak 8 pilóta tudta végrehajtani az egész világon. Bhután 1999 után kezdett el nyitni a külvilág felé, amikor a kormányzat feloldotta a televízióadások és az internetszolgáltatás tilalmát. Televíziós beszédében a király ezt a modernizáció fontos lépéseként jellemezte, ami jelentősen hozzájárul a nemzeti összboldogsághoz (gross national happiness – Bhután az egyetlen ország, ahol ezt is mérik).

Ami személy szerint engem a legjobban megfogott Bhutánban, az az, hogy érintetlenül meg tudták őrizni az értékeiket, és ezt az állapotot a nyitás után is fenn kívánják tartani. Nem engednek például hegymászókat a hegyekre, csekély a víz-, talaj- és légszennyezés, így például akár összehasonlító kutatásokat is lehet végezni a két ország között a gyógynövények hatóanyagtartalmának tekintetében.

Milyen visszajelzések érkeztek eddig a projekt magyar és bhutáni résztvevőitől?

Tavaly nyáron először a mi hallgatónk, Domahidi Ákos utazott ki Bhutánba. Egyedüli magyarként ez óriási bátorság volt a részéről, hiszen egy merőben más kultúrába kellett beilleszkednie. Kiutazása előtt interkulturális felkészítést is kapott, amit a kint tartózkodás alatt folyamatos tanácsadással egészítettünk ki. Ákos az első kultúrsokk után gyorsan megtalálta a helyét, és egy nagyon olvasmányos blogon2 keresztül adott tudósítást a kinti élményeiről. Hozzánk többen is jöttek tavaly szeptemberben: két egyetemi munkatárs és két hallgató. Igazi mélyvíz volt, amikor érkezés után kiderült, hogy az egyik lánynak azonnali műtéti beavatkozásra van szüksége, mert egy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Tulajdonképpen a legjobb pillanatban ért ide, mert Bhutánban műtéteket sem végeznek. Nagyon nagy odafigyelésre volt szükség a részünkről, gyakorlatilag napi kapcsolatban voltunk a kinti egyetemmel, ők pedig a hallgató szüleivel. Ez a váratlan helyzet még tovább mélyítette a két intézmény közötti kapcsolatot, mert partnereink látták, hogy mennyi emberi odafigyelést kapnak a hallgatóik. Ők európai szemmel egyébként is sokkal közelebbi köteléket ápolnak a hallgatóikkal, szinte a szülőktől veszik át a gyerekeket, és egyfajta másodszülőként felelnek értük. Emiatt az ottani szabályok is sokkal kötöttebbek, de az adott kultúrában ez ad biztonságérzetet.

Mit lehetne javasolni azoknak a felsőoktatási intézményeknek, akik még nem dolgoztak együtt a legszegényebb országokkal, de esetleg gondolkodnak rajta?

Én azt látom, hogy minden a személyes kapcsolatokon múlik. E-mailen keresztül nagyon nehéz partnereket toborozni, mert elvész annak a lehetősége, amit az ember még személyesen hozzá tudna tenni. Ha valaki kijut ezekbe az országokba, és ott kialakul egy olyan személyes kapcsolata valakivel, aki lát fantáziát a két intézmény közötti oktatói, majd később hallgatói mobilitások beindításában, akkor mindenképpen érdemes belevágni.

Van még olyan álom, amit jó lenne valóra váltani ebben az együttműködésben?

Igen! Nagyon jó lenne közvetlen diplomáciai kapcsolat Magyarország és Bhután között. Ha sikerülne, akkor ez országkörbővülést jelentene a Stipendium Hungaricum programnak is.

WINKLER-ANTAL KRISZTINA
Tempus Közalapítvány, Felsőoktatási Egység

1 Legszegényebb országok a program besorolása szerint: Latin-Amerikában: Bolívia, Salvador, Guatemala, Honduras és Nicaragua; Ázsiában: Afganisztán, Banglades, Kambodzsa, Laosz, Nepál, Bhután és Mianmar
2 A blog elérhetősége: bhutan127days.wordpress.com

 

  A Pályázati Pavilon 2019. tavaszi számában további cikkeket olvashat az élményalapú tanulás
módszereiről különböző oktatási szektorokban. 

Utolsó módosítás: 2019.07.08.