A fiatalos lendület és a nemzetköziség kizökkent a napi rutinból – Külföldi önkéntesek magyar óvodákban

2019.07.01.

Magazin | Köznevelés

Nem minden óvodának van bátorsága és módja arra, hogy projektmegvalósítóként kapcsolódjon be az Erasmus+ programba. Szerencsére nekik is van lehetőségük belekóstolni abba, milyen lehet multikulturális légkörben dolgozni.

„Már négy éve fogadunk külföldi önkénteseket, sokszor minden csoportban van egy” – mondja Bácsalmásyné Vidák Ildikó, a pécsi Városközponti Óvoda Belvárosi Tagóvodájának vezetője. „Ezek a fiatalok minden nap 8-tól 1-ig itt vannak az óvodában, és segítik az óvónők munkáját, gyakorlatilag úgy kell őket elképzelni, mint egy pedagógiai asszisztenst. Játszanak a gyerekekkel, segítenek nekik, elkísérnek bennünket a programokra, tehát végigkísérik a mindennapjainkat.”
Mégis van valami plusz abban, hogy külföldi – különböző nyelvű és kultúrájú – fiatalok dolgoznak az óvodában. „Az önkéntesek behoznak egy élő nyelvet, új dalokat, mondókákat, és megismertetnek egy másik kultúrával is bennünket, ami nagy élmény a gyerekeknek. Szervezünk közös programokat, előadásokat, karácsonyi ünnepséget, amikor valódi multikulturális közeget tudnak teremteni a fiatalok. Olyan színt hoznak az óvodába, amit a szülők is nagyra értékelnek, többen már a beiratkozáskor jelzik, hogy örülnek a lehetőségnek.” 

Hasonlóan pozitív tapasztalatokról számol be Heteiné Löki Judit, a debreceni Százszorszép Óvoda pedagógusa, aki mentorként segíti a hozzájuk érkező önkéntesek beilleszkedését. „Egy óvodás korú gyerek – az életkorából fakadóan – nagyon ragaszkodik a nevelőjéhez. Ha egy más nyelven beszélő „idegenhez” is tud érzelmileg kötődni, abból csak profitálhat. Nyitottabbá válik, és később is könnyebben elfogadja, ha valaki például más kultúrából érkezik. Minél korábban megismerkednek a gyerekek azzal, hogy a világ sokszínű és tágas, annál természetesebb lesz ez számukra a későbbiekben.”
A debreceni óvodában jártak már brazil, török, spanyol és olasz önkéntesek is, most is épp ketten vannak a csoportban, de maximum egy évig maradnak. „Természetesen előfordulhat egy-egy tartózkodóbb kisgyerek, aki nem szereti ezt a nagy jövés-menést, de ők is rugalmasabbá, elfogadóbbá válnak idővel, és az én tapasztalatom az, hogy a gyerekeknek összességében csak hasznukra válik, ha külföldi önkéntesekkel találkoznak az óvodában.”


Első lépések

A pályázást és az önkéntesek kiválasztását helyi szervezetek végzik. Pécsett a Területfejlesztők a Vidékért Egyesülettel szoros együttműködésben valósulnak meg a projektek.

„Szerencsések voltunk, mert a mi óvodánkba járt az egyesület vezetőjének a gyermeke, így közelről látták az itt folyó munkát és a módszereket, amelyekkel dolgozunk, és felvetették, hogy mit szólnánk hozzá, ha pályáznának. Gyakorló óvodaként rendszeresen dolgozunk óvónő-, illetve dajkaképzős fiatalokkal, tehát az új emberek befogadásával és az ismeretátadással kapcsolatban nagy gyakorlattal rendelkezünk, a testületünk pedig nagyon nyitott pedagógusokból áll, ezért úgy döntöttük, hogy egy próbát megér a dolog” – meséli Bácsalmásyné Vidák Ildikó. „Nagyon sok kérdés volt bennünk az elején: mennyire alkalmasak a feladatra azok a fiatalok, akik jönnek; tizen- vagy huszonéveseket érdemes-e fogadni; hogy fogjuk legyőzni a nyelvi akadályokat? De szerencsére eddig még mindent sikerült közösen megoldanunk.” 

Debrecenbe a Világjáró Önkéntes Nonprofit Kft. Erasmus+ projektjén belül érkeznek az önkéntesek. Itt is a szervezet kezdeményezésére indult el az együttműködés. „A fiatalok bármilyen területről érkezhetnek. Volt már, aki az IT szektorból jött, volt kétkezi munkás is, de mindegyiküknek vannak tapasztalataik a gyerekekkel, nem véletlenül akarnak óvodában segédkezni, és az eddigiek alapján nagyon jól tudtunk együtt dolgozni mindenkivel” – mondja Heteiné Löki Judit. „A Világjáróval való jó kapcsolatnak köszönhetően nemrég hozzánk került egy olyan lány is, aki egyébként a Hortobágyi Madárkórházban volt önkéntes, de csütörtökönként kézműves foglalkozásokat tartott nálunk a gyerekeknek. Ő is egy új színt hozott, és ezt nagyon élvezték az ovisaink.”

Nyelvtanulás könnyedén

A nyelvtanulás fontos hozadéka ezeknek a projekteknek, de ez nem csak azt jelenti, hogy a gyerekek találkoznak egy idegen nyelvvel és elsajátítanak néhány kifejezést vagy megtanulnak egy-egy dalt. 

„A szabad játék során minden nyelvi akadály eltűnik. A gyerekeket még nem zavarja, hogy nem beszélnek tökéletesen angolul vagy nem jó a kiejtésük. Meg mernek szólalni, és mondják, ami eszükbe jut, így nem alakul ki bennük az a gát, ami a felnőttekben vagy a kamaszokban már megvan, és sokat fejlődhetnek az idegennyelv-tanulás tekintetében” – mondja a debreceni óvónő. „A dolog fordítva is igaz: van egyfajta kölcsönösség, hiszen eközben az itt lévő külföldiek is tanulnak magyarul. Volt például egy jó humorú olasz fiú, aki aktívan bekapcsolódott az életünkbe, és a gyerekek folyton keresték a társaságát. A sok együtt töltött idő alatt jól megtanult magyarul, és alapfokú nyelvvizsgával tért haza.” 

„Az önkéntesek nagyon jól megértetik magukat a gyerekekkel, nem szükséges, hogy az óvónők fordítsanak. Felnőttként sokszor nehéz ezt megérteni, de nincs olyan, amit ne tudnának egymással lekommunikálni. Annál is inkább, mert sokszor nem a nyelv a fontos, hanem egyéb eszközöket, játékokat is használnak a kommunikációban” – teszi hozzá a pécsi óvodavezető. „A programban való részvételnek pedig egy fontos hozadéka, hogy az óvónőket is inspirálja a nyelvtanulásra és az önfejlesztésre, hiszen számukra is fontos, hogy lépést tudjanak tartani a fiatalokkal.” 

Heteiné Löki Judit szerint egy idősödő pedagógustársadalomban nagy jelentősége van annak, hogy a gyerekek korban hozzájuk közelebb álló nevelőkkel is találkozhatnak az óvodákban, hiszen velük esetenként jobban meg tudják értetni magukat. „Ugyanakkor az óvónők is rengeteget profitálhatnak egy ilyen programból” – mondja – „új ismeretségekre tesznek szert, kicsit belelátnak egy másik kultúrába, színesíthetik a pedagógiai programjukat a más országokból hozott dalokkal, szokásokkal, módszerekkel. A fiatalos lendület és a nemzetköziség pedig kizökkent a napi rutinból és felfrissíti a hétköznapokat.”
 

Gergely Viktória önkéntesként angolt tanított egy török óvodában. „Nagyon jó volt a gyerekekkel foglalkozni, rengeteg szeretetet kaptam, odaszaladtak, megöleltek, örültek, ha megláttak a folyosón. Ez örök élmény marad!”
Eleinte izgult amiatt, hogy hogyan fogja megoldani a felmerülő problémákat egy olyan országban, ahol nincs közös nyelv az ott élőkkel. „A kint töltött nyolc hónap alatt megtanultam, hogy minden egyes szituációban van megoldás. Valójában sosem maradunk segítség nélkül. Lehet, hogy kérni kell, és beszélni kell a problémáinkról, de nincs olyan, hogy ne lehetne valamit megoldani. Már emiatt a tapasztalat miatt is megérte belevágni!”

Önkéntes programokban való részvételre 2018 ősze óta az Európai Szolidaritási Testület pályázattípusai kínálnak lehetőségeket. Az új programban 18-30 év közötti fiatalok a hazai és külföldi önkéntesség mellett gyakornoki tevékenységre és munkavállalási projektekben való részvételre is pályázhatnak. Azoknak a szervezeteknek, amelyek pályázatot szeretnének benyújtani, minőségi tanúsítvánnyal kell rendelkezniük.
Ennek megszerzéséről és a fiatalok fogadásáról további információ a www.eusolidaritycorps.hu oldalon található.

GYŐRPÁL ZSUZSANNA
Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység

  A Pályázati Pavilon 2019. tavaszi számában további cikkeket olvashat az élményalapú tanulás
módszereiről különböző oktatási szektorokban. 

Utolsó módosítás: 2019.07.08.