A társadalomba való visszailleszkedés segítése

2019.07.15.

Magazin | Felnőtt tanulás

Több mint másfél évtizede foglalkozik a büntetőeljárásban lévők reintegrációjával a Váltó-sáv Alapítvány, amely az Erasmus+ projektje során most összefoglalta a legfőbb tapasztalatait és jó gyakorlatait. Módszertanuk különlegessége, hogy számos más területen is felhasználható: például deviáns, hátrányos helyzetű, hajléktalan vagy munkanélküli emberekkel foglalkozó szervezetek is alkalmazhatják, amennyiben a társadalomba való visszailleszkedés támogatása a céljuk. 

A magyar alapítvány 2002 óta működik, de munkatársai 1997 óta dolgoznak a büntetőeljárásban résztvevők célcsoportjával. Az elmúlt másfél évtizedben számos társadalmi és munkaerőpiaci reintegrációról szóló projektet valósítot­tak meg, bár nem csupán az elítéltek, hanem egyéb hátrányos helyzetű vagy marginalizált pozícióban lévők beilleszkedésével is foglalkoznak munkájuk során. „Rengeteg felgyűlt tapasztalatunk volt, nemcsak fejben és gyakorlatban, de írásba rendezve, összefoglalva is. A projekt nagyszerű lehetőséget teremtett, hogy koncepciózus, strukturált rendszerbe tegyük, amit tudunk” – kezdi Mészá­ros Mercedes, az alapítvány szakmai vezetője.

Ahogy meséli: a nemzetközi partnerek is üdvözölték ezt a fajta strukturált tudást, hiszen voltak közülük, akik eddig kizárólag gyakorlati síkon bírtak ta­pasztalattal. A projektben egyébként nem véletlenül kelet-európai országok­kal dolgoztak együtt. „Fontos szempont volt, hogy a környező országok hasonló büntetőpolitikával rendelkeznek. Ez bizonyosságot jelentett abban, hogy jól meg­értjük egymást, és hasonló célokat tűzünk ki”− fűzi hozzá Mészáros Mercedes. A társszervezetekre a program kezdetén részben ismeretség, részben ajánlá­sok alapján találtak rá: a lengyelekkel már egy korábbi projekt kapcsán jó vi­szonyt ápoltak, míg a cseh partnereket nemzetközi rendezvényekről ismerték. Ez utóbbiak ajánlották a szlovák szervezetet, míg a litvánokat egy erre a célra kifejlesztett keresőoldalon lelték meg.

Társasjáték és bibilioterápia mint módszertani különlegesség

Mivel a téma komplex, holisztikus szemléletet kíván meg: a projektben dol­gozók számára egyértelmű volt, hogy nem csupán a konkrét célcsoporttal foglalkoznak, hanem a velük érintkező, közvetetten érintett körrel is. A mun­káltatókat mint csoportot azonban lehetetlen megkeresni vagy elérni, hiszen a társadalom bármely tagja tartozhat ebbe a tágan vett körbe. Így hát az ál­talános, a minél több emberre ható érzékenyítést tűzték ki célul. Persze, első­sorban azért a fogvatartottakra fókuszáltak, de a már szabadlábon lévőkre is igyekeztek hangsúlyt fektetni – a cseh szervezet például kiemelten foglalkozott utóbbiakkal.

„Első lépésként feltérképeztük mind az öt ország büntetőpoliti­káját, a képzést-oktatást, valamint, hogy milyen szervezetek kapnak helyet a büntetés-végrehajtásban: ezzel egy átfogó képet kaptunk egymás helyzetéről. Ezután következett a módszertani repertoár összeállítása, amelynek részeként mi elsőként a „Váltó-Láz – szaba­dulásra felkészítő társasjáték” módszerét mutattuk be: ez felkészíti a fogvatartottakat azokra a feladatokra, amelyek a szabadulás utáni első hónapban várják őket. A játék szellemesen, mindamellett kel­lően didaktikus módon és könnyen érthetően tekinti át ezeket a kihí­vásokat. Így könnyedén és tapasztalati úton válik alkalmazhatóvá a többségi társadalom érték- és normarendszere. A másik módszerünk az „Irodalomterápia – felkészítés a szabadulásra” nevet viseli: a cél itt az, hogy a fogvatartottakban fejlődjön az önismeret és az önbecsülés készsége, illetve a szövegértés és –alkotás, valamint a kommunikáci­ós kompetenciájuk. Erre pedig a biblioterápia kitűnő módszer” – ma­gyarázza Mészáros Mercedes.

Intézmény neve: Váltó-sáv Alapítvány
Projekt címe: Prison, Reintegration, Education. Trainings to support social and labour market (re)integration of people in or after detention
Honlap: www.preproject.huwww.valtosav.hu

Digitális és alkalmazkodásbeli tudás a fejlődés kulcsa 

Nem véletlen, hogy a Váltó-Lázból digitális változat is készült, hiszen – ahogy az alapítvány szakmai vezetője mondja − a digi­tális kompetencia fejlesztése egyébként is kiemelt célja a pro­jektnek. A munka világában ugyanis ma már nélkülözhetetlenek ezek a képességek. A börtönökben azonban biztonsági okokból kevés a lehetőség a számítógép használatára. Érdekes tény, hogy a többi kelet-európai országban még szigorúbb szabályok vonat­koznak az elítéltekre ezen a téren, mint hazánkban. A biztonság prioritása nyilván érthető, mégsem elhanyagolható adat, hogy a börtönviseltek nagy része olyan társadalmi helyzetből jön, ahol előtte sem sokat gyakorolhatta az e készséghez szükséges tevé­kenységeket. Az alapítványnál ezért a mindennapokban is sze­retnék megmutatni a digitalizáció előnyeit: például a skype-os beszélő lehetőségével.

„A másik rendkívül fontos terület, amellyel foglalkoztunk, a transzverzális kompetenciák, amelyek tulajdonképpen a változás­hoz való alkalmazkodásra teszik képessé a szabadulás előtt állókat. Ehhez egyébként egy gyakorlatgyűjteményt is kidolgoztunk, amely nem csupán börtönviseltekkel, hanem más célcsoportokkal − mint hátrányos helyzetűek, deviáns fiatalok, munkanélküliek vagy haj­léktalanok − is felhasználhatók” – fűzi hozzá Mészáros Mercedes. Hozzáteszi: mind ezek a feladatok, mind a projekt keretében meg­született engedélyezésre alkalmas érzékenyítő felnőttképzés az öt szervezet közös terméke, de miközben az alapjaik egyeznek, a gya­korlataik az adott országok sajátosságait figyelembe véve eltérnek egymástól. 

Számok helyett emberi sorsokban rejlik a siker

A program keretében elkészült összegző kiadványban a munkaerőpiaci integrációt alternatív módon megközelítő program­ötleteket is igyekeztek bemutatni. Ebben segítséget adott a projekt­találkozók során szerzett számos tapasztalás, amelyet az öt ország szervezetei börtönök, rehabilitációs házak látogatása során tehettek magukévá. „Jártunk például egy lengyel félutas házban, amely a bör­tön és a való élet között nyújt átmenetet. A Varsó melletti Mieniaban található intézményben például goji bogyó palántákat termelnek és dolgoznak fel. Emellett betekintést nyerhettünk egy litván börtönbe is, ahol a bentlakók faipari szakképzés és tanfolyamok keretében tanul­hatták meg az ácsmesterséget” – mondta el a szakmai vezető.

„Számunkra nem a számok vagy a statisztikák a fő eredményes­ségmérők, hiszen sok mindent nem lehet adatokkal kimutatni. Ami­kor meg akarjuk határozni a reintegráció sikerességét, fel kell ten­nünk a kérdést: mit nevezünk egyáltalán sikeres visszailleszkedésnek? Ha valaki nem esik vissza, ha valaki nem kerül újra börtönbe vagy hosszú távú munkát talál? Nekünk kis lépésekben kell gondolkodni. Ezért már az is fontos eredmény, amikor valakin látjuk, hogy a börtön falain belül sok energiát fektet a fejlődésbe, a tanulásba” – foglalta össze Mészáros Mercedes az alapítvány munkájának fő üzenetét. „Akad, akivel leülünk beszélgetni, és egy-két év múlva születik meg benne az elhatározás a továbblépésre. Ezek is sikerek, és minél erő­sebb módszertan van a kezünkben, annál nagyobb az esélyünk, hogy hosszú távú eredményhez vezessenek.” 

SZÉLES-HORVÁTH ANNA
újságíró

 

  A Pályázati Pavilon 2019. tavaszi számában további cikkeket olvashat az élményalapú tanulás
módszereiről különböző oktatási szektorokban. 

Utolsó módosítás: 2019.07.09.