Külföldön tanulni középiskolásként

2020.06.03.

Magazin | Köznevelés

A 2019/2020-as tanév őszi félévében 5 magyar diák vágott bele az Erasmus+ hosszú távú diákmobilitási kalandba. A középiskolások 2 hónapot töltöttek külföldi iskolájukban, fogadócsaládoknál.

A 2-12 hónapig tartó külföldi tanulmányok lehetősége a 14 éven felüli fiatalok számára nyitott. A külföldi partnerintézményben mentor, valamint fogadócsalád gondoskodik a cserediákok biztonságáról és zökkenőmentes beilleszkedéséről.

Jánosi Kincső, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium tanulója Ausztriában vett részt mobilitáson. Az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakgimnázium, Gimnázium és Kollégium tanulói, Győrfi Brenda és Török Anna Lengyelországban, Róka Julianna és Csomós Anita Olaszországban folytatták tanulmányaikat. A kiutazó magyar diákok számos élménnyel, tapasztalattal, új világlátással tértek haza, melyekről lelkesen számoltak be nekünk.

 Kincső 

Az ősz nagy részét Ausztriában töltöttem cserediákként. Egy nagyon kedves család fogadott be, akikkel hétvégenként sokszor elmentünk kirándulni, illetve korcsolyázni. Az anyuka elvitt Hellbrunnba és más kulturális helyekre, valamint a némettanulásban is sokat segített. A tanórák mellett az Erasmus projektünkön dolgoztunk a diáktársaimmal. Meseillusztrációt készítettünk, amit egy falra festettünk fel. Hétköznap táncórára mentünk, péntekenként sport szakkörre. Az őszi szünetben a cserediákokkal és a művésztanárral, aki a mentorunk volt, elmentünk St. Johannba, ahol a hegyen egy kunyhóban laktunk. Ez a ház a tanár „művésztelepe” volt, ahol egy helyiséget az alkotás számára alakítottak ki. Itt szintén a kiállításunkra készültünk, illetve délutánonként elmentünk kirándulni, voltunk Velencében és a Swarovski kristálymúzeumban is. Az ételeket magunknak csináltuk, minden nap más nemzetnek a gasztronómiai különlegességébe kóstoltunk bele. Talán az volt az egyik legnagyobb tapasztalat a cserediákság során, hogy ha az ember nyitott új dolgok megismerésére, az mindenképpen a javára fog válni. Nekem nagyon nehéz volt például, hogy idegen nyelven megszólaljak, de szerencsére sikerült túllépnem ezen, amiben a társaim is sokat segítettek. Nagyon hálás vagyok ezért a két hónapért, a családért, aki befogadott, illetve a cserediáktársaimért is.

 Brenda 

2019. október 20-án vette kezdetét a kalandos utunk, aznap megismerkedtünk a fogadócsaládjainkkal és a kisvárossal, Szubinnal, ahol éltünk. Mindenki nagyon kedves, segítőkész és közvetlen volt velünk. Rengeteg gyönyörű helyet látogattunk meg a családjainkkal, új barátainkkal és tanárainkkal. Az egyik kedvenc helyem a Balti-tenger partján fekvő város, Sopot volt. Nagyon remélem, hogy egyszer visszatérhetek oda a tengerhez. Ezen felül rengeteg új ismerettel gazdagodtunk lelkileg és mentálisan is. A lengyel nyelvet is elkezdtük megtanulni tanárainkkal és diáktársainkkal. Nagy kihívás volt, hogy mindennap idegen nyelvet kellett használnunk a kommunikációhoz, de nagyon sokat fejlődtünk. Meg kellett küzdenünk a honvággyal és a borzasztó érzéssel, hogy távol voltunk az igazi családunktól és barátainktól, de legyőztük az akadályokat, és egy felejthetetlen élményben volt részünk. Minden nehéz perc ellenére semmire nem cserélném el ezt a kalandot, és ha lesz lehetőségem újra ilyen útra, biztos, hogy élni fogok vele!

 Julianna 

A kalandom október 20-án kezdődött, amikor is megérkeztem Szicília fővárosába, Palermóba. A fogadócsaládom már izgatottan várt a reptéren egy hatalmas üdvözlőtáblával. Legnagyobb meglepetésemre az ideiglenes otthonom a hegyekben helyezkedett el, ahonnan csodálatos panoráma nyílt a városra és a tengerpartra, ami rögtön elvarázsolt. A fogadócsaládom nagy része nem beszélt angolul, amit először negatívumként éltem meg, viszont később hasznát vettem az olasz nyelv elsajátításában és a kommunikációs képességeim fejlesztésében. Az első napom az iskolában meglehetősen mozgalmas volt, az órarendem és annak részletei csak napokkal később alakultak ki. A diákok és a tanárok is nagy szeretettel fogadtak, és a kezdetektől fogva segítőkészek voltak. Az iskolában vendéglátó szakmákat tanítottak. Többféle órán részt vehettem, és betekinthettem általam még soha nem tanult szakmák gyakorlati oktatásának menetébe. Iskolai keretek között lehetőségem volt több palermói színház, múzeum meglátogatására. Egy napot pedig a „barokk Palermo” felfedezésével töltöttünk. „Családom” tagjai amatőr színjátszó körbe jártak, aminek erre az időre én is részese lehettem, és hétvégente színjátszás órán vehettem részt. A két hónap alatt nemcsak az olasz nyelvtudásomat fejlesztettem, hanem a látókörömet is tágítottam egy új kultúra megismerésével, és a szicíliai létbe való bekapcsolódással.

 Anna 

Október 19-én szállt le a gépünk Varsóban, a fogadócsaládom a reptéren várt. Azonnal „hazamentünk”, ahol körbevezettek, mindenki bemutatkozott, ismerkedtünk, beszélgettünk. A hétfő gyorsan elérkezett, és kicsit szorongva indultam a fogadóiskolánkba. De felesleges volt az izgalom! Nagyon aranyos, otthonos iskolába kerültünk, ahol nagy szeretettel vártak minket. Az első napokon úgy éreztem magam, hogy ennek soha nem lesz vége, és haza szeretnék menni, de a fogadócsaládomnak és osztálytársaimnak köszönhetően nagyon hamar sikerült beleszokni az új helyzetbe. Minden hétvégén elutaztunk a családommal valahova. Nagyon szép helyeken jártam, megismerve a lengyel hagyományokat, kultúrát. Az iskola utáni időm jelentős részét otthon, illetve a lengyel barátaimmal töltöttem, és persze az itthoni kapcsolatokat is ápoltam. Megismerkedhettem a lengyel nyelv szépségeivel, amit nagyon megszerettem, de gyakorolhattam az angol nyelvet is, mert szerencsére mindenki beszélt angolul. Rengeteg új baráttal, élménnyel, tapasztalattal és bátorsággal gazdagodhattam. Azt hittem, az első napok lesznek a legnehezebbek, de hazainduláskor rájöttem, hogy az utolsók azok.

 Anita 

Az Erasmus+ programnak köszönhetően tavaly ősszel cserediák lehettem Szicília fővárosában, Palermóban. Az ott töltött kilenc hét alatt nagyon sok tapasztalatot szereztem, rengeteg élményben volt részem, természetesen jókban és „kevésbé jókban” egyaránt. Kihívásként éltem meg, hogy az eredeti tervekhez képest egy másik családhoz kerültem. A változást cseppet sem bánom, hiszen az új családom nagyon kedvesen fogadott, és biztonságban éreztem magam velük a csereidőszak alatt. Az olaszországi tanulmányaim során alkalmam nyílt meglátogatni Palermo nevezetességeit, Monreale-ban is kirándultunk, és fürödhettem Szicília egyik legkedveltebb tengerparti részén, Mondellóban. Számomra ezek voltak a legszebb, felejthetetlen élmények. Az iskolában, ahova jártam, vendéglátást tanítottak, így a szakmai gyakorlatok során azt is megtudhattam, hogyan készülnek a tipikus olasz ételek. A diákok többsége sajnos nem beszélt angolul, de ennek is volt előnye - már sok mindent megértek olaszul, ezért itthon is szeretném folytatni a nyelvtanulást.

A hosszú távú diákmobilitásról itt tájékozódhatnak: tka.hu » Pályázatok » Erasmus+ » Köznevelés » Pályázati dokumentumok » 2020 Iskolai, óvodai partnerségek (KA229) » Hasznos dokumentumok 2020 (KA229) » Útmutató a hosszútávú diákmobilitáshoz


Jakab Réka
Tempus Közalapítvány, Erasmus+ programiroda

A cikk a Pályázati Pavilon 2020. tavaszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2020.06.03.