---

Az Erasmus+ felnőtt tanulási stratégiai partnerségi projekt során öt közép-kelet-európai és egy holland szervezet fogott össze, hogy a régió sajátosságainak megfelelő módszertant fejlesszenek ki a szociális szféra intézményei számára. Hadrévy Borbálával, a projekt koordinátorával beszélgettünk.

Mi motiválta önöket a projekt megvalósítására?

A korábbi együttműködéseink azt mutatták, hogy a szociális intézményeknek szükségük van ilyen típusú segítségre, és a projektpartnereinknek is hasonló tapasztalataik voltak. Végiggondoltuk, hogy miben tudnánk támogatni ezeket az intézményeket, hogyan tudnánk az önkéntességet fejleszteni, és arra jutottunk, hogy hasznos lenne önkénteseket integrálni szociális intézményekbe. Azonban tudtuk, hogy nem elég halat adni az intézményeknek, meg kell őket tanítani halászni. Az volt a cél, hogy egy olyan eszköztárat dolgozzunk ki, amelynek segítségével ők maguk is ki tudják alakítani saját önkéntes programjukat.

Miért hasznos önkénteseket bevonni egy szociális intézmény életébe?

Egyrészt az intézmények dolgozói nagyon túlterheltek, önkéntesek révén pedig lehetséges egyfajta kapacitásbővítés, extra segítség. Másrészt így olyan kiegészítő szolgáltatásokat, lehetőségeket is tudnak nyújtani az intézmény klienseinek, amiket másképp nem. Van olyan intézmény, ahol táncklubot, énekoktatást tartanak az önkéntesek az időseknek, máshol a házi segítségnyújtást teszik komplexebbé. Ez azért is fontos, mert a házi segítségnyújtás rendszerében nincs idő beszélgetésre, hogy egy kicsit oldódjon az idős ember magánya, vagy arra, hogy elkísérje őt a segítő az orvoshoz, ha erre szükség van. Önkéntesek révén viszont erre is lehetőség van.

A módszer kipróbálására úgynevezett pilot intézményeket is bevontak az öt részt vevő országban, Magyarországról a Budafok-Tétény Budapest XXII. kerületi Önkormányzat Szociális Szolgálatát. Esetükben mit jelentett ez a gyakorlatban?

Az egyik legfontosabb szereplő az önkéntes program koordinátora volt, akit maga az intézmény választott ki. Fontos volt, hogy olyan személy legyen, aki ismeri az intézményt, a klienseket és az alkalmazottakat is. Az intézményvezető-helyettesre esett a választás, aki igazán együttműködő és lelkes volt.

A pilot folyamat elején képzéseket szerveztünk az önkéntes menedzserek, a mentorok és az önkéntesek számára. Ezt követően a szociális szolgálat néhány munkatársával közösen kialakítottunk egy stratégiát, amelyben azt fejtettük ki, hogy mit szeretnének elérni. Ezután összehívtuk az intézmény összes dolgozóját, és egy érzékenyítő workshop keretében arról ötleteltünk, hogy milyen területeken lenne szükség önkéntesekre, illetve átbeszéltük a félelmeiket, kétségeiket az önkéntesek csatlakozásával kapcsolatban.

Külön hangsúlyt kapott a mentorok felkészítése, akik közvetlenül az önkéntesekkel foglalkoztak a program során, valamint az intézmény klienseit készítették fel az önkéntesek érkezésére. A cél az volt, hogy az önkéntesek a csoportos foglalkozások során támogassák az intézményt.

A projekt értékei: A projekt célja, hogy olyan szociális intézmények törekvéseit segítse, amelyek nyitottak egy önkéntes program kialakítására és bevezetésére a saját intézményükön belül. Ennek érdekében a partnerek gyakorlatorientált kézikönyveket, módszertani útmutatókat hoztak létre, valamint 5 pilot intézményben önkéntes programot is kialakítottak. Ezeket a projekttermékeket a közép-kelet-európai országok sajátosságainak megfelelően dolgozták ki, jó példákat pedig a holland partnerüktől nyertek. A projekt hosszú távú hatása, hogy a régióban található szociális intézmények szereplői új kapcsolatokat, ötleteket és inspirációt szereztek arra vonatkozóan, hogy hogyan növeljék kapacitásaikat. Intézmény: Önkéntes Központ Alapítvány, Budapest Projekt címe: Capacity Building in the Social Sector through the Development of Volunteer Programs at Social Instituions in the CEE Region (SoVol) Koordinátor: Hadrévy Borbála Honlap: http://sovol.wordpress.com

A kliensek nyitottan álltak az önkéntesek érkezéséhez?

A hazai tapasztalat vegyes volt. A Szociális Szolgálat kliensei demens idős emberek és fogyatékossággal élő személyek. Egy részük abszolút nyitott volt, de a pszichiátriai részleg tagjai például elzárkóztak a lehetőségtől, oda végül nem is sikerült önkénteseket integrálni.

Hogyan látja, a pilot intézmény működése, az alkalmazottak önkéntesekről alkotott képe milyen irányba változott?

Nagyon sokat tanultak. Korábban is volt valamennyi tapasztalatuk önkéntesek fogadásában, de a tudásuk nem volt rendszerezett, nem látták át, hogy milyen tevékenységeket érdemes az önkéntesekre bízni, hogyan lehet őket megtartani, illetve mik a jogi vonatkozások. Az önkéntesekhez és az önkéntes programhoz való hozzáállásuk abszolút pozitív irányba változott, az viszont megnehezíti a dolgukat, hogy maga a kerület kiesik a központból, így eleve nehéz önkénteseket találni, ráadásul csak munkaidőben vannak nyitva, ami még inkább szűkíti a potenciális jelentkezők körét. A programot ennek ellenére azóta is aktívan viszik: a pilot alatt 15 önkéntes csatlakozott hozzájuk, ők továbbra is náluk tevékenykednek.

Más magyar intézmény vagy szervezet érdeklődött már a módszertan iránt?

A projekt vége felé tartottunk egy szakmai konferenciát, ahol sokan érdeklődtek a lehetőségről. Emellett a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, a Miniszterelnökség és az EMMI felé is elindítottunk egy folyamatot, akik szintén nyitottnak tűnnek. Már tartottunk nekik egy képzést, részt vettek a konferenciánkon és a megbeszéléseinken is. Nemzetközi szinten pedig Oroszország érdeklődött a projekt iránt, ott egy országos önkéntes program kialakításán dolgoznak, és a tervezési fázishoz kérték a tapasztalatainkat.

Az Önkéntes Központ Alapítvány (ÖKA) 2002 óta működik. Ez a konkrét Erasmus+ projekt milyen új tapasztalatot adhatott egy 15 éves múltra visszatekintő szervezetnek?

Projektmenedzsment szempontjából nagyon sok tapasztalatot szereztünk. Eddig csak partnerként vettünk részt Erasmus+ projektben, így a SoVolt menedzselni teljesen új élmény volt, sokat tanultunk közben. Külföldi példákat, jó gyakorlatokat láttunk, a szociális területen is kialakítottunk új kapcsolatokat. Az önkéntességre új szemszögből láthattunk rá így, hogy a szociális szektorral foglalkoztunk, ami azért elég más, mint a civil szféra, más önkéntesmenedzsmentet is igényel. A projekt során megismertük a szektor speciális vonásait, azt, hogy milyen jellegű kihívások, jellegzetességek jellemzik.

A projekt biztosan hatással volt az ÖKA szemléletére is.

Így van. A Hollandiában látott modell nagyon tetszett nekünk, egy új gondolkodásmódot ismerhettünk meg. Ott teljesen másképp állnak az önkéntességhez. Nem is önkéntességről beszélnek, az aktivitás szót használják az élmény leírására. A működésük is más: már nem önkénteseket keresnek, hanem a civil szervezetek, kezdeményezések és vállalatok közötti összekötő szervezetként működnek.

Terveznek másik Erasmus+ projektben részt venni?

Természetesen. A SoVol folytatásaként elindult egy másik Erasmus+ projekt, a hollandokat leszámítva ugyanazzal a csapattal, aminek a szlovák partner a projektvezetője. Ez a projekt a fiatal önkéntesekre fókuszál. A hosszú távú cél az, hogy a fiatalokat különböző szakemberek (pl.: ifjúsági segítők, oktatók) révén olyan önkéntes programba kapcsoljuk be, amely illeszkedik a tanulmányaikhoz, így gyakorlatorientált módon egészíthetik ki az elméleti oktatás során szerzett tudásukat.

Az interjút készítette: Hargitai Ágnes,
Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység

A cikk a Pályázati Pavilon 2020. tavaszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2020.07.30.