---

Projekt neve: NEWSREEL – New skills for the next generation of journalists Időtartam: 2017.09.01-2020.08.31 Partnerek: Pécsi Tudományegyetem; University of Bucharest; Erich-Brost Institut für Journalismus in Europa, Dortmund; University Institute of Lisbon Szellemi termékek: összehasonlító elemzés az újságírás-oktatás helyzetéről, vázlatok a kurzusokhoz, e-learning tananyagok, oktatási segédanyag, online szótár A projekt honlapja: newsreel.pte.hu

Hogy merült fel a gondolat, hogy éppen felsőoktatási stratégiai partnerségek keretében pályázzanak?

Volt egy szakmai és egy személyes ok. A szakmai az, hogy a világon mindenhol újra kell gondolni az újságírás szerepét és kereteit, ami különösen súlyos társadalmi kérdéseket vet fel. Az újságíróknak utat kell találniuk a közönséghez a közösségi média zajában, és meg kell őrizniük azt a hitelességet, amivel a demokratikus társadalmak működéséhez eddig hozzájárultak. Mivel a digitális és közösségimédia-alapú nyilvánosság minden országban hasonló kérdéseket vet fel, és sokat tanulhatunk a külföldi partnerektől magáról az újságíró képzésről, szakmailag nagyon indokoltnak tűnt egy ilyen együttműködés. A személyes szál pedig az, hogy egy rendezvényen találkoztam a partnerekkel, és mindhármukról az első pillanattól tudtam, hogy lesz közös projektünk. Ez a szimpátia a projekt során barátsággá alakult, és folyamatosan keressük a további közös munka lehetőségét.

A projekt eredményeként több elektronikus kurzus is született. Milyen szempontból jelentenek újdonságot ezek a projekttermékek?

Az e-learning jelentőségét például a koronavírus-járvány is nagyon világossá tette. Mi a kurzusainkon ebben a helyzetben is jól tudjuk használni az anyagainkat. A tananyagok kidolgozása egy hosszú folyamat volt, sok előkészítő munkával és ellenőrzési ponttal. A végeredmény négy olyan elektronikus kurzus, amelyek teljeskörűen lefedik a digitális újságírás egy-egy területét. A német partner a kollaboratív, mindenekelőtt a határokon átnyúló újságírás témáját dolgozta fel, a román résztvevők az adatújságírás és az adatvizualizáció témakörében készítettek tananyagot, a portugálok az újságírás jövőbeli üzleti modelljeit dolgozták fel, mi pedig olyan etikai kérdésekről készítettünk tananyagokat, mint az álhírek, az újságírás átláthatósága vagy az adatszivárogtatás. Ezek európai szinten is új témák, az elkészült anyagok nem csak a részt vevő intézmények számára értékesek. Célunk volt továbbá az angol nyelvű oktatás fejlesztése, és ezáltal egy szorosabb, akár közös képzés formájában történő együttműködés előkészítése.

Mennyire vonják be a hallgatókat a projektbe? Érkeznek tőlük visszajelzések?

A tananyagokat minden partneregyetem kipróbálta egy-egy kurzus keretében, és az így kapott visszajelzéseket igyekeztünk beépíteni a végleges anyagokba. Fontos szerep jutott egy határokon átnyúló újságírói projektnek is: minden országból bekapcsolódtak hallgatók egy-egy csapatba, és feldolgoztak egy, a környezetvédelemhez, klímaválsághoz kapcsolódó témát. Az volt a terv, hogy a hallgatók az elkészült anyagokat a projekt zárókonferenciáján, Lisszabonban mutatják be, de ezt sajnos egyelőre felülírta a koronavírus. A cikkek meg fognak jelenni a projekt honlapján, és bízunk benne, hogy a lisszaboni workshop sem marad el véglegesen.

Mi bizonyult a legnagyobb kihívásnak a megvalósítás során? Merült fel valamilyen váratlan nehézség, akár szakmai, akár projektmenedzsment szempontból?

Mindannyian most ismerkedtünk az e-learning fejlesztés folyamatával. A technikai fejlesztést természetesen szakember végezte, mi a szakmai tartalmat állítottuk elő, ám az e-learning esetében ennek sajátos logikája van. A magyar csapat közvetített a külföldi partnerek és a magyar fejlesztő között, ami nem egyszerű feladat, de mivel mindenki lelkes volt, a nehézségeket megoldottuk konfliktus nélkül. Szerintem elég jó menedzsment megoldást találtunk ki. Minden részt vevő team felelős egy szakmai területért (kollaboratív újságírás, adatújságírás, üzleti modellek, etikai kérdések), amit végig kézben tart, és az egyes fázisok irányítását is megosztottuk egymás között. Így egyrészt senki nem volt túlterhelve, mégis mindenki kapott vezető szerepet, másrészt nem kellett várni egymásra, mert a szakterületét mindenki maga vitte.

Hogyan épülnek be az eredmények a jelenlegi képzésbe a projektben részt vevő, illetve a partnerségen kívüli intézményekben?

Ahogy említettem, már tartottunk kurzusokat a kifejlesztett szellemi termékek alapján. Pécsett két képzés is tervben van, ahol az összes tananyagot használni tudjuk. Bízom benne, hogy egy második stratégiai partnerségi projektben ki tudjuk bővíteni a szakmai területeket annyira, hogy önálló továbbképzés vagy mesterképzés épülhessen rá. Ahol újságíró képzés folyik, ott az általunk feldolgozott témák napirenden vannak, ezért jó esély van arra, hogy más egyetemek is beépítik a kurzusokat vagy azok egy részét a képzéseikbe. Egyébként a kutatás első fázisa egy összehasonlító tanulmány elkészítése volt az újságíró képzés helyzetéről, és a szabadon elérhető munka iránt óriási érdeklődést tapasztaltunk a világ minden tájáról.

Van olyan dolog, amit mai fejjel már másképp terveznének, alakítanának?

Biztosan több időt és személyes találkozót szánnánk az e-learning előkészítésére, a lehetőségek bemutatására, a koncepció megértésére. Ha lesz folytatás, akkor lehet, hogy beveszünk a projektbe egy olyan szakértőt, aki a tartalomelőállítók és az informatikai fejlesztő között közvetít. Ma már jobban ismerjük a fejlesztői felületeket is, biztosan még interaktívabb anyagokat tudnánk készíteni. De összességében ez egy olyan projekt, amit másodszor is így csinálnék.

A projekt vége felé járva adódik a kérdés, hogy milyen terveik vannak a jövőre nézve: terveznek szorosabb együttműködést más intézményekkel vagy akár egy új projektet?

Mindenképpen szeretnénk a lehető legszorosabbra fűzni a szálakat. Idén tavasszal elkészültünk az újabb KA203-as pályázattal, majd ezt követően jöhet egy közös mesterképzés. Addig is járunk egymáshoz konferenciákra és oktatni, és erősítjük a személyes kapcsolatokat.

Csonka Viktória
Tempus Közalapítvány, Felsőoktatási egység

A cikk a Pályázati Pavilon 2020. tavaszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2020.08.05.