---

Nemcsak a téma, de a munkamódszer is formabontó volt. A papírmentes műhelymunka résztvevői egy virtuális osztályteremben dolgoztak, a csoportmunka feladatait különböző digitális eszközökkel és formában kellett megoldani. Míg a tanárok a szövegalkotásban, addig a tanulók az okoseszközök és applikációk kezelésében jeleskedtek. A műhelymunka egyik legnagyobb „felfedezése”, hogy ha megismerjük és megértjük egymást, valamint figyelembe vesszük és tiszteletben tartjuk egymás adottságait és igényeit, a vártnál eredményesebben tudunk együtt dolgozni. 

Steigervald Krisztián generációkutató, a 6generacio.com blog szerzőjének bevezető előadása után a tanárok és diákok közösen, problémafa segítségével tárták fel az X és Z generáció közötti különbségeket, az ebből adódó iskolai problémákat és azok megoldási lehetőségeit. Minden csapat bemutatott egy-egy olyan őket érintő nehézséget, valamint annak forrásait és lehetséges megoldásait, mely az oktatás terén jelen lehet a generációs különbségekből adódóan. 

Míg a korábbi generációk számára az új ismeretek megszerzésének jellemző színterét és forrását az iskola jelentette, addig ma a Z és az Alfa generáció számára az iskola csak egy a számtalan tanulási színtér közül. A Z generáció állandó online jelenlétben él, a virtuális környezet mindennapi életük részévé vált. Másképp tanulnak, mások a tanulási szokásaik, másként alkalmazkodnak, mint az előző generációk. Ez pedig folyamatos pedagógiai kihívást jelent a tanárok számára. Az oktatást is érintő társadalmi, gazdasági, nemzetközi és technológiai változások átalakítják a tanulás és az iskola hagyományos kereteit és a tanulási-tanítási folyamat már nem szűkíthető le a formális, iskolai oktatásra. Ez pedig azt is eredményezi, hogy a tanár központi szerepe helyett a tanuló és az ő igényei kerülnek a középpontba. A műhelymunkához az Office 365 „Teams” nevű programja adta a keretet, mely könnyen a tantermek kollaborációs eszközövé válhat, elősegítve a diákok aktivizálását, figyelmük fenntartását, a tanár számára pedig a tanulói munka nyomonkövetését és – a közösségi médiához hasonlóan – az azonnali értékelő visszajelzések nyújtásának lehetőségét. 

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemformális tanulási környezetben – ahol a tanulás módszerei és a tanulói tevékenységek értékelési technikái eltérnek a formális tanulás során alkalmazott módszerektől – sokkal eredményesebb lehet a tanuló személyre szabott fejlesztése, a tanuló személyes képességeinek, tudásának, lehetőségeinek, ambícióinak figyelembe vétele, a tehetség kibontakoztatása. A nemformális tanulási környezet egyik jellemző színterét jelentik a szakképzési tanulói mobilitási programok, melyek során a formális módszerekkel nem, vagy csak korlátozottan fejleszthető kompetenciák (pl. transzverzális, globális, digitális, társas, személyes kompetenciák) fejlesztése is hatékonyan megvalósulhat. Különösen igaz ez a hosszú távú mobilitások, például az ErasmusPro esetében. A hosszabb időtartam alatt a tanulók jobban átlátják az adott szervezet működését, elmélyülhetnek az egyes munkafolyamatokban, komplex folyamatokkal és feladatokkal találkoznak, több lehetőség van a kollégákkal, ügyfelekkel vagy vendégekkel történő interakcióra, a nyelvi kompetenciák fejlesztésére. A szakmai és nyelvi kompetenciák mérhető fejlődésén kívül a tanulók mélyebben megismerik az adott ország kultúráját, szokásait, mindennapjait, hiszen több hónapon keresztül benne élnek. 

A műhelymunka résztvevői ötleteket, tanácsokat kaptak ahhoz, hogyan tudják a bármilyen tanulási környezetben – beleértve a mobilitást is – megszerzett tanulási eredményeiket a leghatékonyabban demonstrálni. Erre az egyik legalkalmasabb módszer a portfólió, amelynek célja az egyéni fejlődés és tanulási út láthatóvá tétele. A portfólió segítségével dokumentálható a teljes tanulási folyamat, lehetőséget ad a folyamatos értékelésre, önértékelésre, önreflexióra (reflexív tanulás), a birtokolt tanulási eredmények sokszínű, komplex bemutatására. A portfólió a tanulási folyamat során keletkező tanulási eredmények és dokumentumok rendszerezett gyűjteménye, amely

• megvilágítja, láthatóvá teszi valakinek egy adott területen szerzett tudását, jártasságát, hozzáállását,
• dokumentálja a tudás és kompetenciák fejlődését,
• segíti a tanulásban résztvevő számára is saját teljesítményének, fejlődésének megítélését,
• lehetővé teszi a tanulási folyamat, a szakmai és személyes kompetenciák fejlődésének és a tanulási-tanítási folyamat eredményességének átfogó értékelését. 

A műhelymunka résztvevői maguk is elkészítették – természetesen digitális eszközök használatával – a műhelymunka során szerzett tanulási eredményeiket bemutató portfóliójukat. 

A délutáni blokkban Nádori Gergely, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanára és a Tanarblog.hu szerzője a digitális térről mint a nemformális tanulás lehetőségéről beszélt előadásában. Abból az alapvetésből indult ki, hogy „a diákok számára a mai iskola teljesen érdektelen”. A kérdés az, hogy tud-e ezen változtatni egy digitális tanóra, illetve hogy miért nem elég, ha a tanárok okos appok segítségével tanítanak? 

A nap végén a megismert „Teams” segítségével szemléletes módon foglalták össze a diákok, és a tanárok is, hogy milyen új tapasztalatokat szereztek a műhely és az együttműködés során és hogyan tudják ezt kamatoztatni az iskolai mindennapokban. A rendkívül jó hangulatú műhely a résztvevők számára az önismeret, valamint a tanáraik/diákjaik megismerésének és elfogadásának egy fontos állomása volt. 

Farkas Éva
Nemzeti ECVET Szakértői Hálózat

A cikk a Pályázati Pavilon 2020. tavaszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2020.07.29.