A magyar irodalom Koreában is sorsfordító lehet

2020.07.27.

Magazin | Felsőoktatás

Dr. Kim Bogook jelenleg Államközi Ösztöndíjjal tartózkodik Magyarországon. Odahaza kutatóprofesszorként dolgozik Korea több mint 600 éves múlttal rendelkező felsőoktatási intézményében, a Sungkyunkwan Egyetemen, azon belül is a Kelet-Ázsiai Tanulmányok Akadémián. Ő az egyedüli az egyetemen, aki Közép-Kelet-Európában doktorált, és ezt a térséget is kutatja, pontosabban a magyar irodalmat. Örkény Istvántól a Tóték című mű volt az első, amit magyarul elolvasott. Ez olyan nagy hatással volt rá, hogy így nyilatkozott: „voltak, s bizonyára lesznek is még sorsfordító pillanataim, melyek közül az egyik eddig legmeghatározóbb Örkény Istvánnal való megismerkedésem volt. Erre a találkozásra azonban sajnos nem Magyarországon került sor, hanem éppen hogy Örkény volt az, aki ide vezérelt engem, s tizenkét éven át itt is tartott.”

Hogyan került kapcsolatba a magyar nyelvvel?

1988-ban érettségiztem, abban az évben, amikor Szöulban rendezték az olimpiát. Akkoriban a Kelet-Európával foglalkozó összes tanszék nagyon népszerű volt nálunk, legfőképpen a magyar, országszerte a második legtöbb túljelentkezője volt. Ha jól tudom, egy akkori magyar újság is foglalkozott ezzel a Koreában végbemenő magyar lázzal.

Mennyire tartotta nehéznek a magyar nyelv elsajátítását?

Az túlzás, hogy elsajátítottam volna a magyar nyelvet. Mindig voltak, vannak és lesznek nehézségeim vele, különösen, amikor fordítok. De az is igaz, hogy amikor visszatértem Magyarországra egy-egy külföldi utazás után, akkor kezdtem egyre otthonosabban érezni magam. Szerintem ez kötődik a nyelv elsajátításához is.

Mikor járt először Magyarországon?

1994-ben, ha jól emlékszem. Kétéves katonai szolgálat után visszakerültem az egyetemre, és akkor volt rá módom, hogy Magyarországra mehessek 2 hétre. Nagyon tetszett, ezért elhatároztam, hogy a közeljövőben még egyszer, hosszabb időre vissza fogok térni.

2002 és 2010 között az ELTE koreai szakán tanított. Hogyan találta meg Önt ez a lehetőség?

Egy évig Debrecenben voltam. A következő évben, azaz 2000-ben beiratkoztam az ELTE-re doktoranduszként. 2001-ben a Koreai Oktatási Minisztériumhoz tartozó egyik alapítvány hirdette ki a pályázatot, hogy tanárt keres, aki az ELTE-n tudna koreai nyelvet tanítani. Közben többször is megszűnt a támogatás a Koreai Államtól, persze ennek ellenére is vállaltam mindent, mert akkor már jó csapat alakult ki az akkori hallgatókkal. Osváth Gábor tanár úr, Birtalan Ágnes tanárnő és az én segítségemnek köszönhetően 2008-ban akkreditálták a tanszéket.

Hogyan tekint vissza erre a 8 évre?

Nagyon szép emlékeim vannak az akkori diákokról! Még most is tartom a kapcsolatot néhányukkal. Az óráim nem hagyományos nyelvi órák voltak, inkább játékosabbak. A diákok már az első órán megtanulták a koreai ABC rendszerét, és már nagyjából tudtak olvasni koreai szöveget is. Képzelje el, mennyire örülhettem annak, amikor a magyar diákok 2009-ben létrehoztak nekem egy külön Facebook oldalt!

Jelenleg Államközi Ösztöndíjjal tartózkodik Magyarországon. Miért pályázott ismét?

A kutatásomhoz szükséges anyagok miatt pályáztam. Miután 2010-ben hazamentem, arra vágytam, hogy visszajöhessek hosszabb időre, mert majdnem minden kutatási anyag itt érhető el. Sok könyvet elvittem magammal, amikor hazamentem, de a különféle levéltári anyagok pótolhatatlanok Koreában. Ezért minden évben legalább kétszer Magyarországra kellett utaznom, sőt volt olyan év, amikor hatszor vagy hétszer is. És ebből az elmúlt 10 év alatt nagyjából 10 könyv és több, mint 20 kisdolgozat született.

Jelenleg az új témám: az észak-koreai háborús árvák, akiket Magyarország befogadott a koreai háború idején. An Ikthe-ról írok, aki a koreai himnusz szerzője, és a 30-as években a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanult.

Mi volt az első magyar mű, amit elolvasott?

Örkény István Tóték műve volt. 1997-ben, amikor MA kurzuson tanultam, az egyetemi színpadra akartam állítani egy magyar drámát. A Tótékat Kovács Sándor tanár úr ajánlotta, aki később jó kollégámmá is vált.

Hogyan került kapcsolatba a műfordítással?

Kiskorom óta szerettem írni, főleg novellát. Egyetemista koromban egy nagyobb díjat is kaptam, de nem akartam hivatásos írói pályára lépni. Csak hobbiként írok most is. A műfordítás nagyjából Örkénynek köszönhető, mert a disszertációm az Egypercesek fordításáról szól.

Melyik magyar művet fordította le először? Hányat fordított azóta?

Örkénynek először a Rózsakiállítás című könyvét fordítottam le. Ezt követte Nádas Péter: Szerelem című kisregénye és Szabó Magda: Az ajtó című regénye. Mellette Az ügynök és a lányt (Mészöly Miklós), A varázsló kertjét, valamint a Fekete csöndet (Csáth Géza) ültettem át koreai nyelvre. Közben a koreai szépirodalmi művek közül is fordítottam magyarra magyar társfordítókkal együtt: A törpe (Zso Sze- Hi), Azáleák (versantológia, Kim Sowol) és a Növényevő (Han Kang).

Szabó Magdától az Ajtó sikerlistás lett Dél-Koreában, és már a második kiadás is megjelent. Mesélne erről részletesebben?

Nem számítottam ilyen nagy érdeklődésre a koreai olvasóktól. Két évvel ezelőtt egy koreai kiadó keresett meg a művel, így kezdtem el a fordítását. Eleinte nem tudtam, hogy milyen sokáig fog tartani a munka, mert a cselekmény nem tűnt bonyolultnak, amikor belelapozgattam. De amikor nekiláttam a gyakorlati fordításnak, rájöttem, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. A műben Szabó Magda nyelvezete díszes, hosszú lélegzetű volt. Az ajtó esetében, különösen a mondatok tagolása miatt, többször olvastam az angol változatot, valamint a mű fordításával foglalkozó szakdolgozatot és disszertációt is. Végül 2019 novemberében jelent meg, több mint egy évvel a szerződésben rögzített határidőhöz képest – hálás vagyok a kiadó csodás türelmének. Megkönnyebbültem, amikor hallottam, hogy már decemberben megjelent a második kiadás. Még most is elég előkelő helyet foglal el az eladási listán a külföldi irodalmi művek között.

Milyen szakmai tervei vannak a jövőre nézve?

Semmiképpen sem hagyom abba a műfordítást, főleg a magyar szépirodalmi művekét, mert azokban nagy élvezetemet lelem. Nagy Ildikó tanárnő, aki az 50-es és 60-as években Észak-Koreában, a Kim Ir Szen egyetemen diplomázott, mindig mondja, hogy a kulturális kapcsolat erősebb, mint a gazdasági vagy a politikai. Emellett a Délés Észak-Koreára vonatkozó magyar forrásokkal, főleg a levéltári anyagokkal is tovább szeretnék foglalkozni. Ezt a témát – az eddig kialakított kutatási hálózatomon keresztül – a visegrádi országokra is kiszélesíteném. Magyarország számára nagy előnyt is jelenthetne, hogyha a V4 térségben vállalná az iniciatívai szerepet az Észak- és Dél-Koreával kapcsolatos témában.

Kiss-Némethy Nóra
Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység

A cikk a Pályázati Pavilon 2020. tavaszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2020.07.31.