Az önkéntesség menő! - Az Európai Szolidaritási Testület volt önkéntesei elárulják, miért

2020.07.29.

Magazin | Ifjúság

18-30 éves vagy, és szeretnéd egy külföldi szervezet munkáját segíteni, miközben egy idegen kultúrát fedezel fel? Az Európai Szolidaritási Testület támogatásával külföldön önkénteskedhetsz akár egy éven át. Ez lehet életed legjobb éve – a már hazatért önkéntesektől megtudhatod, miért!

Külföldi kalandba vághatsz

Papp Roberta 12 hónapot élt Olaszországban, ahol egy nemzetközi videós csapat tagjaként a helyiekkel és az oda érkező önkéntesekkel készített interjúkat.

„A projektem igazi interkulturális élmény volt. Az egyesület egy nagy lakást bérelt, ahol megismertem lettet, lengyelt, belgát, svédet, törököt, franciát, sőt, még indonézeket is! A konyha és a zene kötött össze minket. Sok receptet tanultunk egymástól, ráadásul a belga srác kocsival érkezett, így road tripeztünk is, a saját interkulti lejátszási listánkkal. Magyar zene is került rá, tetszett is a többieknek, de egy török dal volt a közönségkedvenc.

A csapattal azóta is tartom a kapcsolatot. A nettó húsevő lengyel srác két napja mesélte, hogy csinált lecsót, és milyen finom volt. Nemrég pedig a török srác jött Magyarországra, és összerántottunk pár embert, de voltam Krakkóban is meglátogatni az egyik volt önkéntest. Az önkéntességnek hála sok helyen vár rám egy kanapé, ahol eltölthetek néhány éjszakát barátok között…

Heti háromszor egy nemzetközi színjátszó körbe is jártam. Annak a fele olasz volt, a fele pedig minden más, amit csak el tudsz képzelni! Improvizáltunk, ráadásul mindenki a saját nyelvén beszélt, izgalmas élmény volt. Ott olyan sztorikat és embereket ismertem meg, amiket máshol nem. Két menekült srác története érintett meg leginkább, akik már négy éve voltak ebben a csoportban, de csak most hozták be a saját élményeiket. Azt végignézni, hogy milyen az élet egy líbiai táborban, milyen menekülni, vagy látni, ahogyan a barátaid belefulladnak a tengerbe… Mélyen megérintett.”

„Nagyon sok kapcsolódási lehetőségem volt másokkal és egy gyermek őszinte lelkesedésével fedezhettem fel embereket és a körülöttem lévő valóságot!”

Adhatsz és kaphatsz

Vinczi Alexandra Belgiumban önkénteskedett egy évig, fiatalokat készített fel nemformális oktatási módszerekkel csereprogramokra.

„Az önkéntesség évek óta szerves része az életemnek, szerettem volna az Európai Szolidaritási Testület programjába is bekapcsolódni. Ennek az az oka, hogy itthon önkéntesség mellett dolgoznod kell, viszont a Testület támogatása lehetővé teszi, hogy teljes munkaidőben azzal foglalkozz, amivel igazán szeretnél.

A nemformális oktatás a szenvedélyem, így olyan projektet kerestem, ahol ezzel tudok foglalkozni. Motivál, ha tanulási élményt adhatok másoknak, ha láthatom, hogy eközben fejlődnek. Belgiumban fiatalok interkulturális kompetenciafejlesztésével foglalkoztunk, a témáról én magam is sokat tanultam. Volt szó sztereotípiáról, diszkriminációról, esélyegyenlőségről, azóta én is másként látom a dolgokat. Van egy analógia, a coloured glasses, azaz színezett szemüveg. Eszerint mindannyian átlátszó szemüveggel születünk, de utána a családunk és a közösségek hatására különböző színek, minták, foltok jelennek meg a lencsén. Ezzel a gondolattal jobban el tudom fogadni, hogy mindenki másképp látja a dolgokat.

Az önkéntesség és a nemformális tanulás továbbra is része az életemnek. Az egyik legnagyobb hozadéka ennek az évnek az volt, hogy az egyik belga nemzeti iroda felkért tréninget tartani, így tovább adhatok az ifjúsági területen. Önkéntesként a Láthatatlan Egyetem kommunikációját segítem és pár nemzetközi szervezetnél szervezetfejlesztéssel foglalkozok. Mindenkinek azt javaslom, hogy olyan projektet válasszon, ami kapcsolódik a hobbijához, a szenvedélyéhez. Nekem bejött!”

„Bátrabb voltam, nyitottabb az újdonságokra. Tudtam, ha nemet mondok valamire, akkor nagy dolgot veszíthetek, de ha igent, akkor igazán rossz nem történhet, mivel ez egy véges szituáció. Ez egy igazán felszabadító érzés!”

Kipróbálhatsz valami újat

Gáspár Ferenc ’Tádé’ 10 hónapig egy civil szervezet munkáját segítette Romániában.

„Gépészetet tanultam, ehhez képest egy kreatív, emberközpontú projektbe kapcsolódtam be. Az egyetem alatt ugyanis rájöttem, hogy az az irány nem jön be, viszont már kiskoromban is érdekelt az írás és a rendezvényszervezés, emiatt tetszett meg a projekt is. Cikkeket írtam, honlapot szerkesztettem, és a régi rendezvényszervezői tapasztalataimat frissítettem fel új környezetben. Az oktatás is érdekelt, önkéntesként pedig németórákat is tartottam, így volt alkalmam kipróbálni… Rá is jöttem, hogy nem vagyok jó benne! Először kicsit megijedtem az új dolgoktól, gondoltam, hogy »Fú, hát jó, csináljuk, még ha nem is lesz a legjobb!«, de szerencsére mindig tudtam, hogy kitől kérhetek segítséget.

Korábban már sokat hallottam, hogy a külföldi önkéntesség munkatapasztalatnak is számíthat, de én nem így fogtam fel, csak ott voltam, és kipróbálhattam bármit, mert mindig volt védőhálóm. Volt felelősségem, persze, de nem túl nagy, ezért sokkal lelkesebb voltam, és igyekeztem igazán jól csinálni, hogy tanulhassak belőle. Az önkéntesség hatására jöttem rá, hogy marketinggel szeretnék foglalkozni, később, az állásinterjún pedig arra, hogy az önkéntesség szakmai tapasztalatnak is számíthat!”

„Úgy gondolom, az oktatásunkból hiányzik az, hogy megismerjük, milyen szakmák vannak. Önkéntesként kipróbálhattam olyan dolgokat, amik érdekeltek, így rájöttem, mi illik hozzám és mi nem. És ehhez nem kellett éveket tévúton töltenem.”

Ezernyi területen fejlődhetsz

Zsoldos Diána fél évet önkénteskedett Ausztriában, ahol kommunikációs feladatai voltak.

„A projekt során nagyon sokat fejlődtem. Egyből olyan feladatokat kellett megoldanom, amik itthon is kihívásnak számítanak, de egy új országban még inkább. Lakást kerestem, fogászati kezelésre jártam, ráadásul az első nap tönkrement a laptopom is. Ezeket a kihívásokat akkor viszonylag rosszul éltem meg, de végül mindig megoldódtak. Így utólag újból belevágnék az egészbe, mert sokkal önállóbb és nyitottabb lettem. Itthon könnyebben feladtam volna, de ott ez nem volt opció, ciki lett volna hazajönnöm!

Azóta sokkal jobban ki tudok állni magamért is. Ausztriában minden flottul működik, így könnyebben segítenek. Például, bár a szervezet rám bízta a lakáskeresést, extra anyagi támogatást szereztek hozzá, mert kértem. Az is alap volt, hogy könnyen és gyorsan bejelentkezhetek a lakásba, az adminisztrációs ügyek intézése ott egyszerűbb. Megtanultam, hogy kimondhatom, ha valamire szükségem van, kiállhatok magamért, és nem fognak ezért megszólni.

Kommunikációs projektben vettem részt, így szakmai szempontból nem jelentett kiesést ez az időszak. Önkéntesként kezdtem el weboldalakat szerkeszteni, és részt vettem több száz fős konferenciák szervezésében. A munkám kapcsán sokat utaztam, izgalmas volt egy ismeretlen városban és helyszínen megszervezni valamit. Voltam Brüsszelben, Berlinben és Budapesten, bemehettem különböző minisztériumokba is. Ezt a projekt nélkül nem tehettem volna meg!”

„Félév alatt annyi tapasztalatot és élményt szereztem, amennyit itthon csak öt év alatt tudtam volna!”

Hargitai Ágnes
Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység

A cikk a Pályázati Pavilon 2020. tavaszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2020.07.31.