Nemzetközi mobilitás oktatói-kutatói szemmel

2020.12.08.

Nemzetköziesítés | Felsőoktatás

A Tempus Közalapítvány több olyan ösztöndíjprogramot is koordinál, amelyek segítségével nemzetközi együttműködésekben vehetnek részt a felsőoktatási intézmények oktatói és kutatói. Három sikeres pályázót kérdeztünk meg a tapasztalataikról.

Pongó Tamás, Szegedi Tudományegyetem

Honnan hallott először a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjról?

Egy munkatársam mesélte, hogy megpályázza az ösztöndíjat, ezután olvastam utána a program honlapján, ahol minden fontos információt megtaláltam. 

Hogyan talált fogadóintézményt, és mi motiválta a konkrét mobilitásban?

Voltam már Erasmusszal Litvániában, jó tapasztalat volt az a félév, és szerettem volna posztdoktorként is hosszabb időt eltölteni külföldön. De igazán az motivált, hogy szerelmese voltam az Amerikai Egyesült Államoknak, és minden lehetőséget kerestem és meg akartam ragadni, amivel ott szaktudást lehet szerezni és szakemberekkel beszélgetni. Az Eötvös volt az az ösztöndíj, ami mind szakmai minőségében, mind anyagi hátterében biztosítani tudta ezeket nekem. A választásnál a Penn State University jogi karának helyettes dékánja, Steven Barnes is szerepet játszott. Ő azzal a céllal érkezett Szegedre, hogy élénkítse a két egyetem közötti kutatói és oktatói cserekapcsolatokat. Elküldtem neki, hogy milyen kutatási tevékenységet végeznék, érdekesnek és számukra is fontosnak találta, úgyhogy már küldte is a fogadólevelet. Egy angol és magyar nyelvű anti bullying (iskolai bántalmazás elleni) szabályzat kidolgozása volt a fő célkitűzésem, ami megadja a főbb definíciókat és irányvonalakat, és amit bármely magyarországi egyetem implementálhat. Ezen kívül készült egy tanulmány is, amelyet beválogattak a Yale véleménynyilvánításra fókuszáló konferenciájára. 


„Globalizált világban globalizált kutatónak kell lenni”
 

Mit tapasztalt ez alatt a négy hónap alatt az amerikai egyetemi életről, hozzáállásról?

Az amerikaiak a szakmai együttműködéseknél nyitottak és barátságosak. Viszont annál a fajta vendégszeretetnél, ami ránk, magyarokra jellemző, az amerikaiak távolságtartóbbak. Nekik kell egy kis idő, amíg emberileg feloldódnak, de szakmailag nagyon segítőkészek. Akármit kérdeztem, az időeltolódás vagy a szabadságuk ellenére is válaszoltak; megérkezéskor voltak rendezvények, ahol ismerkedni lehetett, felkerültünk közös levelezési listákra, és az adatbázisokhoz is rögtön hozzáférést biztosítottak.

Mit üzenne a hezitálóknak, miért pályázzanak külföldi lehetőségekre?

A klisés válaszom, hogy globalizált világban globalizált kutatónak kell lenni. De igazán azért pályázzanak, mert egy olyan önismereti túra ez, ami után az ember szakmailag és emberileg is sokkal többként jön ki, mint amivel bement. Mikor valaki leszáll egy csomaggal a reptéren, azt sem tudja, hogy merre menjen, de képes kiépíteni új kapcsolatokat; majd besétál az egyetemre, ahol azt sem tudja, hogy melyik épület merre van, de mégis megoldja; tud hol aludni, lesznek barátai, lesznek olyan kollégák, akikkel akár élethosszig tartja a kapcsolatot, ez egy olyan önismereti, szakmai és emberi fejlődési lehetőség, amit szerintem nem szabad kihagyni. Mindemellett az Eötvös ösztöndíj szakmai berkekben megbecsülésnek örvend, tehát még az előmenetelben is segít, ha valaki előre gondolkodik.


Dr. Nemes László, Zeneakadémia, Kodály Intézet

Kínai zeneakadémisták évek óta nagyszámban érkeznek a Zeneakadémia Kodály Intézetébe. Mi az oka a Kodály módszer iránti nagy érdeklődésnek?

A Central Conservatory of Music Beijing (CCoM), Kína vezető zenei egyeteme, 20 évvel ezelőtt határozta el, hogy beemeli programjába a Kodály elvein működő zenepedagógia elemeinek oktatását. Magyarországi tanárok meghívásával építették fel a programot, aminek része lett az is, hogy válogatott, kiváló kínai hallgatók Kecskeméten töltenek el minimum egy tanévet a Zeneakadémia Kodály Intézetében. Az államközi ösztöndíj őket támogatja. A hagyományos kínai iskolai oktatás tekintélyelvű, tanárcentrikus, kevéssé épít a nyugati zeneirodalomra. A CCoM-en folyó képzésnek köszönhetően viszont minden évben egyre több olyan hallgató végez, aki a legmagasabb szinten sajátítja el az európai zenepedagógiai iskolákat, és ők európaiakkal megegyező jártasságot szereznek az európai zenében. 


„… minden látogatás tapasztalatcserére, a tudásunk folyamatos megújítására ad lehetőséget”

Az államközi ösztöndíjakra mióta pályáznak, és mik a tapasztalataik?

Az államközi ösztöndíjra az első kínai csoport megjelenése óta pályázunk, és nagyszerűek a tapasztalataink: átlátható a rendszer, a hallgatóknak óriási támogatás, a Kodály Intézet számára pedig hatékonyan segíti a nemzetközi jelenlétet. Az ösztöndíjprogramnak köszönhetően egyre szorosabbra tudjuk fűzni az intézményi kapcsolatot a CCoM-el, egyre több és egyre jobb diák érkezik, ami egy pozitív spirál, hiszen minél kompetensebb hallgatók mennek el innen, majd kezdik el Kínában terjeszteni a kodályi elveket, annál hitelesebbé válik mind a módszer, mind a Kodály Intézet. 

Miért tartja fontosnak a nemzetközi tapasztalatszerzést?

Oktatói oldalról új inspirációkat nyerhetünk, új megközelítéseket láthatunk, új módszerekkel találkozhatunk. Minden látogatás tapasztalatcserére, a tudásunk folyamatos megújítására ad lehetőséget. Magam is tanultam külföldön, életre szóló tapasztalatokat szereztem, sok mindennel felvérteződtem, ma pedig egy olyan intézet vezetője vagyok, ahol csak külföldi diákokat oktatunk. Nekem a kulturális sokszínűség mindennapi, egyben megunhatatlan élmény, minden évben felbukkan egy-egy új országból érkező hallgató, akit nagy érdeklődéssel, nyitottsággal várunk. A magyar egyetemistáknak is minél több külföldi tapasztalatot, oktatási és kulturális csereprogramban történő részvételt ajánlok, tudásuk gyarapítására, szemléletük szélesítésére. Röviden: mindenkinek el kell mennie külföldre! Olyan tapasztalatokkal fognak gazdagodni, amelyek egy életre is szólhatnak, és mindenképpen megerősödött önbecsüléssel, új inspirációkkal, új emberként fognak hazajönni.


Polyák Gábor, Pécsi Tudományegyetem

Meséljen a DAAD projektjükről!

A projekt célja az volt, hogy a Google, a Facebook és más platformszolgáltatások jogi kérdéseit kutassuk a münsteri jogi karon dolgozó kollégákkal együtt. Az álhírek, az adatvédelem, az online gyűlöletbeszéd, a globális médiacégek piaci visszaélései minden országban aktuális kutatási (és gyakorlati) problémák. Olyan kérdések, amelyeket érdemes nemzetközi együttműködésben kutatni. A Münsteri Egyetem Informatikai Jogi, Távközlési Jogi és Médiajogi Intézete az egyik legjobb kutatóhely Európában, ahol ráadásul korábban két évig kutatóként dolgoztam is. A projektnek az is célja volt, hogy a meglévő szakmai kapcsolatot fenntartsuk, és fiatal kollégákat is bevonjunk a közös munkába. Két doktori hallgatóm is hosszabb időt töltött Münsterben, mindkettejüknek fontos szakmai lehetőség volt ez. A münsteri kollégák, Prof. Bernd Holznagel és néhány fiatal kutató jártak a pécsi egyetemen, itt workshopokat szerveztünk, a professzor személyesen konzultált a pécsi doktori hallgatókkal, előadást tartott a Jogtudományi Intézetben. Mindeközben természetesen készültek publikációk is. Az én kutatói pályámon Münster egy vissza-visszatérő helyszín, bármikor szívesen töltök abban az inspiráló környezetben hosszabb-rövidebb időt.


„A tudomány nem áll meg a határoknál, úgyhogy mi sem állhatunk meg”

Miben más egy ilyen együttműködés?

A DAAD együttműködés rugalmas kereteket biztosít, alapvetően a személyes kapcsolatok ápolásának a lehetőségét teremti meg. Másfelől, különösen egy fiatal kutatónak, olyan szakmai impuzusokat ad egy németországi jogi szakkönyvtár, amit itthon semmilyen módon nem tapasztalhatnánk meg. Nagyon komoly karrieralakító lehetőségek ezek, sőt azt gondolom, nem lesz jó kutató, aki nem dolgozik külföldi kollégákkal.

Ön szerint miért fontos egy felsőoktatási intézménynek, hogy nemzetközi együttműködésekben vegyen részt?

El kell távolodni időnként a saját környezetünktől, a saját nézőpontunktól, hogy aztán másokkal összevetve tisztábban lássunk. A magyar tudományos élet, főleg a társadalomtudományok területén, egyszerűen nem képes azt a mennyiségű tudást megtermelni, amivel le lehetne fedni minden aktuális társadalmi problémát. A nagy nyugat-európai tudásgyárak szükségszerűen előttünk járnak, érdemes tőlük tanulnunk. De érdemes megmutatni azt is, hogy a magyar kontextus olyan szempontokat is ad a kutatáshoz, amik például Németországból nem látszanak. Egyéni szinten pedig a kutatói munka egyik legjobb, legüdítőbb része más országok és új emberek megismerése, ami megint csak folyamatos önismereti tréningnek is felfogható.

Terveznek esetleg további projekteket, együttműködéseket nemzetközi szinten?

Folyamatosan dolgozunk nemzetközi pályázatokon és projekteken. Ez az egyetlen esély plusz források bevonására, fiatal kollégák egyetemen tartására, és a szakmai fejlődésre is. Sok munka és nagy kockázat egy-egy pályázat megírása, de már közben is rengeteg új kapcsolat épül ki, és sokat tanulunk. 

Mit üzenne a kollégáinak, más egyetemek oktatóinak, miért érdemes belevágni egy nemzetközi együttműködésbe, közös projektbe?

Hogy szélesítsék saját mozgásterüket és látószögüket. A tudomány nem áll meg a határoknál, úgyhogy mi sem állhatunk meg. 

A cikk a Pályázati Pavilon 2020. őszi számában jelent meg.

Szerző: Tóth Bianka
Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység

Utolsó módosítás: 2020.12.10.