---

Radnóti Márk története tökéletes példája annak, hogy egy külföldön töltött Erasmus+ időszakról hazatérve, mennyire felgyorsulhatnak itthon a történések. Sikerei a 2019-es tavaszi szemeszterhez vezethetők vissza, amikor megkezdte Erasmus+ ösztöndíjas félévét a belga Thomas More University-n.

Miért pont a belga Thomas More University-t választottad?

Az ország, Belgium számomra fix volt, jártam már ott korábban, és szerettem volna jobban megismerni, illetve egy kicsit hollandul is megtanulni. A Széchenyi István Egyetemnek már volt partnerségi megállapodása az említett egyetemmel, így ebbe az irányba indultam. Mikor a konkrét tanulmányi programot kezdtem egyeztetni az automotive engineering képzés felelősével, kiderült, hogy az egyetem a leuveni egyetemmel közösen üzemelteti Belgium egyetlen Formula Student csapatát, ahol mint járműmérnököt szívesen látnának. Ez volt az a pont mikor eldőlt, hogy én itt fogom elkezdeni a 2019-es tavaszi félévet.

Miben volt más az oktatás a külföldi egyetemen, mint itthon?

Konkrét szakmai tárgyam nem volt, mert egy fél éves projekten dolgoztam, így szakmai tárgyak tekintetében nincs összehasonlítási alapom. A versenycsapat és a projektem tekintetében leginkább az egyetem partneri kapcsolatai és főként a partnerek által biztosított mindennemű támogatás volt meglepő. Műszaki egyetem lévén a technikai háttér, eszközök, infrastruktúra nagy hangsúlyt kapott. Szintén szembetűnő volt, hogy a számonkérések formája nagyrészt szóbeli vizsga, prezentáció. Minimális írott anyagot kellett felmutatni akár egy kitűnő osztályzathoz, ha az előadás szakmai tartalma rendben volt. Ezt abszolút követendő példának tartom, a valós ipari / mérnöki világban is legalább annyira fontos az eredmény prezentálása, mint maga az eredmény.

Mi volt a leghasznosabb tantárgy, amit a külföldi időszakod alatt tanultál? Volt olyan tárgy, amit itthon nem tudtál volna felvenni?

A projekt, amin dolgoztam, Bachelor Project néven a belga hallgatók szakdolgozatának és államvizsgájának főpróbája volt. Egy teljes féléven át tartó, 30 kredites munkáról volt szó, amit a mérnök hallgatók különböző hallgatói versenycsapatokban, vagy szakmai gyakornokként cégeknél teljesíthettek. Teljesen más, mint az itthoni szakmai gyakorlat, a hallgatók tulajdonképpen a szakdolgozatuk alapjain dolgoznak. A félév végi „védés” és étékelés pedig visszajelzést adott, hogy a szakdolgozatban min kell majd javítani. Fém 3D nyomtatott féknyergeket terveztem a következő Formula Student versenyautóra, és ezzel a szakdolgozatom alapjait készítettem el én is. A visszajelzések pedig nem is konkrét szakmai értelemben lendítettek előrébb, hanem az egész munka lényegét, célját értettem meg sokkal jobban. Nem az akkor megtervezett alkatrészek tovább csiszolását tűztem ki célul, hanem egy teljesen új fejlesztést, a nulláról.

Mi volt a legemlékezetesebb élményed a kint töltött időszak alatt?

Az a nap, mikor az első, még csak prototípus műanyag féknyergek megérkeztek a nyomtató műhelyből. Az első olyan design volt a karrierem során, ami nem egy kötelező beadandó, hanem egy valóban felhasználásra kerülő, versenyautó alkatrész alapja. Ezeket az alkatrészeket egyébként meg is kaptam a csapattól, mint emléket az ottani munkámról.

Hogyan járult hozzá a külföldön töltött Erasmus+ időszak ahhoz, hogy utána itthon beindítsd a karriered?

Gyakorlatilag az a két alkatrész indított el a mechanikai tervezés, geometria optimalizálás útján. A szakdolgozatom ugyanaz a két féknyereg volt, ugyanazzal a céllal, csak a második verzióra, a 2021-es autóra. Ezzel a fejlesztéssel rengeteget tanultam, ami nem lett volna lehetséges az első, Belgiumban tervezett garnitúra nélkül. Emellett olyan dolgokat tanultam meg autodidakta módon a topológia optimalizálás világában, amit egyetemen nem oktatnak. Ezen kívül a szemléletem, a világhoz való hozzáállásom is sokat változott a külföldi félév alatt. Sokkal nyitottabb, kockázatvállalóbb lettem.

2020-ban a Knorr-Bremse Budapest pályázat nyertese is lettél. Megosztanád velünk, hogyan zajlott a verseny, és mi volt a pályamunkád?

A Knorr-Bremse pályázata nagyon hasonló feladat elé állított, mint amit már egyszer sikerrel megoldottam: adott volt egy alkatrész, le kellett venni belőle annyi tömeget, amennyit csak tudtam, mégsem lehetett gyengébb. A fejlesztendő alkatrész persze teljesen más volt, egy fék szerkezetet tartó konzol, de a kiindulási pont itt mindenkinek adott, ugyanaz volt. A megfelelő szilárdságra, funkcionális méretekre és gyárthatóságra szigorú követelményeket kaptunk, de egyébként korlátok nélkül dolgozhattunk, amivel akartunk.

És itt nyertem én nagyot a két garnitúra féknyereggel a hátam mögött. Célirányosan tudtam, hogyan fogok nekiállni a feladatnak, mik a reális lehetőségek, és már az első pár nap munka után volt egy kép a fejemben az alkatrész végleges formájáról. A korábbi alkatrészek tervezése során már megoldott problémák sokat segítettek itt is a felmerülő buktatók leküzdésében. Tulajdonképp azzal tudtam nyerni, hogy ez már bőven nem az első valós mérnöki feladatom volt.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretném a karrieremet mechanikai fejlesztés, geometria optimalizálás vonalon folytatni, és mellette egy mesterdiplomát szerezni, ezt már csak levelező oktatás keretében. Illetve emellett idén tavasszal elindítottam egy saját 3D nyomtatással, termékfejlesztéssel foglalkozó startup-ot, a Radnoti Customs-t, szeretnék ezzel is fejlődni és szélesebb körben megismertetni az emberekkel a 3D nyomtatás adta lehetőségeket.

Mit üzennél az Erasmus+ pályázás előtt álló, hezitáló hallgatóknak?

Röviden és tömören: ne gondolkodj, csak csináld!

Kicsit bővebben azt, hogy ne hezitáljanak, soha nem tudhatják, hogy milyen lehetőségeket hoz egy ilyen út. És nem csak szakmai szempontból érdekes ez, igazán akkor ismeri meg magát mindenki, amikor egyedül kell helytállnia, a külföldre költözés az ismeretlenbe pont ilyen. Ha ezt az ember megtapasztalja, sokkal bátrabban néz szembe a világgal, és többé az ismeretlen sem tűnik félelmetesnek.

Utolsó módosítás: 2020.12.17.