---

Hogyan léptél rá a nemzetköziesítés útjára? 

dr. Dobos Tamás, Erasmus+ mentor, Közép-Dunántúl

Várpalotán élek és településünk kiterjedt testvérvárosi kapcsolattal rendelkezik. Ezek tartalommal való megtöltése a településen élők lehetősége és feladata. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ezekben nem csak pedagógusként, hanem civil szervezet vezetőjeként is részt vehettem. De a legjelentősebb szakmai kihívás 2012-ben ért, amikor egy francia szakképző iskola keresett meg minket, hasonló szakmai tevekénységgel rendelkező iskolaként. Örömmel kezdtük meg a közös munkát, és ennek eredményeként a szociális gondozó és ápoló szakmában minden évben tanulókat tudtunk kivinni egyhónapos franciaországi gyakorlatra. Majd feladatot váltottam és az általános iskolában egy hatszereplős stratégiai partnerségbe vágtunk bele, nagy izgalommal és eredménnyel. Utána pedig egy másik kihívásként a gimnáziumi közegben próbáltam meg ugyanezt megvalósítani.

Miért döntöttél úgy, hogy belépsz az Erasmus+ Mentorhálózat csapatába?

Megtisztelő volt a tankerületem ajánlása erre a szakmai feladatra, egyben egy elismerés is a korábbi munkáim terén. 2014-től történelem és IKT területén szaktanácsadóként tevékenykedem, így a támogató feladatkör nem áll tőlem távol. Örömmel és inspirációt várva csatlakoztam a csapathoz. Nem bánom! :)

Mit tartasz a mentor legfontosabb feladatának?

Biztos pont a rengetegben! Ha végig nézem egy projekt ciklusát az első leütéstől a záró beszámoló beküldéséig, azt gondolom, hogy nagyon szerteágazó feladatrendszer és felületismeret szükséges. Sokan megrémülnek ettől és visszatartja őket a vágyak megvalósítását biztosító Erasmus+ „csodalámpástól”. A mi dolgunk – az aprótól a nagyig – a kételyek eloszlatása, a kérdések megválaszolása és a jótanácsok adása.  Így válunk számukra biztos ponttá.

Mik a személyes motivációid a hozzád forduló intézmények segítésében?

Talán az, hogy mindenki át tudja élni azt az érzés, amit ez a program nyújthat – intézményi szinten, a diákok szintjén, a pedagógusok szintjén és az emberi kapcsolatokban

Milyen intézmények fordulnak hozzád? Te milyen intézményeket keresel fel?

Én a Közép-Dunántúli régió közoktatásban működő szereplőit próbálom megszólitani, így a paletta óriási az óvodától, az általános iskolán át, a gimnáziumig és a szakképzésig. Nagyon inspiráló egyes intézmények szakmai lendülete és jógyakorlata, de azon iskolák tettrekészsége is, akik teljesen kezdők.

Az elmúlt időszak a fényre kerülés időszaka volt: itt vagyunk, szívesen segítünk, tessék minket bátran keresni!

Ennek ma már meg is van az eredménye, hiszen most már minket többen direktben keresnek meg, tudva a hálózat támogató tevékenységéről.

Mi a legnagyobb kihívás a mentori létben?

Talán az alap feladataimmal való összehangolás. Igazgatóként szerteágazó a feladat és a felelősségi kör az iskolámban. Úgy kell a mentori feladatomat végeznem, hogy ebből a kollégák inkább előnyt véljenek felfedezni és ne hátrányt. E mellett fontos még a hitelesség, a szakmai felkészültség az „ügyfelek” felé. Egyelőre úgy érzem megy mind a kettő.

Mit tekintesz az elmúlt időszak legnagyobb sikerének?

Azt, hogy a hálózat működik, tudják, hogy vagyunk, és bizalommal fordulnak hozzánk, legyen szó fenntartóról, intézményről, pedagógusról.

Mi az eddigi legkedvesebb, mentoráláshoz kötődő élményed?

Talán kettőt említenék, az egyik egy kezdő intézmény pályázati sikere művészeti iskolaként. Úgy érzem, hogy EU-s szinten ezt a szegmenst lehet talán a legnehezebben lefedni. Nagyon erős szakmai tartalommal bíró projektet hoztak össze, régóta vágytak rá. és sikerült is nekik.

A másik egy hosszas szakmai beszélgetés egy rutinos EU-s projektekben jártas „pályakezdő” pedagógussal. Szinte minden mondatában benne volt a kihívás keresése, a tenni akarás. Nagyon feltöltő eszmecsere volt.

Milyen gyakorlati tanácsokat tudnál adni azoknak az intézményeknek, akik még csak most szeretnének elindulni a nemzetköziesítés útján?

Azt, hogy merjenek belevágni, és ehhez biztos pontok a testvértelepülések. Keressék az ottani kapcsolatokat és az első projekt után már jönnek a további partnerek. Elsőnek érdemes kis léptékkel pályázni, és a gyakorlat megszerzése után már belevághatnak a nagyobb volumenű megvalósításokba.

Intézményeddel élen jártok a regionális nemzetköziesítési szereplőkkel való együttműködésben. Mesélnél erről?

Azt mondanám, hogy tudjuk milyen a puding íze, de még nem vagyunk a pudingkészítés mesterei. Tény, hogy sok területen szereztem tapasztalatot és ezt a jelenlegi gimnáziumi közegben is tudom kamatoztani, azonban a covid óta nem veszünk részt projektben. Úgy éreztem a kollégák is visszaléptek és a partnerek is behúzódtak. Természetesen jönnek hozzánk olyan korábbi nemzetközi partnerek, akik akkreditációval rendelkezve a szakmai munkánkban bízva szívesen dolgoznak velünk. A mentori munka nagy inspirációt adott az újbóli pályázatra, reméljük el tudjuk készíteni a pudingot.

Mennyire jellemző a régiódban, hogy a nemzetköziesítés az oktatási és képzési intézmények mindennapjának része?

Vannak kiemelkedő intézmények, de a többség tart ettől a lehetőségtől. A kollégák túlterheltek, hiányzik a motiváció, és a diákok egy része is nehezen mozgatható ilyen feladatra.  A régióban az oktatási intézmények 5 %-a bonyolít le nyertes pályázatot, ez nem túl nagy szám.

Nagyon örülnék neki, ha a jövőben egyre több kiváló szakmai tartalomra épülő projekt valósulhatna meg, de ehhez a forrásnak is folyamatosan bővülnie kell.

Véleményed szerint hogyan határozza meg nemzetköziesítési célkitűzéseket egy általános iskola, illetve egy gimnázium?

Sok esetben már megvannak a lehetőségeik és ehhez igazítják a célkitűzéseiket, amelyek a gyakorlatnak megfelelőek, de ezek hosszú távon gyengébb stratégia sikerekkel kecsegtetnek.

Azt gondolom, hogy egy rutinosabb intézmény már céltudatosabban választ partnert és szakmai kihívást, hiszen nagyobb magabiztossággal mozog a rendszerben. Innentől tud a nemzetköziesítés szintjén igazodni az intézmény szakmai víziójához.

Mit gondolsz, hogyan lehet a nemzetköziesítés által a leginkább a munkaerőpiaci elvárásoknak megfelelő képzéseket/projekteket/mobilitásokat megvalósítani?

Nagyon előnyös tevékenység a kiváló szakmai kapcsolaton alapuló szakképzési és köznevelési projekt. A fogadó és együttműködő partnerek elköteleződése a kulcsa a sikeres projektnek.

Szerencsésnek érzem magam, hogy mind a külföldi szakmai gyakorlatok terén és mind a stratégiai partnerségben olyan szereplők vették körbe a diákjainkat, akik szakmai kvalitást képviseltek és életük az Erasmus+. Csak is így lehet sikeresen és megelégedéssel projektet megvalósítani.

A Scan - Think - crEate - drAw – perforM Erasmus+ projekt keretében öt ország diákjai álltak össze a Thuri György Gimnázium parkjában.

Mit jelent számodra a Mentorhálózat csapatának tagja lenni?

25 éve vagyok a köznevelésben, rengeteg projekt, csapat, közösség van már a tarisznyámban. Úgy érzem, a mostani kihívás és közös feladat adja azt a szakmai támogatást, fókuszt, valamint elismerést is, amelyből újra töltekezhetem. Nagyon erős minőséget képviselnek mentortárasaim és mellette mindannyian különböző erősségekkel rendelkezünk. Külön ajándék nekem a mély emberi kapcsolatok kialakulása és megerősödése. Hálás vagyok azért a háttértámogatásért, amit a Tempus vezetősége és kollégái felénk biztosít.

Ahogy Buzz Lightyear mondta a Toy Storyban: „A végtelenbe és tovább!”, hát így folytatódjon ez a „játék” is.

Ahogy Buzz lightyear mondta a Toy Storyban: „A végtelenbe és tovább!”, hát így folytatódjon ez a „játék” is.

Tudjon meg többet az Erasmus+ Mentorhálózat működéséről és keresse fel régiós mentorát!

Utolsó módosítás: 2025.07.21.