---

Hogyan léptél rá a nemzetköziesítés útjára egyénileg és szakmailag?

Tóth Judit Emma, budapesti Erasmus+ mentor

2013-ban kezdtem el dolgozni az agrárszakképzésben, egy számomra teljesen új színtéren, hiszen tanulmányaimat nemzetközi gazdálkodás és diplomácia területen végeztem.

Egy kolléganőm kérésére mentem el egy, a Tempus Közalapítvány által szervezett továbbképzésre. Akkor kezdtem el megérteni az Erasmus+ szakképzési szektorának működését, amit akkor és azóta is fantasztikus lehetőségnek tartok. Az első Erasmus-os élményem is a szakképzési szektorhoz kapcsolódik, amikor kísérőként Dániába utaztam diákokkal a szakmai gyakorlatukra. A szektoron belül egyébként azóta is ez a kedvenc tevékenységem. Fantasztikus a diákokat ezen a csodálatos úton végig kísérni, látni, hogy mennyit fejlődnek személyesen és szakmailag is.

Az elmúlt 12 évben lehetőségem volt Európa számos országának oktatási rendszerét, kultúráját megismerni és sok külföldi kollégával találkoztam, életre szóló barátságokat is kötöttem.

A nemzetközi pezsgés elképesztő módon motivál, és azt gondolom, a személyiségünk fejlődésében is fontos szerepet játszik az, hogy látunk és megismerünk más országokban lévő embereket, és a kultúrájukon keresztül jobban megértjük a gondolkodásukat.

Miért döntöttél úgy, hogy belépsz az Erasmus+ Mentorhálózat csapatába?

Az Erasmus+ szakképzési területen szerzett tapasztalataimat nagy örömmel kapcsolom össze azzal a számomra mindig fontos szemlélettel, hogy lehetőség szerint segítsek másoknak, miközben együtt, egymástól tanulunk.

Hálás vagyok, hogy az Erasmus+ mentorhálózatban mindez egyszerre jelenhet meg: tanulhatok, támogathatok és szakmailag is fejlődhetek. Külön megtiszteltetés számomra, hogy ilyen elkötelezett, inspiráló mentortársakkal dolgozhatok együtt.

Intézményed a nemzetköziesítés adta lehetőségek széles repertoárját használja ki, a nemzetközi szakmai versenyeken való részvétel kifejezetten hangsúlyos. Mesélnél erről?

Korábban is célkitűzés volt számunkra, hogy saját szakmájukon belül, a nemzetközi porondon is meg tudjanak mérkőzni a diákok, így örömmel üdvözöltük, hogy a jelenlegi programciklusban elérhetővé vált ez a tevékenységtípus is. Az Erasmus+ projektjeink szervezési támogatásából 2020 előtt is finanszíroztuk a tanulók szakmai versenyeit, így vehettek részt az Agro Challenge (mezőgazdasági ügyességi verseny), a SIA PARIS kiállítás keretében megszervezett szarvasmarhabírálati versenyen, és minden évben eljutottak az IG5 földmérő versenyre is.

Ezeken a programokon részt venni a szakma csúcsa, hiszen nemcsak a szakmai képességeikre, de a nyelvtudásukra is szükség van. Ez egy olyan komplex tapasztalatszerzés, melyet mindenképpen szeretnénk minél több diákunknak biztosítani. A velük kiutazó tanárok is rengeteget tanulnak nemzetközi kollégáiktól, az ötleteket pedig aktívan beépítik a hazai versenyszervezésbe.

Mostanra a versenyeken résztvevők száma már átlépte a 100 főt, amire rendkívül büszkék vagyunk és ezt szeretjük is kommunikálni, ezen kívül szinte minden szakma lehetőséget kap a nemzetközi megmérettetésre.

A Euroskills és Worldskills versenyekbe 2018-ban kapcsolódtunk be. Jelenleg a kertépítő, a pék és a virágkötő szakma szakmai támogatói is vagyunk, és lehetőségeinkhez mérten támogatjuk a tehetséggondozást és a felkészüléseket.

Mit tartasz a mentor legfontosabb feladatának?

Szerintem rendkívül fontos, hogy mi mentorok a saját szakterületünkön magabiztos szaktudással rendelkezzük, legyünk nyitottak, jó kommunikátorok, inspiráló előadók, elkötelezett támogatók, motiváló segítők. Képezzük magunkat, bíztassunk másokat is, osszuk meg saját jó és rossz tapasztalatainkat is, legyünk elérhetőek.

Szerintem a stratégiai feladatunk is kiemelt: az új vagy a már tapasztalattal rendelkező pályázók támogatásával valós szektorfejlesztési hatást elérni, a nemzetköziesítést mindenhol egy szinttel feljebb emelni és megmutatni az intézményeknek, hogy mennyire sok lehetőség van, amit ki tudnak használni.

Mik a személyes motivációid a mentori munkában?

Nekem leginkább az agrárszakképzésben van tapasztalatom, így elképesztő módon motivál, hogy megismerhetek más intézménytípusokat, szakmákat, gyakorlati sajátosságokat, megoldásokat és a sajátos nevelésű igényű diákok támogatásának lehetőségeit.

Szerintem az egész iskolaközösségre hatással van, ha elindul a nemzetköziesítés folyamata, így motivál az is, ha segíthetek valakinek erre az útra rálépni, megismertetni a nemzetközi programlehetőségeket.

Mit szeretsz legjobban a mentorálásban?

A személyes találkozásokat, amikor abban az intézményben, abban a környezetben vagyunk, ahol várhatóan elindul, vagy magasabb szintre lép a nemzetköziesítés. Itt tudok kapcsolódni a kollégákkal, a környezettel, az iskolaközösséggel, ami nekem is nagy lendületet ad, és alkalmat arra is, hogy új ötleteket gyűjtsek és tanuljak. Talán ezt szeretem a legjobban, hogy ebben a fantasztikus munkában folyamatosan lehetőségem van a fejlődésre.

Mit jelent számodra a Mentorhálózat csapatának tagja lenni?

Elképesztően megtisztelő, hogy ilyen elismert szakemberek mellett dolgozhatok és tanulhatok. Az intézményem számára is elismerés, hogy a koordinátori munkám mellett tapasztalatommal segíthetek más intézményeknek.

A projektjük mely fázisában, milyen tevékenységek támogatásához kérnek segítséget a hozzád forduló intézmények?

Nagyon változó...vannak, akik még teljesen az elején járnak a nemzetköziesítésnek, de vannak akkreditált intézmények is, akiket segítek. Mindkét eset kihívásokkal teli, de teret ad a közös gondolkodásra is.

Amit biztosan elmondhatok, hogy még nem találkoztam olyan intézménnyel, aki ne hallott volna az Erasmus+ lehetőségekről. A program ismert, elismert és mindenki szeretne a részese lenni, ebben pedig mindegyik szinten tudunk nekik segítséget és támogatást, új ötleteket adni.

Mit tekintesz az elmúlt időszak legnagyobb sikerének?

Sikerült hamar bizalmat kiépítenem azokkal az iskolákkal és centrumokkal, akikkel együtt dolgozom, szívesen keresnek meg én pedig örömmel segítek nekik.

Mi az eddigi legkedvesebb, Mentorhálózathoz köthető élményed?

Volt egy online megbeszélés egy iskolával, akik először szerettek volna pályázatot benyújtani. Amikor beszélgettünk, illetve tájékoztattam őket a lehetőségekről, a két hölgy egymásra nézett, mosolygott és mondták, hogy pont erre a kapcsolatra és segítségre volt szükségük ahhoz, hogy el tudjanak indulni a pályázatírás kacifántos útvesztőjében.

Vannak személyes, konkrét kitűzött céljaid, melyeket mentorként el szeretnél érni?

Szeretném, ha mindenki, akivel együtt dolgozom, az ebben az évben egy szintet lépne feljebb a nemzetköziesítésben. Aki még nem írt pályázatot, ő írjon és – lehetőség szerint - nyerjen, akinek van nyertes pályázata, az magas minőségben tudja megvalósítani a programot és nyisson más partnerek, más lehetőségek iránt is. Az akkreditált intézmények esetében pedig azt, hogy a tudásmegosztás egy magasabb, szektorfejlesztő hatású szintre lépjen.

Az Erasmus+ Mentorhálózatnak két budapesti tagja is van. Hogyan működsz együtt a budapesti mentortársaddal?

Hamar megtaláltuk a közös hangot. Rengeteget tudok tőle tanulni, egyrészt a köznevelési szektorról, másrészt a mentori munkáról, a bevált jó gyakorlatokról, a váratlan helyzetek kezeléséről. Hamarosan fogunk tartani közösen egy workshopot az Erasmus napok keretében, ezzel is szeretnénk erősíteni és támogatni a két szektor összekapcsolódását.

Milyen előnyökkel jár a programban való részvétel a szakképző intézmények számára, miért ajánlanád?

Itt most felsorolok pár olyan szót, ami ezzel kapcsolatosan eszembe jut, mert talán így lehet legjobban kifejezni, hogy miért is jó ez egy intézménynek:

Mit látsz, hogyan lehet a program eredményeit fenntartható módon beépíteni a szakképző intézmények működésébe?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a nemzetköziesítés ne különálló projektként, hanem az intézmény mindennapi működésének részeként jelenjen meg. Ehhez elengedhetetlen egy átgondolt, hosszú távra tervező stratégia, valamint egy olyan vezetői szemlélet, amely támogatja a nyitottságot és az innovációt.

Jó gyakorlat, ha a nemzetközi tapasztalatok beépülnek a tananyagba, a szakmai gyakorlatok megszervezésébe, a módszertani eszköztárba.

A fenntarthatóság másik kulcsa a stabil nemzetközi partnerségek kialakítása: ha van egy jól működő partnerhálózat, akkor ezekre a kapcsolatokra újra és újra lehet építeni, akár új témák mentén is.

Fontos az is, hogy az iskolai közösség minél több tagját bevonjuk: ha a diákok, oktatók, és akár az adminisztratív munkatársak is érzik, hogy részesei lehetnek ezeknek a folyamatoknak, akkor könnyebben válik a nemzetköziesítés egyfajta intézményi kultúrává. A Mentorhálózat ebben is segíthet: abban, hogy a tapasztalatok megosztásával közösen építsünk fenntartható és élő nemzetközi kapcsolatokat.

Mennyire jellemző a régiódban, hogy a nemzetköziesítés az oktatási és képzési intézmények mindennapjának része?

Szerintem Budapesten a szakképzés ezzel kifejezetten jól áll. Mivel a szektorban már régóta elérhetőek a mobilitási programok, ezért a program ismert és kedvelt is. Sok intézménnyel állok kapcsolatban, már a mentori munkám előtt is sokszor segítettük egymást különböző gyakorlati kérdésekben, találkozunk rendezvényeken, kitelepüléseken, ismerjük egymás tevékenységeit és követjük egymás munkáját. 

Az Erasmus Nap keretében pedig szeretnénk ezt az együttműködést egy szakmai fórum keretében hivatalosabb keretek közé is emelni, melyben már aktív együttműködés lesz a köznevelési és a szakképző intézmények között.

Mit gondolsz, hogyan lehet a nemzetköziesítés által a leginkább a munkaerőpiaci elvárásoknak megfelelő képzéseket, projekteket, mobilitásokat megvalósítani?

Úgy gondolom, érdemes mindig arra törekedni, hogy külföldi tapasztalataink során olyan új szemléleteket, módszereket és megoldásokat ismerjünk meg, amelyek itthon még kevésbé elterjedtek. Ha ezeket hazahozzuk, nemcsak technikai újításokat tudunk beépíteni a gyakorlatba, hanem egy másfajta munkakultúrát, kommunikációs stílust és pedagógiai hozzáállást is. Ezek a tapasztalatok hosszú távon hozzájárulhatnak a szakképzés megújulásához, és javíthatják a diákok és az oktatók mentális jóllétét is – ami egyre fontosabb terület, és amiben még sokat tanulhatunk külföldi partnereinktől.

Milyen gyakorlati tanácsokat tudnál adni azoknak a szakképző intézményeknek, akik még csak most szeretnének elindulni a nemzetköziesítés útján?

Inspirálódjanak, utazzanak, lássanak világot, nyissanak az újra, csináljanak olyat, amit előtte még nem. Amikor látják saját magukon, a kollégáikon és a diákjaikon azt az elképesztő fejlődést, amit a nemzetközi tapasztalatszerzés okoz, akkor már nem fognak kételkedni ennek az útnak a sikerében.

Elképesztő módon fog növekedni a kapcsolati hálójuk, ahogy a résztvevőknek elérhető lehetőségek is. Ebben a folyamatban pedig ott vagyunk mi mentorok, akik már bejártuk ezt az utat és örömmel osztjuk meg tapasztalatainkat és tanácsainkat.

Tudjon meg többet az Erasmus+ Mentorhálózat működéséről és keresse fel régiós mentorát!

Utolsó módosítás: 2025.08.22.