---

lvasd el, mi mindent tartogat egy portugál és egy svájci pannóniás egyetemi félév: neves professzorok, szörfözés, Lindt csokikészítő workshop mind pipa a bakancslistán.

Mesélj egy kicsit arról, hol vagy és mit tanulsz? 

A tavaszi szemeszteremet Lisszabonban töltöttem, ahol International Managementet tanultam. Jelenleg pedig az őszi szemeszteremet Svájcban, a University of St. Gallen egyetemen végzem, ahol az otthoni International Business szakhoz szorosan kapcsolódó tárgyakat vettem fel, főként menedzsment és nemzetközi gazdálkodás témakörökben.

Mi alapján esett a választásod ezekre az országokra, egyetemekre?

Lisszabon régóta rajta volt a bakancslistámon, már középiskolás korom óta vágytam rá, hogy egyszer ott élhessek. Már évekkel ezelőtt teljesen beleszerettem a város hangulatába, a nyüzsgésébe, a színes utcákba, az óceán közelségébe, és persze abba, hogy szinte bármikor le lehet menni szörfözni. Nagyon közel áll hozzám Portugália kultúrája, az emberek nyitottsága, és biztos voltam benne, hogy elképesztő élményeket és programokat tartogat számomra, ami szerencsére be is igazolódott.

St. Gallenbe pedig azért szerettem volna jönni, mert itt található a világ egyik legelismertebb menedzsmentképzése, és az egyetem Európa, illetve a világ élvonalába tartozik ezen a területen. Úgy éreztem, ez egy kiváló lehetőség a szakmai fejlődésre, valamint arra, hogy egy inspiráló, nemzetközi környezetben tanulhassak. Emellett szerintem Svájc a világ egyik nem csak leggyönyörűbb, de legélhetőbb országa is, így nem is volt igazán kérdés, hogy hova jelentkezem másodjára!

 St. Gallen Egyetem

Mik (voltak) az első benyomásaid? 

Portugáliába januárban érkeztem, de olyan érzés volt, mintha már tavasz lenne. Kellemes, napos idő, óceánparti hangulat. Január végétől már én is elkezdtem szörfözni, ami hihetetlen élmény volt. Az emberek nagyon életvidámak és nyitottak, mindenki mosolygós és segítőkész volt, az esték pedig gyakran hajnalig tartó bulikkal és utcai élettel teltek már az első napoktól fogva. Lisszabonnak van egy pozitív energiája, amit azonnal magával ragadja az embert!

St. Gallen egy elképesztően bájos kisváros, amit egyszerűen nem lehet nem imádni. Olyan érzés, mintha a hegyek ölelésében élnék, ráadásul minden nyugodt, rendezett és barátságos. Már az elején lenyűgözött, milyen tiszta minden, és mennyire közel van a természet a lakásunkhoz. Tíz-tizenöt perc séta után már kolompoló tehenek, gyönyörű tavak és csodás hegyi tájak vesznek körül, ami egészen hihetetlen érzés.

 

Mi a legnagyobb kihívás kint? Hogyan küzdötted le (ha sikerült)?

Lisszabonban az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy korábban még soha nem éltem egyedül. Eleinte furcsa volt mindent teljesen önállóan intézni, de szerencsére nagyon gyorsan hozzászoktam, és végül kifejezetten megszerettem ezt a fajta szabadságot is.

Svájcban ezzel szemben leginkább az jelent kihívást, hogy az élet rendkívül drága. Igyekszem ezért tudatosan spórolni, ahol csak lehet: szinte egyáltalán nem használok tömegközlekedést a mindennapokban, inkább gyalog járok mindenhova, az élelmiszerek közül is csak a legszükségesebbeket vásárlom meg. Furcsa, hogy amit otthon teljesen természetesnek gondolok, hogy felülök egy vonatra, veszek egy italt vagy egy sütit, esetleg ebédelek a menzán, azt itt igencsak a luxus kategóriába voltam kénytelen átsorolni. Az egyébként nagyon szigorú csendháborítási szabályokkal is gyakran nehézségeink adódnak a lakótársammal, a svájci társadalom ezen a téren nem túl rugalmas.

 

Miben más a kinti egyetemi élet? 

Lisszabonban mindenki nagyon laza volt, még a professzorok is rendszeresen elkéstek a saját óráikról. A délelőtti oktatás általában nem 8-kor, hanem inkább 10 óra körül kezdődött, viszont emiatt az élet ritmusa is eltolódott, és sokaknak egészen este 11-ig voltak óráik az egyetemen.

Ezzel szemben Svájcban minden tanóra másodpercre pontosan kezdődik, egy kurzus 2*45 perc, 15 perces szünetekkel közöttük, ami elsőre kicsit általános iskolás benyomást keltett, de nagyon megszerettem. Így sokkal könnyebben oda tudok figyelni végig. A számonkérések jóval nehezebbek, mint amikhez hozzászoktam, ugyanakkor inspiráló látni, hogy a diákok mennyire motiváltak és szorgalmasak körülöttem. Érdekes azonban, hogy szinte semmilyen rugalmasság nincs az akadémiai környezet egyik szereplőjében sem. Az is furcsa, hogy bár 1-6-ig lehet érdemjegyet szerezni, 4-es alatt sikertelennek számít egy tárgy elvégzése.

 

Melyik a legizgalmasabb kurzus, amit felvettél? 

Lisszabonban egyértelműen a portugál nyelvóra volt a legizgalmasabb számomra, nagyon élveztem, hogy a mindennapi élethelyzeteket gyakoroltuk, például rendelést éttermekben, vásárlást vagy beszélgetéseket cukrászdákban. Ennek köszönhetően néhány hét után már egész jól tudtam portugálul kommunikálni ezekben az alaphelyzetekben, ami óriási élmény volt számomra.

St. Gallenben a Development Economics a szívemnek legkedvesebb kurzus. Már az egyetemi éveim eleje óta nagyon érdekel, miért fejlődnek egyes országok gyorsabban, míg mások tartósan lemaradnak, és milyen tényezők határozzák meg egy nemzet gazdasági jövőjét. Ez a tantárgy pont ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben valódi példákon keresztül nézzük meg a gazdasági fejlődés és a társadalmi egyenlőtlenségek összefüggéseit. Külön élmény számomra, hogy egy rendkívül elismert svájci professzortól tanulhatok.

 

Mi a legjobb dolog, ami kint történt veled?

Lisszabonban a legjobb dolog az volt, hogy bármikor lemehettem szörfözni az óceánpartra, amikor csak szerettem volna, ezzel igazi álmom vált valóra. Emellett a félév alatt tizenegy csodálatos utazáson vehettem részt, köztük olyan régi bakancslistás úti célokat látogathattam meg, mint Madeira, az Azori-szigetek, Marokkó vagy Párizs. Ezek az élmények felejthetetlenné tették a szemesztert és nagyon hálás vagyok értük, hiszen a Pannónia Ösztöndíjprogram nélkül ezeket az életre szóló élményeket most nem tudhatnám magaménak.

Virág Portugáliában

Svájcban a legjobb dolog számomra az, hogy bár sok szép helyen jártam már, ilyen gyönyörű tájakat még soha nem láttam. Igazi élmény itt élni! A programok közül talán a Lindt csokikészítő workshopot, a hétvégi kirándulásokat, a müncheni Oktoberfestet és a fondue-estéket emelném ki, ezek mind óriási élmények voltak!

 

Milyen tanácsot adnál másoknak, akik még nem vágtak bele? 

Azt, hogy EGYSZER ÉLÜNK!!! Lehet, hogy elsőre soknak tűnik egy félév külföldön, de valójában elképesztően gyorsan elrepül és közben életre szóló élményekben lehet részünk, amik felbecsülhetetlenek lesznek később. Ráadásul mikor lenne ennél jobb alkalom kilépni a komfortzónánkból, felfedezni a világot és megtapasztalni, milyen igazán helytállni a nagyvilágban? 

Ha pedig valaki attól fél, hogy hiányozni fog valami otthon, azt mondanám:

az igazán fontos dolgok mind megvárnak. Ami pedig nem vár meg, az talán nem is volt annyira fontos. Egy ilyen tapasztalat sokkal többet ad, mint amennyit kockáztatunk vele és ha majd visszatekintünk, biztosan nem azt fogjuk bánni, hogy belevágtunk, hanem azt, ha nem tettük meg.

Képek: Vada Virág

Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak a Pannónia Ösztöndíjprogrammal!

Utolsó módosítás: 2025.11.18.