---

Egyre nagyobb figyelem irányul a fiatalok mentális egészségére, és kiemelten fontos, hogy ezzel a nemzetközi projektek tervezése során is foglalkozzunk. Milyen tényezők biztosítják, hogy egy fiatal jól érezze magát a külföldi program alatt, kiegyensúlyozottan tudjon fejlődni, és ebben milyen szerepe van a küldő intézményeknek? 

Az Erasmus+ program a nemzetközi mobilitások egyik legfontosabb eszköze Európában. Fiatalok és felnőttek számára nyújt lehetőséget a különböző kultúrák megismerésére, a nyelvi készségek fejlesztésére és az új pedagógiai vagy szakmai tapasztalatok megszerzésére. Ugyanakkor a mobilitási programok komoly kihívásokat is tartogatnak, amelyek a résztvevők mentális egészségére is hatással lehetnek.

Az Erasmus+ program pályázati útmutatója is külön figyelmet szentel a témának: már a bevezetésben hangsúlyozza a mentális egészség szerepét.

„Az „Erasmus+ program fontos alapelvei közé tartozik a projektekben érintett résztvevők védelme, egészsége és biztonsága. Valamennyi résztvevő számára lehetővé kell tenni, hogy teljes mértékben igénybe vehesse az Erasmus+-on keresztül a személyes és szakmai fejlődéséhez és a tanuláshoz nyújtott lehetőségeket. Ehhez olyan biztonságos környezetet kell biztosítani, amely tiszteletben tartja és védi az összes résztvevő jogait, testi és lelki épségét, mentális egészségét és jóllétét.”(1)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2015. szeptemberi közgyűlésén a világ országai elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és az ahhoz tartozó 17 fenntartható fejlődési célt, az úgynevezett „SDG”-ket (Sustainable Development Goals)(2), ami számos nemzetközi projektben megjelenik és támogatja az ehhez való hozzájárulást. A harmadik cél pontosan nevesíti is az egészség és jóllét fontosságát.

A mentális egészség szerepe megkérdőjelezhetetlenül egyre fontosabb és kiemeltebb terület, így meg kell vizsgálnunk, hogy mi mit tehetünk annak érdekében, hogy a diákokat a mobilitásuk előtt, közben és után is támogassuk abban, hogy a lehető legjobb mentális állapotban vegyenek részt a programban, kiegyensúlyozottan fejlődjenek, és a nemzetközi tapasztalataikból hosszú távon is profitáljanak. Ez nem csupán a személyes jóllét kérdése: alapvetően befolyásolja, hogy a résztvevők mennyire képesek kihasználni a program adta lehetőségeket, mennyire tudnak kapcsolatot teremteni a társakkal, és milyen mértékben tudnak tanulni és fejlődni. Ahogy a címben is szerepel – „Jól vagyok, hogy jó legyen!” – is arra utal, hogy a résztvevő belső egyensúlya közvetlenül hat a tapasztalat minőségére.

Az Erasmus+ program egy fiatal számára rendkívül új és intenzív élmény, mely során számos váratlan helyzettel találkozik, új kultúrákat ismer meg, idegen nyelven kommunikál, találkozik különböző társadalmi szokásokkal, új elvárásokkal, szabályokkal. Ezek a tényezők stresszt és szorongást okozhatnak, ami csökkentheti a tanulási teljesítményt és a szociális integráció sikerességét. Ugyanakkor a megfelelő mentális egyensúly lehetővé teszi a pozitív élmények maximális kihasználását: a kulturális adaptáció könnyebb, a tanulási folyamat hatékonyabb, és a társas kapcsolatok stabilabbak lesznek.

Az is rendkívül fontos, hogy mennyi a külföldön töltött idő, az csoportban vagy egyedül történik-e, van-e esetleg a program során támogató személy, akihez probléma esetén lehet fordulni.

A küldő szervezeteknek gondoskodniuk kell arról, hogy a fiatalok minden szükséges támogatást megkapjanak. 

Most azt vizsgáljuk meg, mit tehet egy intézmény ezen alapelv biztosítása érdekében a mobilitás előtt, közben és után:

1. Mobilitás előtt:

• Tájékoztassuk a diákot a program lehetőleg minden részletéről: szállás, étkezés, utazás, biztosítás, napi időbeosztás, mikor lesz szabadideje.
• Ha szakmai gyakorlatot teljesít, akkor melyek az adott munkahely szabályai, szokásai.
• Beszéljük végig, hogy mitől fél, mitől aggódik, oszlassuk el a kételyeket, beszéljünk velük őszintén.
• Adjunk információt a kulturális különbségekről, hogyan tud az adott környezethez alkalmazkodni.
• Jelezzük neki, hogy ki lesz a program során a kapcsolattartója, mentora, és milyen gyakori lesz a kapcsolattartás. Fontos, hogy ez olyan ember legyen, akit a fiatal ismer és megbízik benne.
• Kérdezzük meg, hogy ha van kísérő tanár, vele milyen kapcsolatban van, megbízik-e benne?
• Határozzuk meg, hogy a fiatalnak mi a komfortzónája és a mi a pánikzónája, melyek azok a helyzetek, amelyekben komfortos, és melyek azok, amelyeket már stresszesen él meg. Mit jelent számára a stressz, és ezt hogyan tudja kezelni?
• Beszéljük meg vele, hogy mi az a tevékenység, amely feltölti, kikapcsolja.
• Egyeztessük a tanulókkal, hogy mi a céljuk a mobilitással, miben szeretnének fejlődni, tanulni. Készíthetünk velük egy SWOT analízist is vagy esetleg motivációs kártyát, amelyet ki is nyomtathatnak maguknak.
• Hasznos lehet egy korábbi résztvevő meghívása, akivel a kiutazó tanulók tudnak beszélgetni a külföldi tapasztalatokról.
• Határozzuk meg a kötelező és elvárt feladatok, illetve azok határideje.

2. Mobilitás közben:

• Biztosítsuk, hogy a fiatalok rendszeresen be tudjanak számolni az élményeikről, és ne csak akkor kérdezzük meg őket, amikor probléma van, hanem akkor is, ha minden rendben, hogy a pozitív élményekről is tudjon beszámolni.
• Szervezzünk és ajánljunk számukra közösségi programokat, ahol kapcsolatokat tudnak építeni.
• A tanulók ösztönzésére alkalmazzuk az ún. „Lelki kéz” módszert (később részletesen bemutatásra kerül).
• Előzetesen alakítsunk egy eszköztárt a honvágy kezelésére.

3. Mobilitás után:

• Biztosítsunk lehetőséget arra, hogy a fiatalok be tudjanak számolni a szerzett élményeiről.
• Biztosítsunk számukra mentális támogatást a visszailleszkedéshez, akár szakember bevonásával.
• A mobilitás tanulságaik integráljuk a program fejlesztésébe a jövőbeli résztvevők érdekében.

A mobilitás közben a korábban említett lehetséges módszer a ’lelki egészség keze’(3), melynek legfontosabb pillérei a következők:

 

• Pihenés és alvás
• Étkezési szokások
• Kapcsolatok és érzelmek
• Mozgás és jelenlét
• Kreativitás és élmény
• Ritmus, terhelés
• Cél, értelem

A 7 területhez kapcsolódnak önellenőrző kérdések, amelyek segíthetnek abban, hogy lássuk, a mindennapi döntéseink miként hatnak a lelki egészségünkre. Jógyakorlat lehet a mobilitás közben a diákokat arra bátorítani, hogy ezen pillérek mentén gondolják végig a napjukat, és reflektáljanak arra, milyen tevékenységek, döntések vagy interakciók segítik vagy akadályozzák a saját mentális jóllétüket. Így tudatosabban alakíthatják a napjukat és erősíthetik a lelki egyensúlyukat.

Ha biztosak vagyunk abban, hogy mint küldő szervezet mindent megtettünk annak érdekében, hogy a fiatal jól legyen, mielőtt elindul a programra. És ha megadunk számára minden támogatást, akkor is fontos arról is beszélni, hogy melyek azok a szervezetek, szakemberek, akik tudnak abban segíteni, ha esetleg olyan helyzettel találkozunk, ami túlmutat a mi kompetenciánkon. Ezek a következő személyek lehetnek:

• Iskolapszichológus
• Szociális segítők
• Civil szervezetek, mint például a Kék Vonal vagy a Hintalovon:
  • https://hintalovon.hu/kozossegi-gyermekvedelem-nemecsek-program/
  • https://kek-vonal.hu/szakembereknek

A témában érdemes még felkeresni az alábbi oldalt is:

https://eu-ifjusag.hu/mental_health_in_youth_work. Ez egy olyan Nemzetközi együttműködés, amelynek célja a mentális egészség, valamint a mentális problémákkal élő fiatalok bevonásának elősegítése az Erasmus+ és az Európai Szolidaritási Testület lehetőségeibe.

A mentális egészség központi szerepet játszik az Erasmus+ programokban. A „Jól vagyok, hogy jó legyen!” mondat nemcsak a résztvevők személyes jóllétét hangsúlyozza, hanem a program egészének minőségét is befolyásolja. Intézményként kiemelten fontos, hogy mindent megtegyünk a fiatalok támogatása érdekében: a mobilitás előtt, közben és után is biztosítsuk a teljes körű információt, felkészítést és a szükséges támogatást. Ha ez sikerül, a résztvevő nyugodtan mondhatja: „Jól vagyok”, és mi magabiztosan számíthatunk rá, hogy a külföldi tapasztalat során kiegyensúlyozottan, pozitívan fejlődik, élményeket gyűjt, és abban is bízhatunk, hogy valóban „Jó legyen” számára a mobilitás.

---

Források:

Utolsó módosítás: 2025.11.25.