---

A 2025. november 18-án rendezett konferencián elhangzó előadások és műhelymunkák egyértelműen rámutattak arra, hogy a TEA-alapú megközelítés kulcsot ad a hatékony tanulásszervezéshez, a kompetenciafejlesztéshez és a kimenetorientált oktatási kultúra kialakításához. A részt vevő intézmények és oktatók gyakorlati példákon keresztül mutatták be, miként alakítják át a tanítási folyamatot úgy, hogy az a tanulói teljesítmények valós mérésére, a szakmai cselekvőképesség fejlesztésére és a hosszú távú tanulási utak támogatására épüljön.

Brassói Sándor, az Oktatási Hivatal elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a tanulási eredmény nem puszta tantervi szövegelem, hanem kézzelfogható bizonyíték arra, mire képes a tanuló. Rámutatott, hogy a TEA-szemlélet lényege a kimeneti fókusz, amely a tanuló által bizonyított kompetenciákat helyezi előtérbe. Kiemelte, hogy az egyes oktatási szektorok eltérő gyorsasággal reagálnak a TEA bevezetésére: míg a szakképzés és a felsőoktatás rugalmasabban és gyorsabban reagál a munkaerőpiaci elvárásokra, addig a köznevelésben strukturális okok miatt lassabban halad a folyamat, de már ott is megjelentek adaptált jógyakorlatok. Hangsúlyozta továbbá, hogy a TEA-szemlélet alkalmazása nélkül nem valósítható meg korszerű és eredményes oktatás.

Dr. Farkas Éva (International Adult and Continuing Education Hall of Fame társelnöke) „Tanulásieredmény-alapú szemlélet – Iránytű az eredményes oktatáshoz” című előadásában rámutatott, hogy a tanulásieredmény-alapú megközelítés csak akkor valósít meg minőségfejlesztést, ha szemléleti szinten épül be, és ehhez az értékelési és a vizsgáztatási rendszernek is alkalmazkodnia kell. Rámutatott, hogy a mai tanulók teljesen más környezetben szocializálódnak, ezért másképp is tanulnak, mint korábban. A hagyományos pedagógiai eszközök egyre kevésbé hatékonyak, ami a tanárok és a diákok oldalán is frusztrációt okoz. Szerinte a válasz erre a kihívásra a minőségi pedagógiai kultúra megerősítése, amelyhez kompetens, reflektív és mentálisan stabil pedagógusokra van szükség. Kiemelte, hogy nem tökéletesnek kell lenni, hanem „elég jónak”, mert a személyes kapcsolat és a tanári attitűd meghatározó a tanulók fejlődésében.

Az előadás központi gondolata az volt, hogy nem tantárgyakat tanítunk, hanem kompetenciákat fejlesztünk és személyiséget formálunk. A tanulási eredmények értékorientációt jelentenek: azt határozzák meg, milyen szakembereket és milyen emberi minőséget szeretnénk képezni. A szemlélet alapja a visszafelé tervezés, amely először a kimeneti célt határozza meg, és ahhoz igazítja a tanulási folyamatot. Az értékelésnek bizonyítékokra kell épülnie, és akkor tölti be szerepét, ha a tanulás támogatását szolgálja. Dr. Farkas Éva szerint a tanulási eredmények, a tanítási módszerek és az értékelés egysége teremti meg az oktatás valódi innovációját.

A konferencián az oktatási szektor minden területéről bemutattak jógyakorlatokat.

Köznevelés – Hadzsy Anna (II. Rákóczi Ferenc Gimnázium igazgatója)

A TEA-szemlélet a köznevelésben egy hosszabb, egymásra épülő tervezési láncolatban jelenik meg, amely a NAT-tól a kerettanterveken és helyi tanterveken át egészen a tanmenetekig, a tematikus tervekig és az óratervekig terjed. Ez a megközelítés segíti az egységes kimeneti követelmények következetes alkalmazását, támogatja a fejlesztő értékelést és a portfólióalapú munkát, valamint előmozdítja a tanári önreflexiót és a tudatos, átgondolt pedagógiai tervezést. A TEA mindemellett tanulóközpontú iskolai kultúrát hoz létre, amelyben a fejlődés, a kompetenciák bizonyítása és a személyre szabott tanulási utak kerülnek előtérbe. Fontos kiemelni, hogy az intézmény már több tantárgy esetében is hatékonyan alkalmazza a TEA-szemléletet, és pozitív eredményeket tapasztal a tanulók bevonódásában és teljesítményében, valamint a kollégák szemléletformálásában.

Szakképzés – Bakonyi Ágnes (KMASZC Fáy András Technikum szakmai igazgatóhelyettese)

Bakonyi Ágnes előadásában bemutatta, hogyan indult el iskolai szinten a tanulásieredmény-alapú szemlélet fokozatos, mégis mélyreható beépítése a pedagógiai gyakorlatba. Részletesen ismertette azt a tantárgy-racionalizálási folyamatot, amelynek során világos, áttekinthető, a szakmai követelményekhez és tanulási eredményekhez illeszkedő tantárgyi struktúrát alakítottak ki. Az intézményi innováció lényege, hogy minden szintű tantervi dokumentumot – a programtantervtől a helyi tanterven át a tanmenetekig – a kimeneti elvárások logikája határoz meg. Ez a megközelítés lehetővé tette, hogy az iskola egységes rendszerben gondolkodjon, és a tanulók számára egyértelműen láthatóvá váljon, milyen tudást és kompetenciákat kell elsajátítaniuk a képzés végére.

Az előadó hangsúlyozta, hogy az iskolai innováció nem elszigetelt oktatói gyakorlatokból, hanem közösségi tanulásból és összehangolt intézményi döntésekből épült fel. A tanulásieredmény-alapú szemlélet alkalmazása nemcsak a dokumentumok szerkezetét, hanem a tanítás napi gyakorlatát is átalakította: az órákon nagyobb hangsúly került az integrált elméleti–gyakorlati feladatokra, a szakmai cselekvőképesség kialakítását célzó tevékenységekre és a reflektív tanulásszervezésre. Bakonyi Ágnes kiemelte, hogy a tanulók teljesítményének értékelése is megváltozott: a hagyományos ismeretellenőrzés helyét egyre inkább a produktumalapú, kompetenciaközpontú visszajelzés vette át, amely valós munkafeladatokhoz kötődik.

Az iskola szintjén bevezetett innováció azért bizonyult sikeresnek, mert egyszerre nyújtott nagyobb szakmai szabadságot az oktatóknak és egyértelműbb elvárásokat a tanulóknak. A tanulási eredményekben rögzített követelmények minden érintett számára közös nyelvet teremtettek, így az oktatók egymás munkáját is jobban tudják támogatni. Bakonyi Ágnes hangsúlyozta, hogy az intézményi változás nem egyszeri projekt volt, hanem olyan folyamat, amely folyamatos szakmai párbeszédre, önreflexióra és együttműködésre épült. Az iskolában megkezdett fejlesztés példa arra, hogy a TEA-szemlélet hogyan képes rendszerszintű minőségjavulást elindítani: átláthatóbbá teszi a tanulási utakat, erősíti a tanulók szakmai önbizalmát, és korszerű, munkaerőpiaci szempontból releváns kompetenciákat fejleszt.

Felsőoktatás – Sütő Erika (SZTE)

Sütő Erika bemutatta, hogyan alakult át az SZTE-n a kurzusfejlesztés a tanulásieredmény-alapú szemlélet bevezetésével. Rámutatott, hogy a felsőoktatásban az ismeretátadás helyett a kompetenciafejlesztésnek kell előtérbe kerülnie. Ennek érdekében a kurzusleírásokat teljesen újragondolták, és világos, mérhető tanulási eredményeket fogalmaztak meg. Példaként hozta a „Kommunikációs elméletek” lecserélését a „Kommunikációs gyakorlatok” kurzusra, amely gyakorlati készségeket és kommunikációs cselekvőképességet fejleszt. A módszertan is megújult: a hallgatók szituációs feladatokon, csoportmunkán és projekttevékenységeken keresztül sajátítják el a kompetenciákat. Az értékelésben csökkent a hagyományos vizsgák szerepe, helyüket projektfeladatok, prezentációk és reflektív írások vették át. Az új rendszer erősíti a hallgatók autonómiáját és gyakorlati alkalmazási képességét. A szemléletváltás intézményi szinten is jelentős hatást gyakorolt: több száz oktató vett részt a képzések átdolgozásában. Az egységes tanulásieredmény-alapú gondolkodás közös szakmai nyelvet teremtett az oktatók között. Sütő Erika szerint a TEA nem technikai módosítás, hanem rendszerszintű innováció, amely hosszú távon javítja az oktatás minőségét és relevanciáját.

 

Pódiumbeszélgetés: Eredményes tanulási utak – képzési alágazatok és a munkaerőpiac együttműködése

A kerekasztal-beszélgetésben bemutatkoztak a szakmai képzés, a közismereti oktatás, felsőoktatás és munkaerőpiac szereplői is. A beszélgetésben arra keresték a választ, hogy milyen területen alkalmazzák a tanulásieredmény-alapú eszközöket, és ennek milyen hatásait érzik már most a szervezetük, az oktatási folyamatok és a diákok szempontjából.

A legfontosabb mindig az, hogy hol is kezdjünk neki a folyamatnak, hiszen nem mindenből lesz projekt. A beszélgetők hangsúlyozták, hogy a projektmódszer nem a cél, hanem egy eszköz arra, hogy eljussunk arra a szintre, hogy a TEA-szemlélet meghonosodik az intézményünkben és a pedagógia gyakorlatokban. A résztvevők mind megerősítették, hogy mindegyikük valahol tart ebben a folyamatban, hiszen ez egy hosszú és nehéz út. Természetesen nem mindenhol fogadták nyitottan ezt a szemléletet, de szerencsére egyértelmű a fejlődés a tanulási folyamat közben. Elhangzott, hogy nagyon fontos meghatározni a tanulási célt és összekötni ezt a szakmai és személyes életünk aspektusaival is. Az oktatásban és a munkaerőpiaci szereplők számára különösen fontos a felelősség, az autonómia és az attitűd kérdése. Engedni kell a diáknak, hogy használja az eszközöket, képessé kell tennünk arra, hogy felelősségteljesen részt vállaljon a valós munkafolyamatokban.

Elhangzott egy humoros kijelentés is, miszerint „ha egy tanár sokat beszél az órán, akkor keveset készült” utalva arra, hogy nehezebb felkészülni egy olyan órára, amin cselekedtetem a tanulókat, mint egy olyanra, ahol csak tudást adunk át.

A panelbeszélgetésben szó esett a generációs sajátosságokról is. Egy Z generációs diáknak kiemelten fontos, hogy legyen célja annak, amit csinál, lássa, hogy a folyamat, amelyben részt vesz, kimenettel zárul, amely lehet akár egy elkészült termék vagy egy megjavított eszköz. A tanár-diák szerep helyett érdemes a mentor-mentorált gondolkodásmódot erősíteni, hiszen a munkaerőpiacon, a duális képzőhelyeken már így dolgoznak a tanulók és a hallgatók.

Összességében elmondható a beszélgetés konklúziójaként, hogy majdnem mindegy, hogy mi a módszer, a motiváció elengedhetetlen a TEA-szemlélet meghonosításához – ebbe beleértendő, hogy a motivált tanulók feltétele motivált oktató. Jövőképként megfogalmazódott, hogy változtassunk az oktatáson, tűzzünk ki olyan célokat a diákok számára, amelyek elérhetők, és ebben segítsük őket, hiszen erről szól a tanulásieredmény-alapú gondolkodás. Egy tantermi jógyakorlat pedig utalt arra, hogy a fejlődés soha nem áll meg: a tanterembe belépve a boltíven a felirat: „ismerd meg”, kifele menet pedig „haladd meg önmagad” kifejezést olvashatják a fiatalok.

 

TEA-szemléletű értékelés és validációs lehetőségek a mindennapi oktatói gyakorlatban

Műhelyvezető: Dr. Farkas Éva

A „TEA-szemléletű értékelés és validációs lehetőségek a mindennapi oktatói gyakorlatban” workshop során a résztvevők a world café módszerrel három témát dolgoztak fel, ahol asztalgazdák mutattak be jógyakorlatokat, amelyeket ők is alkalmaznak. Ezen jógyakorlatoknak köszönhetően elindult a résztvevők között egy tapasztalatcsere.

Tanulásieredmény-alapú értékelőlap kreativitást igénylő feladatokhoz

A tanulásieredmény-alapú értékelőlapok hatékonyan alkalmazhatók kreativitást igénylő feladatok értékelésére, mivel ugyanaz az értékelőlap használható a társértékeléshez, az önértékeléshez és a mentori értékeléshez is, ha előre lefektetett, átlátható és a tanulási eredményekhez igazodó módon épül fel. Az értékelésnek minden esetben objektívnek, validnak (érvényesnek) és megbízhatónak kell lennie, a szubjektív elemeket pedig minimálisra kell csökkenteni. Fontos szempont az életkori sajátosságok figyelembevétele: például általános iskolában sokszor egy támogató beszélgetés teremti meg az értékelés alapját.

A tanulási folyamat akkor válik hatékonnyá, ha a tanuló az új tudást hozzá tudja kapcsolni az előzetes ismereteihez és alkalmazni tudja, hiszen ekkor épül be tartósan. A pontozás lehet jutalmazó vagy lebontó, a céloknak megfelelően. A résztvevők kiemelték, hogy olyan működő gyakorlatokat szükséges gyűjteni, amelyekből mások is inspirálódhatnak; jó lenne egy központi módszertár létrehozása a szakképzési centrumok számára, mivel ez jelenleg nem áll rendelkezésre. Emellett projekt mintafeladatok kidolgozása is fontos lenne, és a vizsgaközpontoknak is érdemes lenne ebbe az irányba elmozdulni, például a Budapesti Független Vizsgaközpont már rendelkezik jógyakorlatokkal. A résztvevők azt is kiemelték, hogy az értékelési rendszer sikeressége nagyban függ attól is, hogy a vezetői pozícióban lévő személy mennyire támogatja a tanulási eredményeken alapuló megközelítés szélesebb körű bevezetését.

Asztal a reflexióba – rubrika értékelés

Az „Asztal a reflexióba” témakör középpontjában az önreflexió és a rubrika alapú értékelés állt, amelyek fontos szerepet játszanak a tanulói autonómia fejlesztésében. Az önreflexió gyakorlása számos készséget igényel, ezért a tanulókat tanítani kell arra, hogyan értékeljék önmagukat. Ugyanígy a társas értékelés elsajátítása is tanulási folyamat, amelyet érdemes tudatosan beépíteni az oktatásba. A rubrika módszer előnye, hogy a képi elemek segítik a szöveges tartalom értelmezését, így a tanulók könnyebben átlátják az elvárásokat, és világosabban értik, mit jelentenek a különböző teljesítményszintek. Az önreflexió „pozitív tréninghatással” bír: támogatja a tanulókat abban, hogy felismerjék, hol tartanak a kompetenciafejlődési ranglétrán, és miben szükséges még előre lépniük. Ezzel párhuzamosan fejleszti a kritikai gondolkodást, és hozzájárul ahhoz, hogy a tanulók valóban el tudják érni a kitűzött tanulási eredményeket. A PISA eredményei is rámutatnak, hogy az egymás ötleteinek értékelése nem megfelelő szintű, így a reflexív gondolkodás és a konstruktív visszajelzés kultúrájának fejlesztése különösen indokolt.

Projekt- és portfólióértékelés

A projekt- és portfólióértékelés témájában egy olyan módszert mutattak be, amely azt szemléltette, hogyan lehet a tanulókat hatékonyan bevonni a társas értékelésbe, az önértékelésbe és az oktatói értékelés folyamatába. Egy egyetemi tantárgy, a „Hatékony tanulás” mintáján keresztül követhettük végig, miként kapcsolódhat mindez egy projektmunkához, és milyen eszközök állnak az oktatók rendelkezésére a konstruktív, többirányú értékelés támogatásához. A résztvevők megosztották saját jógyakorlataikat is, amelyek jól mutatták, hogy a módszer több területen eredményesen alkalmazható. Ugyanakkor kiemelték azt is, hogy bizonyos tantárgyak esetében nehezebb alkalmazni ezt a megközelítést, ráadásul időigényes, de megéri a befektetést. Itt előkerült a generációs kérdéskör is: melyik generáció hogyan fogadja a fejlesztő javaslatokat, és az a felvetés is, hogy ezt mindenképpen szükséges ismerni az előtt, mielőtt ilyen értékelési rendszert tervezünk bevezetni.

 

TEA-szemléletű vizsgarendszer a szakmai vizsgák területén

Műhelyvezető: Palencsárné Kasza Marianna szakértő (National VET Team)

Palencsárné Kasza Marianna műhelye bemutatta a tanulásieredmény-alapú projektvizsga lényegét, amely a szakképzésben komplex, valós munkakörnyezethez igazodó feladatokon keresztül méri a tanulók szakmai kompetenciáit. Kiemelte, hogy a projektfeladat – tervezéstől a kivitelezésig – az önállóságot, a kreativitást, a problémamegoldást és a szakmai cselekvőképességet vizsgálja. A résztvevők által bemutatott 2 konkrét projektvizsgára hozott példán keresztül láthatóvá vált, hogyan épül fel egy portfólióval, menüsorkészítéssel és szakmai beszélgetéssel kombinált, tanulási eredményekhez kötött értékelés. A műhelymunka rávilágított, hogy az oktatók számára új kihívás az objektív, kompetenciaalapú értékelés, míg a tanulók számára a projektvizsga egyszerre motiváló és megterhelő tanulási helyzet. A foglalkozás összegzése szerint a TEA-alapú projektvizsga a szakképzés egyik legfontosabb minőségfejlesztő eszköze, mert valódi teljesítményt tesz mérhetővé.

 

Összegzés

A konferencia egyértelmű üzenete: a tanulásieredmény-alapú szemlélet alkalmazása stratégiai jelentőségű az oktatás minőségének javításában. A kimenetorientált gondolkodás nemcsak a tanulói teljesítményeket teszi értelmezhetőbbé és mérhetőbbé, hanem olyan oktatási kultúrát hoz létre, amelyben:

• a tanuló aktív, felelős résztvevő,
• az oktató motivált, reflektív és módszertanilag felkészült,
• az értékelés a tanulás támogatásának egyik fő eszköze,
• a tantervfejlesztés rugalmas, integrált és kompetenciaalapú.

A TEA-szemlélet hosszú távon képes hidat teremteni az oktatás és a munkaerőpiac között, és olyan szakemberek képzését támogatja, akik a 21. század kihívásainak megfelelnek.

Utolsó módosítás: 2025.11.26.