Egy népszerű titkos társaság - Jean Monnet Chair projektek

2016.11.16.

Magazin | Felsőoktatás

A Jean Monnet program célja, hogy világszerte ösztönözze az európai uniós tanulmányok területén folytatott oktatási és kutatási tevékenységeket. A Program program 1989-ben indult, 2014 óta az Erasmus+ programon belül önálló tevékenységként működik. Jelenleg világszerte 78 országban valósulnak meg különböző típusú Jean Monnet tevékenységek.

2014-ben Magyarországon két felsőoktatási intézmény oktatója nyerte el a Jean Monnet Chair (Jean Monnet- tanszékprofesszor) titulust. A projekt egyetemi oktatók részére kínál európai uniós specializációjú tanári posztot. Dr. Pelle Anitát, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi docensét és Dr. Kengyel Ákost, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docensét kérdeztük a hároméves Jean Monnet Chair projekt eddigi tapasztalatairól.  

A Szegedi Tudományegyetemen Dr. Pelle Anita vezetésével megvalósuló projekt címe: „Egy versenyképességi unió szükségessége az EU-ban”. Témája az EU, illetve az EU-tagállamok versenyképessége, valamint az EU-n belül ezen a területen húzódó szakadék.

Milyen céllal, milyen motivációval kapcsolódott be a Jean Monnet programba?

1998-ban, demonstrátorként kezdtem az Európai Unió gazdaságával foglalkozni, azóta érdekel a téma. Már évek óta követtem a Jean Monnet program pályázatait, és 2014-ben elérkezettnek láttam az időt, hogy magam is megpályázzam a Jean Monnet Chair titulust. Rögtön támogatásra érdemesnek ítélték a pályázatom, aminek nagyon örültem.

Milyen tevékenységek valósulnak meg a projekt során?

Elsődleges tevékenységként különböző, Európai Unióval kapcsolatos kurzusokat oktatok. Emellett fiatalokból álló kutatócsoportot vezetek, akikkel havi rendszerességgel találkozunk, dolgozunk együtt. Jelenleg nemzetközi konferenciaszervezésben is közreműködöm.

A hároméves projekt leginkább kézzel fogható végeredményei pedig ún. többrétegű oktatási tartalmak lesznek: a felső réteg kis túlzással „az utca emberének” szól, innen megyünk egyre mélyebb, szakmai szempontból összetettebb rétegekbe. A negyedik, legalsó réteg maga a többéves kutatás.

A Jean Monnet Chair projekt keretében a kurzusok miben térnek el egy átlagos kurzustól? Ezek a kurzusok korábbiak fejlesztései vagy teljesen új tartalommal, új tematikával jöttek létre?

Jean Monnet kurzusaim részben már meglévő kurzusokat, azok aktualizálását, továbbfejlesztését takarják, illetve egyetlen olyan van, amelyet teljesen újként indítottam 2014 szeptemberében.

A hallgatókkal tudatom, hogy Jean Monnet kurzuson vesznek részt, ennek kapcsán beszélek nekik a programról is.

Igyekszem érdekessé, vonzóvá tenni ezeket az órákat a hallgatók széles köre számára. Az EU gazdaságát például idén tavasszal – a közgazdász hallgatók mellett, akiknek a kötelezően választható blokkjukban szerepel a kurzus – a Szegedi Tudományegyetem összes hallgatója számára is meghirdettem szabadon választhatóként. Hallgatóim között van általános orvos, fogorvos, molekuláris bionika szakos, szabad bölcsész, élelmiszeripari mérnök, vagy épp gazdaságinformatikus hallgató. Az ő jelenlétüknek nagyon örülök.

A Research and Development in the EU című órámat – a Szegeden épülő ELI szuperlézer hatására – beépítették az SZTE angol nyelven induló fizikus mesterszakának kurzusai közé, már alig várom, hogy ez a társaság is bekapcsolódjon.

A tavaszi doktori órámat a Közgazdaságtani Doktori Iskola mellett a Neveléstudományi Doktori Iskola is meghirdette – érdekes módon az utóbbiból élénkebb volt idén az érdeklődés. Ennek is örültem, mert fontosnak tartom, hogy a pedagógiával foglalkozók tisztában legyenek a versenyképesség humán és egyéb tényezőivel.

Hogyan illeszkedik a Jean Monnet tevékenység az intézmény stratégiájába?

A Szegedi Tudományegyetem mindig is aktív volt az Európai Felsőoktatási Térségben, a nemzetköziesedés intézményi szinten is kiemelkedően fontos célkitűzés, amelyhez tökéletesen illeszkedik a projekt. Az eddigi eredmények alapján egészen bizton állítom, hogy az egyetemi polgárokat nagyon érdekli az Európai Unió gazdasága, a versenyképesség, és Magyarország, Szeged, illetve az egyetem helye mindebben.

Európai szinten milyen lehetőségeket kínál a projekt Önnek és intézményének?

A projekt közvetve és közvetlenül is számos lehetőséget kínál. Egyik ilyen lehetőség az évente megrendezésre kerülő Jean Monnet konferencián való részvétel.

Másrészt a Jean Monnet program támogatása révén számos tudományos társasági tagságom díjára, konferencia-részvételekre, könyvekre van pénzügyi forrásom.

Mi volt a legmeghatározóbb személyes élménye a Jean Monnet Chair projekt kapcsán?

Az a megbecsülés, amit ez a „bűvszó”, hogy én Jean Monnet Chair vagyok, a legváratlanabb közegekben Európa-szerte és az USA-ban kivált. Mintha egy titkos társaság tagjai közé vettek volna fel – lehet, hogy ez így is van?

Milyen javaslatai vannak azok számára, akik Jean Monnet tevékenységek megvalósítását tervezik?

Mindenki a saját erősségeire alapozva keressen egy jó témát, ami az EU-val, az európai integrációval kapcsolatos. Azt alaposan dolgozza ki, majd építsen fel köré egy olyan hároméves munkatervet, amelynek egyes elemei jól illeszkednek egymáshoz, egyfajta építménnyé állnak össze. A pályázat megírására mindenképp hagyjon elég időt, nekem például hetekbe telt, mire az összes kérdésre átgondoltan válaszolni tudtam.

A Budapesti Corvinus Egyetemen Dr. Kengyel Ákos vezetésével megvalósuló „Jean Monnet Chair in EU Policies” című projekt általános célja az egyetemen európai tanulmányok területén folytatott oktatás tartalmi és formai megújítása. Konkrét tartalmi célja pedig az európai uniós szakpolitikák működésének és hatásainak a képzés minden szintjén történő oktatása, megalapozott ismeretek nyújtása, illetve szélesebb körű vita kialakulásának előmozdítása.

Hogyan kapcsolódott be a Jean Monnet programba?

Már 1994-ben kapcsolatba kerültem vele, amikor doktori tanulmányaim idején elnyertem az akkor még létező Jean Monnet doktori ösztöndíjat. Ez komoly lehetőségeket jelentett, hiszen 3 éven át évente 1-1 hónapot tölthettem el rangos európai kutatóhelyeken. Később többször is elnyertem a program támogatását permanens kurzus, majd európai modul kategóriában, végül pedig 2014-ben a Jean Monnet Chair pályázatom kapta meg a program támogatását. Komoly szakmai kihívást jelent az, hogy egy ilyen erős nemzetközi versenyben mérlegre tegyék az ember teljesítményét, hiszen a világ bármely országából érkezhetnek pályázatok, tehát ez a program nem is csak egyszerűen egy EU-n belüli megmérettetés.

Milyen tevékenységek valósulnak meg a projekt során?

A projekt 7 kurzust tartalmaz, melyek érintik a képzés minden szintjét. Ezek oktatásában rajtam kívül három intézeti kolléga vesz részt. Elindítottuk az „EU Policy Talks” vitasorozatot, mely az egyes uniós szakpolitikákkal foglalkozó gyakorlati szakemberek meghívásával lehetőséget teremt a gyakorlati kérdések megvitatására. Tartottunk egy kerekasztal-beszélgetést az új Európai Parlament és a Bizottság megalakulása utáni fejleményekről, illetve két témában is indítottunk kutatást: az egyik a válságkezelés, a másik a kohéziós politika felzárkózásra gyakorolt hatásai. Mindkét kutatási irány fő fókusza a visegrádi országok tapasztalatainak összehasonlító elemzése. Továbbá az integráció fejlődése szempontjából meghatározó dokumentumokat tartalmazó virtuális könyvtárat hoztunk létre. 

Nagy hangsúlyt fektetünk a hallgatók aktivizálására, bevonására és a tudományos kutatói utánpótlás kinevelésére. Éppen ezért hallgatói workshopok és publikációs lehetőségek is szerepelnek a Chair programjában. Emellett publikációs tevékenységet is folytatunk, több szakmai folyóiratcikk mellett eddig az Akadémiai Kiadó gondozásában az Európai Unió kohéziós politikájával foglalkozó szakkönyv és egy tanulmánykötet jelent meg.

Jean Monnet Chair projekt keretében a kurzusok miben térnek el egy átlagos kurzustól? Ezek a kurzusok korábbiak fejlesztései, vagy teljesen új tartalommal, új tematikával jöttek létre?

A kurzusok közül négy korábbiak továbbfejlesztése és három új kurzus. Jellemzően a nagy létszámú, alapképzésben meghirdetett kurzusok az integráció fejlődésével és a politikákkal foglalkoznak, a mesterképzésben már az európai gazdasági kormányzás és a kohéziós politika, a posztgraduális és doktori képzésekben pedig kimondottan a regionális fejlesztési támogatások hatásvizsgálata a fő irány. Egyik célunk az volt, hogy a tárgyakat olyan hallgatók számára is elérhetővé tegyük, akik különben nem európai integrációs specializációra járnak. Számos képzésben gyakorlatilag a Jean Monnet Chair keretében meghirdetett kurzus az egyetlen európai integrációval foglalkozó tantárgy. Újdonság, hogy a legjobb hallgatói házi dolgozatokat évente egy hallgatói workshop keretében megvitatjuk és egy kötetben jelentetjük meg.

Európai szinten milyen lehetőségeket kínál a projekt Önnek és intézményének?

A Jean Monnet Chair elsősorban intézményen belüli fejlesztést tesz lehetővé, hiszen a támogatásnak elsősorban ez a célja, ebben a programban nincs szükség más országok intézményeivel való együttműködésre. Ugyanakkor valóban létrejön egy szélesebb közösség: a Jean Monnet-professzorok hálózata. Ezt a hálózatot lényegében az évente egyszer Brüsszelben megrendezett Jean Monnet-konferenciák hozzák létre. Én 2004 óta minden évben részt veszek ezeken a konferenciákon, ahol mintegy 300 Jean Monnet-professzor van jelen. Ezek nagyon jó alkalmat teremtenek a kapcsolatok építésére és a szakmai eszmecserékre is.

Milyen javaslatai vannak azok számára, akik Jean Monnet tevékenységek megvalósítását tervezik?

Nagyon lényegesnek tartom a hiteles, magas színvonalú oktatói-kutatói teljesítmény felmutatását, ugyanis a korábbi teljesítmény bemutatása az alapja a jelentkezésnek. Másrészt fontos szempont, hogy a kiírásban megjelölt prioritásokat tudja szolgálni a tervezett tevékenység, vagyis például azt, hogy a szélesebb körű vita előmozdítása megvalósuljon, avagy olyan célcsoportokat is elérjen az oktatási tevékenység, akik hagyományosan nem kerülnek kapcsolatba az európai integrációs tanulmányokkal.

Az interjúkat készítette: Koós-Herold Zsuzsa, Tempus Közalapítvány, Felsőoktatási egység

                                                                                                         

A cikk a Pályázati Pavilon 2016. tavaszi számában jelent meg, ide kattintva letölthető pdf-ben is elolvashatja.

Utolsó módosítás: 2017.09.25.