A bolognai folyamat keretében kialakult Európai Felsőoktatási Térség (EFT; lásd itt) egyik közös jellemzője, hogy a térség mind a 48 tagállamában működik az ECTS – az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer. Az EFT egyetemein meghirdetett összes kurzus több, mint 75%-a esetében alkalmazzák az ECTS-t.

Kreditrendszerek, ECTS, kreditelismerés, kreditátvitel

A felsőoktatásban a képzés szervezése, az elvégzett tanulás jóváírása (adminisztrálása) kreditekben történik. A kredit először a közoktatásban jelent meg (az Egyesült Államokban), onnan szivárgott be a felsőoktatásba, hogy aztán az 1970-80-as években először Angliába, majd az 1990-es évektől az egész kontinentális Európában is elterjedjen. A bolognai folyamat keretében kialakult Európai Felsőoktatási Térség (EFT; lásd itt) egyik közös jellemzője, hogy a térség mind a 48 tagállamában működik az ECTS – az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer. Az EFT egyetemein meghirdetett összes kurzus több, mint 75%-a esetében alkalmazzák az ECTS-t. Ennek segítségével egységes keretek között lehet a hallgatók tanulásának mennyiségét mérni, azt egyik felsőoktatási rendszerből a másikba átvinni, elismerni.  

Az ECTS jellemzői

Az ECTS keretei között a hallgató által elvégzett minden tanulási időtszámításba vesznek. Tanulási időnek számít a formális oktatási alkalmakon (pl. egyetemi előadás, szeminárium, gyakorlat, terepmunka, vállalati gyakorlat) való részvétel, továbbá az az egyéni tanulási idő, amit az ezekre való felkészüléssel, otthoni feladatokkal, vizsgákra való felkészüléssel vagy épp dolgozatírással, esszékészítéssel, és más egyéni tanulási tevékenységekkel tölt el a hallgató. Az így összeadódó teljes tanulási időt vizsgálják meg, utalva ezzel arra, hogy minden tanulási forma és mód számít.

Az ECTS keretei között 1 kredit 30 óra teljes tanulási időráfordítást fejez ki. Természetesen nem kap több kreditet a nehezebben és így hosszabb időn át tanuló hallgató, illetve kevesebbet a gyors felfogású vagy épp kevésbé szorgalmas, és így kevesebb időt tanuló sem. Ahogy az sem változtat a kredit mennyiségén, hogy valaki mennyire koncentráltan van jelen egy előadáson. Ezek a különbségek az érdemjegyekben tükröződhetnek vissza. A kredittel azt fejezik ki az egyetemek, hogy egy tipikus hallgatótól általában mennyi tanulást várnak el az 1 kredit odaítélése érdekében. Azaz körülbelül mennyit kell tanulni annak érdekében, hogy a tanulási folyamat végére célul tűzött tanulási eredmény (lásd ebben a cikkben) elérhető legyen.

A hallgató a saját szakjának képzési programját böngészve azt tapasztalhatja, hogy az egyes kurzusok leírásánál sokféle szám, index, kód és más jelölő található. Ezek közül itt most fontos a tanóra/kontaktóraszám értéke (ez mutatja azt, hogy egy félév során heti hány óra oktatási időt fordít az egyetem a kurzusra

A másik fontos érték a kurzus kreditértéke, ebből az tudható meg, hogy az összes kontaktórán felül még mennyi egyéni, önálló tanulási időigénye van a kurzusnak. Ezzel kell számolnunk a félév egészére, amikor azt kalkuláljuk, mennyi tanulnivalónk lesz a kurzus feladatainak teljesítése során.

Az egyéni tanulás mennyiségének kiszámítása a kurzus adataiból:

 

Ez a fenti eljárás inkább elvi. Bár vannak országok, ahol az egyetemek igyekeznek reálisan, és egyre jobban megbecsülni a szükséges tanulási időt (sőt utólagos ellenőrzéseket, korrekciókat is tesznek, hogy minél pontosabb legyen a megadott érték),  felmérések szerint Magyarországon nem annyira áll közel a valósághoz a kreditben kifejezett önálló tanulás. Az esetek túlnyomó többségében kevesebb tanulás is elegendő a kurzus céljainak sikeres eléréséhez. (Persze vannak szakok, ahol meg jóval több szükséges. Ezért mindig saját tapasztalatainkra hagyatkozzunk, amikor tanulási stratégiát választunk, sosem mások beszámolóira.)

Ha a kurzuson elvégzendő feladatok értékelése eredményeképp legalább elégséges (2) osztályzatot szerzünk, akkor a kurzusleírásban szerzett kreditet megkapjuk, azt a tanulmányi hivatal/osztály (Questura) bekönyveli a személyes tanulmányi adatainkhoz. 

A tanulás szervezése kreditekkel – a kreditgyűjtés (akkumuláció)

A kreditekkel és tanóraszámokkal jól lehet szabályozni, hogy egy félévben, a diplomához vezető út során mennyit is kell tanulni. A hazai felsőoktatási szabályozás követi az Európai Felsőoktatási Térség fő értékeit, amikor egy alapfokozatért (bachelor diploma) 180-240 kredit összegyűjtését követeli meg, egy mesterfokozatért 60-120 kreditet vár el. Az is a fő elvek közé tartozik, hogy egy félév (szemeszter) során többé-kevésbé 30 kredittel kifejezett tanulási időt várnak el az egyetemek. (Ha ezt az 1 kredit = 30 óra kredittarifával felszorozzuk, azonnal látjuk, hogy egy félév során körülbelül 900 órát kell tanulnunk összesen.) A felsőoktatási törvény előírja, hogy a félév során minimum 200 órát tanóraként/kontaktóraként kell megtartania az egyetemeknek. Ezek az értékek nagyjából ki is rajzolják a félévről félévre tartó tanulás mennyiségi kereteit és jellemzőit.

Azokon az egyetemeken, amelyek inkább nagy kreditértékű kurzusokat alakítanak ki (pl. 4-6 kredit), kevesebb kurzussal lehet összegyűjteni a félévenkénti 30 kreditet. Ahol inkább kisebb kreditértékű kurzusok a jellemzők (pl. 1-3 kredit), ott 10-15-féle kurzust kell teljesíteni egy-egy félévben. A magyar felsőoktatásban inkább ez utóbbi a jellemző, de az egyetemek lassan kezdik átalakítani a tanterveiket, és szép lassan hozzáigazodni a nyugat-európai felsőoktatásra inkább jellemző 5-6 kredites kurzusokból felépülő tantervekhez.

Sok további szabályozás kapcsolódik még a kreditekhez. Mennyi az a szabadon, érdeklődés szerint választható kreditmennyiség, amit bárhol, bármilyen témában felvehet a hallgató. Mennyi minimális kreditet kell felvenni (más szavakkal kifejezve, mennyi minimális tanulási mennyiséget kell vállalni) egy félévben ahhoz, hogy beiratkozhasson a hallgató és aktív hallgatói jogviszonya legyen. Mennyi kreditet lehet a megadott mennyiségen felül felvenni úgy, hogy a plusz „fogyasztásért” nem kell megfizetni a kurzus költségét. A tanulmányi átlagot, az ösztöndíjat is különböző kreditindexekkel együtt számolják, figyelembe véve, hogy több tanulmányi kötelezettséget vállalva több munkával, nehezebben lehet jobb átlagot elérni. Ezek a szabályok együttesen alakítják ki azt a mozgásteret, amellyel egy-egy adott egyetemen és szakon a tanulási döntések meghozatalához egy diák rendelkezik. Mivel sok esetben ez a mozgástér jelentős, ám a szabályok sokszor bonyolultak, érdemes az egyetem (a szak) tanulmányi tanácsadójához fordulni, és segítséget kérni a legjobb döntések meghozatalához – különösen a tanulmányok első két-három félévében, amikor egy-egy rossz döntésnek később visszaható következményei lehetnek.

A tanulási eredmények hordozhatósága - a kreditmobiltiás (transzfer)

Mivel a kredittarifa, a képzési ciklusok fő kreditszámai és a félévi kreditelőirányzatok szerte Európában hasonlóak, a kredit mint általános egyenértékes fejezi ki a ráfordított tanulás mennyiségét. Ez pedig alkalmassá teszi arra is, hogy egyik szakról, egyetemről a megszerzett kreditet átvigye a diák egy másik szakra, egyetemre, akár országokon át is. Ha A ország egyetemén egy adott szakon tanulva a félév végére 30 kreditet gyűjtött össze, akkor ez B ország egyetemén, hasonló szakon, ugyanannyi tanulási mennyiséget jelent. Lehet, hogy az A ország egyetemén folytatott tanulás során nem pontosan azokat a tanulási eredményeket (részletesen lásd itt) érte el a diák, mint amit ugyanezen idő alatt a B ország egyetemén tanulva ért volna el, de ez önmagában még nem jelent különösebb problémát. A B egyetem oktatója, kreditátviteli vagy tanulmányi bizottsága megvizsgálja az elért tanulási eredményeket, és ha úgy találja, hogy eltérésekkel ugyan, de többé-kevésbé hasonló a saját oktatási programban is célul tűzött tanulási eredményekkel, akkor az összegyűjtött krediteket elismeri – mintha a tanulási eredményeket a B egyetemen érte volna el a diák és a krediteket is ott gyűjtötte volna. Ez lehetővé teszi a hallgatóknak, hogy úgy vegyenek fel kurzusokat más szakokon, egyetemeken, országokban, akár fél-egy évet is távol töltve saját anyaegyetemüktől, hogy a végzettség megszerzése érdekében ne veszítsenek időt. A fő európai mobilitási programban, az Erasmus+ -ban előírás az egyetemek számára, hogy vállalják: elismerik diákjaik külföldi tanulmányai során gyűjtött kreditjeit. Ez a garancia arra, hogy a külföldi tanulmányok a legjobban hasznosulnak. A magyar felsőoktatási törvény pedig előírja, hogy ha a máshol végzett tanulmányok tartalma legalább 75%-ban megegyezik az anyaegyetemen ez idő alatt elvégzendő tanulmányok tartalmával, akkor nem tagadható meg a kreditek elismerése.

(A magyar egyetemeknek még további erőfeszítéseket kell tenniük a külföldön szerzett kreditek jobb elismerése érdekében. Az alábbi ábra a legalacsonyabb és legmagasabb elismerési rátával rendelkező 3-3 országot mutatja.)

Forrás: EUROSTUDENT VI., Bertelsmann Verlag, Bielefeld, 2018, Chapter 1.7

A képhez azért az is hozzátartozik, hogy az ECTS bevezetése szerte Európában, és így Magyarországon is nagymértékben hozzájárult a tanulmányi célú mobilitás lehetővé válásához és elterjedéséhez. (Lásd még ebben a cikkben.)

A kreditek gyűjtésének, átvitelének és elismerésének egységes európai elveit és az összehangolt használathoz szükséges ajánlásokat az ECTS Kézikönyv és használati útmutató tartalmazza, amely többféle szempontot is javasol az elismerés elősegítésére. A diákok számára a legfontosabb, hogy másik egyetemre való elmenetel előtt az anyaegyetem mobilitási koordinátorának segítségével és szaktanárai tanácsait is kikérve előre egyeztessék a fogadó egyetemmel, hogy mit fognak tanulni a mobilitás során. A küldő és fogadó egyetemnek és a hallgatónak erről az előzetes megegyezésről tanulmányi megállapodást kell kötni. Ez lenne a garancia arra, hogy hazatérve az elvégzett tanulmányokat, a megszerzett krediteket az anyaegyetem elismerje. Ezért ezt a megállapodást a lehető leggondosabban kell előkészíteni, és még az elutazás előtt mindhárom félnek aláírnia. Természetesen ennek ellenére is előfordulhat sok, előre nem látható akadály, aminek eredményeként mégsem azt fogja tanulni a diák, amit előzetesen leegyeztetett és rögzített a megállapodásban. E változásokról azonban már menet közben is értesítenie kell anyaegyetemét, így mérsékelhetők a meglepetések és kockázatok. 

Más kreditrendszerek

Nemcsak ECTS alapú kreditrendszerek vannak, egyes országok eltérő tarifával és mennyiségi szabályokkal működtetnek kreditrendszert. Az EFT-be tartozó országoknak azonban saját kreditrendszerüket ki kell tudni fejezni ECTS kreditekkel is. 

Forrás: European Commission/EACEA/Eurydice (2018): The European Higher Education Area in 2018: Bologna Process Implementation Report. Luxembourg, Publication Office of the European Union

A fenti térkép a 2018 eleji helyzetet mutatja. Sötétsárga jelöli azokat az országokat, ahol minden felsőoktatási képzési programban az ECTS működik. Világosdrapp azon országok színe, ahol a képzési programok 75-99%-ában működik az ECTS.

Nemcsak a felsőoktatás működtet kreditrendszert, mint fentebb volt róla szó, a kredit elve a közoktatásból érkezett. Az európai országokban pedig ezekben az években terjed el az európai szakképzési kreditrendszer (ECVET). Ez más alapokon építkezik, mint az ECTS, nem a tanulási időért ad kreditet, amivel a diák a tanulási eredményeket eléri, hanem a kitűzött tanulási eredményekért ad kreditet, bármennyi idő alatt is éri el azokat a diák. A hétköznapi alkalmazást most gyakorolja be egyre több szakképző intézmény. Az Európai Bizottság pedig már közös, minden oktatási alrendszerre kiterjedő európai kreditrendszer kialakításán gondolkodik. Ennek megvalósulása azonban még odébb van. A felnőttképzések, továbbképzési rendszerek világában is működtetnek kreditrendszereket, ezek tarifája, számítási alapja azonban eltér az ECTS-étől. (Bővebben lásd ebben a cikkben.)

Készítette: Derényi András

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hivatkozások

Derényi András, Simon Mária (2016): Tanulásszervezés, -elismerés és átjárhatóság a felsőoktatásban. Útmutató az európai kreditrendszer alkalmazásához Budapest, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 175 p.: http://ofi.hu/kiadvany/tanulasszervezes-tudaselismeres-es-atjarhatosag-felsooktatasban
European Commission/EACEA/Eurydice (2018): The European Higher Education Area in 2018: Bologna Process Implementation Report. Luxembourg, Publication Office of the European Union

Utolsó módosítás: 2018.09.28.