Tanulmány az európai kreditrendszerek alkalmazásáról
Kreditrendszerek és alkalmazásuk Európában és a felsőoktatás globális terében
Helyzetfeltárás és javaslatok
Ha össze akarnánk gyűjteni a felsőoktatás világának elméleti és gyakorlati tárgyú szakirodalmában előforduló legfontosabb kulcsszavakat, a kredit fogalma biztosan benne lenne az első tízben. Nincs ez másképpen Magyarországon sem. Az elmúlt 25 év magyar felsőoktatása többek között a kreditrendszer megismeréséről, bevezetéséről, az európai gyakorlattal történő harmonizációról, a kreditek sokoldalú alkalmazásáról szólt. Az új évezredben erősen felgyorsította ezt a folyamatot a Bologna rendszerű képzésre való áttérés és ezzel párhuzamosan – illetve már az előző évtizedben is – a hallgatói mobilitás expanziója.
Ez a tanulmány ugyan egy fejezet erejéig kitér a kreditrendszerek elméleti alapvetésére, azonban nem az a célja, hogy a könyvtárnyi szakirodalmat még egy művel gyarapítsa. Az Európában 2014-ben kezdődő újabb hét éves stratégiai ciklus új célokat fogalmaz meg a felsőoktatás területén is. A mobilitás továbbra is a prioritások között marad, azonban a nemzetköziesedés átfogó céljának egyik megvalósítási eszközeként új, globális támogatási programok eleme lesz, földrajzilag is kiterjedtebbé válik. Ezáltal a kreditrendszerek jelentősége is megnő. Azok az országok kerülnek előnybe, ahol a nemzeti szabályozás és annak alkalmazása rugalmasan alkalmazkodni képes a nemzetközi színtéren kialakuló legjobb gyakorlatokhoz.
Ez a tanulmány tehát az Európában eddig kialakult helyzetet mutatja be a legutóbbi fejlemények tükrében, majd áttér a nem európai gyakorlatok áttekintésére. Láthatóvá válnak a kreditrendszerek különbségei és kitérünk azokra a projektekre, amelyek a harmonizáció legjobb példái. Mivel az új Erasmus+ programban a mobilitás az európai felsőoktatási térséget a felsőoktatás globális terével összekapcsolva valósul meg, erre a váltásra fel kell készülnünk. A tanulmány ezt a felkészülést szolgálja. Másrészt viszont a kreditrendszerek alkalmazásának vannak olyan procedurális elemei is, amelyek kevéssé függenek a mobilitás térbeli megvalósulásának helyszíneitől. A nemzeti szabályozásnak és a felsőoktatási intézmények gyakorlatának olyanná kell válnia, hogy a kreditelismerés, a kredit akkumuláció gördülékenyen, hatékonyan működhessen. Megnézzük, hogy a nemzetközi és a hazai gyakorlatban hol vannak a kreditrendszer működését akadályozó kritikus pontok. Javaslatokat dolgozunk ki ezek elhárítására: ez tanulmányunk másik fő célja.
A továbbiakban tehát a második fejezetben először a kreditrendszerhez kapcsolódó fogalmakat tekintjük át röviden, bemutatva a kredit fogalmának többféle értelmezését, a jelenlegi felfogásokat, a kredit funkcióit. Itt kerül sor a nemzeti és nemzetközi kreditrendszerek kialakulásának, a kreditrendszerek a felsőoktatási mobilitásban játszott szerepének rövid leírására, valamint a magyar kreditrendszer fejlődési állomásainak, jelenlegi helyzetének bemutatására.
A harmadik fejezet első része a kreditrendszer európai alkalmazásáról szól. Leírja az ECTS nemzetközi mobilitásban játszott szerepét, egyes országok eltérő gyakorlatát és a harmonizációra törekvést, az európai mobilitások alapjául szolgáló kreditegyezmény keretet. A fejezet másik része a felsőoktatás globális terében tárgyalja a nemzetközi szintű kreditrendszereket, majd az európai kreditelfogadási gyakorlatot segítő néhány kiemelt projektet mutat be röviden.
A negyedik fejezet a tanulmány egyik központi fejezeteként nemzetközi és magyar felmérések alapján áttér a kreditelfogadás nemzetközi gyakorlatának problémáira, majd a magyar kreditelfogadás helyzetére, a jó gyakorlatokra.
A rövid ötödik fejezet néhány bekezdést szentel az eddig Európából kezdeményezett, de Európán túlnyúló mobilitások környezetére (pl. Tempus, Erasmus Mundus, Atlantis, Alfa), majd kitér a nemzetközi szervezetek szintjén a tanulmányok kölcsönös elfogadására irányuló kezdeményezésekre, illetve a kreditelfogadás megkönnyítésére szolgáló földrészek közötti projektek közül ismerteti a legjelentősebb hatásúakat. Ezután a 2014-től megváltozó európai uniós gondolkodásmódot mutatja be, az Erasmus + program célkitűzéseivel.
Az utolsó, hatodik fejezetben javaslatokat fogalmazunk meg az országos szintű szabályozás egyes elemeinek fejlesztésére, kreditegyezmény-rendszer kidolgozására, illetve a magyar felsőoktatási intézmények nemzetközi mobilitásokban alkalmazott kreditelfogadási gyakorlata kapcsán az egységesítés irányában történő elmozdulás módozataira.
Olvasson tovább!
A teljes tanulmány letölthető:
Készítette: A kutatás a TÁMOP-4.2.4.B/1-11/1-2012-0001 projekt keretében valósult meg. 2013. augusztus 31. |
Utolsó módosítás: 2017.09.18.