A képesítési rendszerek fogalma és kialakulása

 

A képesítési rendszerek kialakulása

A modern oktatási rendszerek nemzeti szinten alakultak ki a XVIII–XIX. század folyamán, és mai formájukat a XX. században nyerték el. A mai, intézményesen elkülönülő oktatási rendszerek ismérve, hogy

  • a népesség egésze számára elérhető,
  • működését törvények szabályozzák,
  • döntően közpénzekből finanszírozzák,
  • az adott ország politikai hatósága felügyeletet gyakorol fölötte (Halász 2001).

Sok országban hagyományosan egymástól elkülönülten fejlődtek ki az oktatási alrendszerek: a közoktatás (köznevelés), a szak- és felnőttképzés, valamint a felsőoktatás. Ez a helyzet korábban kevésbé éreztette hatását, mert bár az átjárhatóság hiányzott, a társadalmi osztályok jobban elkülönültek, így az oktatási rendszerben egyszer pályát választó tanuló esetében kevésbé volt valószínű, hogy később meggondolja magát.

Főleg a XX. század közepétől, második felétől azonban jelentős változások kezdődtek:

  • a társadalmi rétegek közötti határvonalak egyre kevésbé voltak merevek,
  • a gyerekek nem követték szüleik pályáját olyan törvényszerűen, mint korábban,
  • új szakmák alakultak, a régiek pedig elavultak,
  • a gyors technológiai és egyéb változások következtében egyre általánosabbá vált az egész életen át tartó tanulás,
  • előtérbe került a folyamatos önképzés és a felnőttkori tanulás igénye,
  • a diákok egyre nagyobb százalékban végeznek felsőfokú tanulmányokat.

Az ipari forradalommal azonos horderejű technológiai forradalom következtében az olyanféle készségekből és kompetenciákból, amelyekre korábban csak egy szűk rétegnek volt szüksége, egyszerre sokkal többre lett szükség. A fenti változások folyományaként egyre nagyobb problémát jelentett az oktatás szereplői számára a rendszer átláthatatlansága, az oktatási alrendszerek közti átjárhatóság hiánya, valamint az, hogy a képzési utak sok esetben zsákutcát rejtettek, hiszen nem tették lehetővé vagy legalábbis megnehezítették a továbbtanulást.

Mindemellett a globalizáció egyre több területen érzékelteti hatását: a világ teljesen különböző pontjain ehetjük az ugyanúgy elkészített ételt, multinacionális vállalatok rövid időn belül átviszik a föld másik felére a legújabb technológiai újdonságokat, sőt a munkaerőt és a munkaerő képzésének módszereit is. E folyamat következményei alól az oktatás sem vonhatja már ki magát: az egyre nagyobb mértéket öltő tanuló- és munkaerőmozgás korszakában már nem elégíti ki az igényeket az egymástól elszigetelt nemzeti standardoknak való megfelelés. A cél egyre inkább az oktatási, képzési rendszerek átláthatóságának, összehasonlíthatóságának elérése – nemcsak országokon belül, hanem országok között is. Ennek érdekében szakértők egyre összetettebb indikátorokat, mutatókat dolgoznak ki, továbbá olyan rendszereket próbálnak fejleszteni, melyek megkönnyítik az egyes nemzeti rendszerek összehasonlíthatóságát.

Egy ország képesítési rendszere az oktatási rendszerébe tartozó, meglehetősen nagy halmaz, mely minden olyan tevékenységet, eszköztárat, mechanizmust magában foglal, melyek a tanulás elismerésére, igazolására irányulnak, és a képzést a munka világával, a társadalommal összekötik. Ide tartozik többek között a minőségbiztosítás, állami szabályozás és intézményi megvalósítás, a mérés-értékelés, a kreditrendszerek, a tanulás elismerése, a képesítések meghatározása, a képzések elvégzését, valamint a tudás megszerzését igazoló oklevelek, bizonyítványok kiállítása és annak módjai. A képesítési rendszer különböző alrendszerekből állhat, amelyeknek saját szabályrendszerei alakultak ki az idők folyamán  –  ilyen a köznevelés, a felsőoktatás, a szakképzés és a felnőttképzés. A képesítési keretrendszer közös keretbe foglalja – amennyire ez lehetséges – a képesítési alrendszerek elemeit, ezáltal átláthatóbbá teszi az országok képesítési rendszerét, az egyén számára kedvezőbb egyéni fejlődési lehetőségeket biztosít, továbbá olyan kompetenciák fejlesztését segíti, melyek jobban megfelelnek a munkaerőpiac elvárásainak.

 

Készítette: Szlamka Erzsébet

 

Ajánlott irodalom:

ETF (folyamatosan frissül): Qualifications Systems
Halász Gábor (2001): Az oktatási rendszer, Műszaki Könyvkiadó, Budapest
OECD (2008): Qualifications Systems. Bridges to lifelong learning.
QQI (2013): Qualifications Systems and Related Concepts
UNESCO (2006): The Development of a National System of Vocational Qualifications

 

Utolsó módosítás: 2016.11.14.