Amikor valaki az érettségihez közeledve a továbbtanuláson gondolkodik, számos eldöntendő kérdéssel találja magát szemben. Cikkünk ezek megválaszolásában kíván segítséget nyújtani.

Hogyan válasszak felsőoktatási intézményt?

 Amikor valaki az érettségihez közeledve a továbbtanuláson gondolkodik, számos eldöntendő kérdéssel találja magát szemben:

-    jelentkezzek-e most azonnal a felsőoktatásba, vagy hagyjak ki egy-két évet, és gyűjtsek élettapasztalatot (munka, külföldi nyelvtanulás, önkénteskedés stb.), ami esetleg jobb választásokhoz segít?
-       hazai vagy külföldi felsőoktatási intézménybe adjam be a jelentkezésemet?
-       mi a jó választás, ha még nincs kialakult pályaképem?
-       és melyik intézményt válasszam, ha már régóta és eltökélten tudom, hogy mi szeretnék lenni?
-       és ki segít ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában?

Nagyon sok végzős középiskolás nem tudja, kihez fordulhat, kitől kaphat megbízható válaszokat. A Bolognai folyamat során átalakult a magyar felsőoktatás képzési szerkezete, tanáraik még többnyire a korábbi, hagyományos rendszerben végeztek, és nem ismerik a mostani felsőoktatás lehetőségeit.

A pályatanácsadás elérhetősége, rendelkezésre állása esetleges, az ország egyes pontjain kifejlett, más részein alig elérhető vagy nehezen megtalálható. Vannak pályaválasztást segítő webes felületek, portálok (ezekről bővebben itt lehet olvasni), de sok kérdésre ezek sem adhatnak választ. Az a tapasztalat, hogy sok diák barátaitól, a családtól, rokonoktól tájékozódik, és döntéseit a baráti kör döntései, tapasztalatai, a családi hagyományok orientálják. Nagyon kevesen vannak azok, akik céltudatosan választanak szakot, intézményt, a túlnyomó többség a budapesti, majd a közeli nagyváros egyetemét célozza. Fontos szempont számukra, hogy hol milyen kulturális, szórakozási lehetőségek, lakhatási, megélhetési költségek merülnek fel.

Itt nem foglalkozunk a külföldi tanulmányokkal. Akik eleve az ország határain túl tervezik megkezdeni egyetemi tanulmányaikat, vélhetően jól ismerik azokat az utakat, feltételeket, a felkészülést és támogatást kínáló vállalkozásokat, amely mentén elérhetik céljaikat. Az alábbiak a magyar felsőoktatásba tartóknak szólnak.

A tájékozódás forrásai

Egyszerű(bb) a helyzet, ha valaki tudja, mi szeretne lenni. A felvi.hu honlapon, az Educatio pályaválasztási börzén (amelyet mindig januárban tartanak), és az egyetemek nyílt napjain célzott kérdésekkel pontos válaszokat kaphatnak. Érdemes megnézni a végzett diplomások pályakövetésének eredményeit, ahol elég pontos kép nyerhető arról, hogy a megcélzott szakmában melyik egyetem diplomájával, mennyi idő alatt lehet munkahelyet találni, milyen kezdő fizetéssel lehet elhelyezkedni.

Azoknak, akik még nem rendelkeznek határozott életpálya elképzelésekkel, szintén érdemes nézegetni a felsőoktatási szakok leírásait, sok leírással, adattal a szakot indító felsőoktatási intézményekről, a végzés utáni kilátásokról, a szakmatérképről. Számukra is jó tájékozódási alkalmakat jelenthetnek az októbertől januárig megtartott intézményi nyílt napok, a magyar hetilapok által novemberben megjelentetett, sok részletet tartalmazó felsőoktatási rangsorok (HVG, Heti Válasz, Figyelő), továbbá minden év januárjában, az Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás vagy akár az alábbi videó.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=0wnosZdP5ws

Versenytársak döntései

Érdemes kalkulálni a „versenytársak”, azaz a felvételizők várható döntéseivel is. A vidéken élő, felsőoktatásba tartó fiatalok kétharmada budapesti egyetemekre igyekszik, így oda nagyobb a verseny, magasabbak a pontszámok, nehezebb a bejutás. Az alábbi ábra is mutatja, hogy az első helyes jelentkezések 53% budapesti intézményekbe irányul.

 Forrás: Polónyi 2018

Az ország nyugati felében élők jelentkezési sorrendjének első 6 helyén a következő 6 intézmény áll: ELTE, PTE, BCE, BME, BGF, OE. A Pécsi Tudományegyetem kivételével egyetlen vidéki felsőoktatási intézmény sem szerepel ebben a listában. Az ország keleti felében élők körében viszont a következő intézmények kedveltek: DE, SZTE, ELTE, ME, SZIE, EKE. Ebből az látható, hogy ott a nagyvárosi egyetemeknek van nagyobb vonzerejük (Kosztyán és mtsai, 2015), azaz a vidéki nagyvárosok közelsége, diákélete sokak számára mégis vonzó alternatíva lehet

A jelentkezők képzési területek szerinti preferenciája csak kismértékben változott az évek során. Az alapszakokon régóta a közgazdászképzés a legnépszerűbb, még úgy is, hogy 2012-től e területen a legtöbb alapképzés költségtérítéses. A második helyen jelenleg a pedagógusképzés, azon belül is főként az óvodapedagógus és gyógypedagógus szakok állnak. A műszaki, mérnöki képzések változatlanul harmadikak a népszerűségi sorrendben. Ezt követően a bölcsészettudományi, az orvos- és egészségtudományi, valamint a társadalomtudományi képzési terület áll, bár ez utóbbi vonzereje egyre csökken. Az alábbi ábra a legmagasabb hozott pontszámmal rendelkező felső 10 %-nyi jelentkező képzési terület választásának összesített arányait mutatja, ami szintén a fenti sorrendet tükrözi. 

  

Forrás: Fábry 2016

A következőábra pedig azt mutatja, hogy az egyes képzési területekre az oda jelentkezők hány százaléka nyert felvételt az elmúlt években. Az ábra jobb oldalán lévő jelmagyarázat a jelentkezések népszerűségi arányában sorolja fel a területeket. Meglepő lehet, de a legnépszerűbb gazdaságtudományi területre kerülhetnek be legmagasabb arányban (55-60%) a jelentkezők, és az utóbbi években a társadalomtudományi, jogi és műszaki képzésekre is 50% feletti arányban nyertek felvételt a jelentkezők. A pedagógusképzések esetében viszont a népszerűség növekedésével párhuzamosan a bekerülés esélyei csökkennek. Bár számszerűen kevesen jelentkeznek művészeti képzésekre, bekerülni a legnehezebb, ez átlagosan csak minden negyedik jelentkezőnek sikerül.

Forrás: felvi.hu

Képzéstípusok, profilok, intézmények

Az érettségizők (azaz akik még nem tanultak a felsőoktatásban) három képzéstípus közül választhatnak: aki gyorsan szeretne szakmához jutni, annak jó választás a felsőoktatási szakképzés. Bár és felsőfokú végzettséget sem ad, a gyakorlatias képzésben 2 év alatt lehet végezni. Egyben tovább lehet lépni egy alapképzési szakra, ha valaki mégis tanulna tovább. Kevés ilyen képzés érhető el, kevés intézményben. A tipikus út a 3-4 éves alapképzésbe való jelentkezés, ahol már felsőfokú végzettséget igazoló diplomát lehet szerezni. A diploma birtokában aztán el lehet helyezkedni, vagy továbbtanulni egy magasabb szinten (a mesterképzéseken). Az egyetemek és főiskolák többsége ezeket a képzéseket kínálja túlnyomó részben. Van azonban néhány olyan szakma (orvos, építész, jogász stb.), amelyet 5-6 éven át tartó folyamatos (ún. osztatlan) mesterképzés során lehet megszerezni. A képzés végén mesterfokozatot igazol a diploma.

A nagy tudományegyetemeken (Debrecen, Szeged, Pécs) mindegyik képzéstípus megtalálható, a kisebb egyetemeken inkább a képviselt szakterületre jellemző képzéstípusok (pl. a Semmelweis Egyetemen túlnyomó részt osztatlan orvosi képzéseket találunk, noha ott is oktatnak alapképzésben is egészségtudományi szakokat (pl. ápolás és betegellátás ). A budapesti intézményekre – múltjukból fakadóan – inkább a szakosodás jellemző (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem, Óbudai Egyetem stb.); még az ELTE sem rendelkezik annyi szakterülettel, mint a vidéki nagy tudományegyetemek.

A fentiek tükrében, ha valaki nem rendelkezik világos karriertervvel, és nem ragaszkodik a lakóhelyéhez legközelebbi intézményhez és annak képzési kínálatához sem, jó választás lehet valamelyik vidéki nagyváros tudományegyetemét megcélozni. Sokféle szakterület közül lehet választani, és széleskörű lehetőség van más szakterületek kurzusaira is ellátogatni, ami nemcsak a tájékozottságot növeli, hanem segít körvonalazni az érdeklődést, a további tanulási terveket. A legtöbb intézményben működik hallgatói és tanulmányi tanácsadó szolgáltatás, ahol tájékoztatnak az „áthallgatás” feltételiről és lehetőségeiről, illetve segítenek az életpályaterv alakításában. A diákélet is koncentráltabb ezeken a helyeken.

Azok számára, akik jó eredményekkel rendelkeznek, határozott jövőképük van és önállónak érzik magukat, feltétlenül jó választás az egyik, érdeklődésüknek megfelelő szakterületen oktató egyetem választása. Azonban itt is érdemes figyelembe venni, hogy a hagyományos egyetemi múlttal bíró intézmények (pl. ELTE, BME, BCE) oktatása inkább elmélet-orientált, jobban támaszkodik a hallgatók önállóságára, míg a korábban főiskolaként működő és az egyetemi címet az elmúlt évtized során elnyert intézmények (pl. BGE, ÓE) oktatása többet őriz a régi főiskolai hagyományokból: gyakorlatiasabb, a hallgatókat szorosabban irányítja, kevesebb önállóságot igényel és biztosít. Mindenkinek magának kell döntenie abban, hogy személyiségének melyik profil felel meg jobban.

A halogatás és lemorzsolódás kockázata

Nem jó stratégia túl magasra tenni a lécet, elcsábulni az egyetem hírnevétől vagy a fővárosi helyszíntől: a nem reális választás miatt rendkívül magas a lemorzsolódás. 30% felett van az első két félévben kimaradó hallgatók aránya, egyes szakterületeken (pl. műszaki) még ennél is magasabb.

A kimaradás, lemorzsolódás fő kockázata nemcsak az, hogy valaki nem jut diplomához (vagy nem ott, ahol eredetileg tervezte), hanem az is, hogy a második félévtől kezdődően – kimaradás esetén – vissza kell fizetni az állami támogatás (ösztöndíj) addig igénybe vett részét (praktikusan azt a költséget, amibe az egyetemnek a hallgató tanítása kerül, és amelyet az állam helyettük kifizet). Halogatás esetén is fizetni kell, azaz akkor, ha nem sikerül diplomát szerezni a hivatalos képzési idő másfélszerese alatt. Ekkor minden további félév képzési költségeit nekünk kell állni. Akkor is, ha időközben a diák átjelentkezik egy másik egyetem hasonló szakjára. Mindez arra int, hogy mindenki képességei, céljai és tanulási kedve őszinte felmérésével próbálja meg kiválasztani a számára megfelelőnek tűnő képzést és intézményt.

Kell-e tartani az önköltség-fizetéstől?

Sok szakon egyáltalán nincs, vagy csak nagyon kevés állami ösztöndíjas férőhely van. Ha valaki nem éri el az állami ösztöndíjas helyhez szükséges pontszámot (nagyon sok népszerű szaknál a kormány eleve magas bejutási küszöbpontszámot határoz meg), vagy olyan magánintézménybe jelentkezik, amelyiknek nincs állami ösztöndíjas férőhelye, akkor bizony félévről félévre fizetnie kell a képzés költségét. Szakterülettől függően két-háromszázezer forinttól akár másfélmillió forintig terjedhet ez az összeg. Persze sok minden szól az önköltség-fizetés vállalása mellett is: az intézménynek át kell sorolnia a legjobb tanulmányi eredményű diákokat állami ösztöndíjas helyre; elérhető a Diákhitel 2 konstrukció, amely kifejezetten az önköltség kifizetésében segít; sok-sok év óta mért adat, hogy a felsőoktatásban végzettek jövedelmi előnye sokkal magasabb (mintegy kétszerese) a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezőkkel összehasonlítva, ahogy ezt az ábra is mutatja. Ez persze szakterület-függő is, de arra utal, hogy egy diploma birtokosa könnyebben talál jobban fizető állást, kevésbé van kitéve a munkanélküliség kockázatának. Így a felvett hitelt jó eséllyel vissza fogja tudni fizetni. 

Forrás: OECD 2017, Indicator 6.1

 

További tanulás vagy elhelyezkedés?

Minden hazai és nemzetközi kutatás azt jelzi előre, hogy a felsőfokú végzettséget igénylő szakmák iránti kereslet a jelenlegi magas szintről még tovább fog növekedni. Így egy diplomát szerzőre sokkal jobb munkaerőpiaci esély és jövedelmi helyzet vár, mint a diplomát nem szerzőkre.

A felsőoktatásban való tanulással kapcsolatos döntésekben megkerülhetetlen, hogy arról is szóljunk, hogy befejezett alapfokozat (első diploma) birtokában érdemes-e a következő ciklusban, azaz a mesterképzésben továbbtanulni, esetleg az alapképzésben megszerzett szakképzettség mellé egy szakirányú továbbképzésben további szakképzettséget szerezni. Az ezzel kapcsolatos megfontolások azonban olyan széles sávban mozognak, hogy általánosságban nehéz jó ajánlásokat tenni. A mesterfokozat birtokában ugyanakkora jövedelmi többletre tehetünk szert, mint az alapfokozattal a középszintű végzettséghez képest, ahogy az alábbi ábra ezt mutatja.

 

Forrás: CEDEFOP 2016

Sok szakma csak mesterszintű diploma birtokában űzhető. Így aztán az általában az alapképzés végére jobban körvonalazódó pályakép lehet a döntő e kérdésben. Lehetőség van persze munkába lépni és később visszatérni – akár állami ösztöndíjas helyre is – a mesterképzésbe: általában több férőhely áll rendelkezésre, mint ahány jelentkező, és a mesterképzés megkezdésével további állami ösztöndíjjal támogatott tanulmányi félévek állnak rendelkezésre: az alapképzéssel együtt összesen 12 félév, ami bizonyos esetekben tovább hosszabbodik.

Forrás: OECD 2017, Indicator 6.1

Az oktatók tanácsát is érdemes kikérni, illetve a fentebb már ajánlott portálokat böngészni. Itt már jobban számít, hogy melyik egyetem milyen szakterületre specializálódik: a mesterképzések már ennek jellegzetességeit viselik oktatási programjukban, szakmai tematikájukban. Azok számára pedig, akik tudományos pályára készülnek, legyen az akár akadémiai, egyetemi karrier, akár nagyvállalati kutató-fejlesztő munka, nem kérdés, hogy tovább kell tanulnia: a doktori képzésekre csak mesterfokozat birtokában lehet bekerülni.

További adatok, tanácsok: https://www.felvi.hu/felveteli/jelentkezes/hogyan_valasszak/Szakvalasztas

 

 Készítette: Derényi András

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Hivatkozások:

CEDEFOP (2016) Future skill needs in Europe: critical labour force trends. Luxembourg: Publications Office. Cedefop research paper; No 59.
Fábry György (2016) A legjobbak választása – minőségelvű hallgatói rangsor. Munkaanyag. ELTE PPK Társadalmi Kommunikációs Kutatócsoport
Kosztyán Zsolt Tibor, Telcs András, Török Ádám (2015): Felsőoktatásba jelentkezők preferenciáinak térbeli és időbeli szerkezete, teljesítményfüggése. Statisztikai Szemle, 93. évfolyam 10. szám 917-942.
OECD (2017) Education at a Glance 2017: OECD Indicators. OECD Publishing, Paris
Polónyi István: A hazai felsőoktatás felvételi tendenciái és hallgatólétszámának néhány jellemzője In: Kováts Gergely-Temesi József (szerk., 2018) A magyar felsőoktatás egy évtizede 2008 – 2017. NFKK Kötetek 2., Budapest, Budapesti Corvinus Egyetem, pp. 111-129.

Utolsó módosítás: 2018.09.28.