Élénkül a vita arról, mi legyen az Európai Unióval. Az Európai Bizottság öt forgatókönyvvel adott ötleteket erre, de rajtunk is múlik, melyik valósul meg. A választásban az Európa a polgárokért programnak is szerepe lehet.

Fontosabb Európa jövőjéről beszélni, mint valaha

Merre haladjon tovább az Európai Unió? Egyre több döntéshozó gondolkodik el a kérdésen a tagállamokban és az uniós intézményekben. Jó alkalmat ad erre, hogy idén ünnepelték a római szerződés aláírásának hatvanadik évfordulóját. Ez a dokumentum hozta létre az Európai Unió közvetlen elődjét, és sok módosítás után ma is az EU egyik alapszerződése.

Lassan a válságkezelés helyett elgondolkozhatunk a jövőről

Mostanra ért meg a helyzet arra, hogy legyen idő elgondolkodni arról, merre szeretnék tovább vinni a hatvan éves történetet. Az EU-t az elmúlt időszakban válságok sora kötötte le: a tervezett uniós alkotmányszerződés 2005-ös bukásától a gazdasági, majd migrációs krízisen át és a britek döntéséig az uniós kilépésükről, miközben a közösség népszerűsége mindenhol megsínylette a válságokat.

A nehézségeken viszont mára nagyrészt sikerült felülkerekedni. Az alkotmányszerződésből kimentették a lisszaboni reformszerződést. A válságok olyan, korábban elképzelhetetlen újításokat kényszerítettek ki, mint az állandó euróövezeti mentőalap vagy a közös határőrség. A brit kilépés a felmérések alapján épphogy megerősítette a többi tagállam lakóit abban, hogy az európai uniós tagság mennyire fontos. Ennek és a gazdasági válságból kilépve mára az Egyesült Államokét is meghaladó növekedésnek is köszönhető, hogy az EU újra egyre népszerűbb.

A múlt is fontos, de most a jövő a kérdés

Még így is „sok európai szerint az EU vagy túl távoli, vagy túlságosan beavatkozik a mindennapi életünkbe” – ismerte el a római szerződés hatvanadik évfordulójára írt tervezetében Jean-Claude Juncker. Az Európai Bizottság elnöke szerint „sokaknak nem teljesítette az elvárásait, miközben Európa a legrosszabb pénzügyi, gazdasági és társadalmi válsággal küszködött a második világháború utáni történetében”. Ugyanakkor emlékeztetett mindenkit, hogy az európai integráció eredményeként „a zaklatott múltunk utat adott a hét évtizeden átívelő békének és egy kibővített uniónak 500 millió állampolgárral, akik a világ egyik legjómódúbb gazdaságában élnek szabadságban” a világháborús összecsapások és a hidegháború megosztottsága után.

A múltnál mégis fontosabbá válhat a jövő. Jean-Claude Juncker a római szerződés évfordulójára egy olyan tervezetet tett le az asztalra, amely vázolja, milyen utak állhatnak az Európai Unió előtt. Egy központilag felírt recept helyett öt lehetséges forgatókönyvvel állt elő.

1. Menjen minden tovább, mint eddig

Az első forgatókönyv szerint folytatnának mindent ugyanúgy, mint eddig. Ha jön valamilyen probléma, megoldják – olyan sebességgel, ahogy tudják. Ami elavult szabály, azt visszavonják. Ha a tagállamok úgy döntenek, erősíthetnekaz olyan területeken, amelyek most nem uniós hatáskörök, így például közösebbé tehetik a külpolitikát.

2. Csak a gazdaság legyen fontos

A második forgatókönyvvel a közös piacra összpontosítanának. Gyakorlatilag a gazdasági együttműködésen kívüli területeket hagynák a mostani szinten vagy visszafejlesztenék. Nem foglalkoznának például a migrációval, a külpolitikával vagy a katonai együttműködéssel. Csökkentenék az uniós szabályok számát, egy újért kettő régit kellene visszavonni. Visszafognák az olyan kezdeményezéseket, amelyekkel könnyebben mozoghatnak a dolgozók a tagállamok között.

3. Aki akar, lépjen tovább

A harmadik forgatókönyvvel a tagállamok egy része fűzné csak szorosabbra az együttműködést, azok, akik többet szeretnének tenni az eurónál vagy a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezetnél.

Ők jobban összefonnák a védelmi képességeiket és a hadiiparukat, a titkosszolgálataikat és rendőrségeiket, de a sok külön réteg kevésbé átláthatóvá tenné a döntéseket, és nem mindenki élvezhetné az EU-ban ugyanazokat a jogokat.

4. Kevesebbet hatékonyabban

Akár néhány területet is kiválaszthatnak, ahol elmélyítik az együttműködést, a többivel pedig kevesebbet foglalkoznak. Így például összpontosíthatnak a kutatásokra, az űrkutatásra és az elektromos hálózatok fejlesztésére. Itt gyorsabban, hatékonyabban döntenének.

Az olyan területeket inkább elhagyják, ahol kevésbé látják az uniós együttműködés hasznát. Ilyen lehet például a keleti tagállamok támogatásainak jelentős részét adó, de a befizetők által gyakran nem elég hatékonynak tartott regionális politika.

5. Tegyünk együtt sokkal többet!

Az ötödik forgatókönyvvel válna az Európai Unió leginkább hasonlóvá egy közös államhoz. Létrejönne például egy közös védelmi erő, együtt lépnének fel a nemzetközi porondon, összehangolt választ adnának a migrációra a szabálytalan csatornák kezelésével és a külső befektetések növelésével. Több jutna a haszonélvező tagállamoknak is egy megnövelt uniós költségvetésből. Gyorsabbá és kiterjedtebbé válna az uniós döntéshozatal, de ez elidegenítené a nemzetállamok féltőit.

Már beindult a vita

Ötletből tehát nincs hiány, sőt, Jean-Claude Juncker maga is egy „hatodik forgatókönyvet” vázolt a szeptemberi évértékelő beszédében. Ebben visszaköszöntek elemek az előző ötből: alapvetően az euróövezet megerősítéséről beszélt, de ebbe a még kívül lévőket, így Magyarországot is bevonná. Erősítené a beleszólásunkat az EU életébe, például már meg is jelent a javaslat az uniós aláírásgyűjtés, azaz az európai polgári kezdeményezés átdolgozásához. Közben Emmanuel Macron francia elnök is nagyívű beszédben mutatta be, ő milyennek képzeli el az EU jövőjét. Nagyjából a harmadik forgatókönyvet követné, azaz „többsebességessé” tenné az uniót, az euróövezet körül kialakítva egy magot, és többek között összevont katonai egységeket, innovációs intézetet szeretne. Jövőre demokratikus konventeket tartana, ahol mindenki elmondhatja, milyen irányba vinné az EU-t.

A találkozókban és az eszmecserében a korábbinál is fontosabb szerephez juthat az Európa a polgárokért program.  Az egyik prioritása épp a vitát segíti elő Európa jövőjéről. A közösségi média, az internet könnyen kiaknázható csatornákat nyújt ehhez, de akárhogy is, érdemesebb minél több véleményt bevonni.

Az európai integráció már hatvan éve intézményesült a kontinensen, és ki tudja, meddig, milyen formában marad velünk. Az viszont egyértelműnek látszik, hogy fordulóponthoz érkezett a története – hogy milyen irányban, az csak rajtunk, európaiakon múlik.

MÁRTON BALÁZS
újságíró

Ez a cikk megtalálható a 2017-es Pályázati Pavilon összevont számának 2. részében is (10-11. oldal).

Utolsó módosítás: 2018.03.23.