Környezeti értékek megőrzése ifjúsági cserével

2020 | Ifjúsági terület | interkulturális tapasztalat, környezetvédelem, mobilitás | Baranya | Vidéken Jó! Alapítvány

Hogyan hozzunk úgy létre fenntartható értéket, hogy egyben a helyi közösséget is fejlesztjük? Hogyan alkossunk maradandót egy ifjúsági cserével? Úgy, ahogyan a Vidéken Jó! Alapítvány tette. A Water Watcher című projektben öt ország fiataljai gyűltek össze Szaporcán, hogy a vízkincs megőrzésének témáját, a vizeinkkel kapcsolatos globális és lokális problémákat dolgozzák fel, reflektálva a környezet- és klímaváltozás, a társadalmi párbeszéd, valamint az energia és erőforrások eloszlásának globális témaköreire. A projektről Kovács Orsolya koordinátor és Bozsits József, az Alapítvány elnöke meséltek.

Globális kérdések, lokális megoldások

BJ: Az alapítvány egyik fő célja a vidéki életmód népszerűsítése. A környezeti, épített, kulturális, gasztronómiai és gazdálkodási örökséget térképezzük fel, és igyekszünk megóvni, illetve tovább használni ezeket. A Water Watcher projektben is erről volt szó, illetve próbáltunk olyan globális kérdésekre válaszokat adni, mint például a vízhiány, ami köztudatban lévő probléma, és fontos, hogy találjunk rá gyakorlati megoldásokat – a helyi értékeken keresztül.

KO: Hiába van tele ezzel a sajtó, az egész vízkérdést nagyon nehéz bárkinek érzékelni, amíg nem érinti a napi életét. Itt az Ormánságban is vannak kertek, ahova mély fúrt kutakból veszik a vizet, a régi ásott kutakban a vízszint már nagyon alacsony. Az ivóvíz minősége sem a legjobb, a csőtörések miatt gyakran egy-egy órára nincs víz, és utána narancssárga, barna víz folyik a csapból.

BJ: Ez egy példa arra, mennyire érzékeny, sérülékeny a vízellátás helyzete. A vízkészletek témája mindenkit érint, mindenki találkozott a kérdéssel valamilyen formában, ezért könnyen találtunk partnereket és résztvevőket is a projektünkhöz.

KO: Fontos, hogy soha nem az utolsó pillanatban keresünk partnert a projektjeinkhez; folyamatosan kapcsolatokat építünk, és olyan szervezeteket keresünk, akik a Vidéken Jó! Alapítványhoz hasonló célok mentén tevékenykednek. Átgondoljuk, mi az, amit szeretnénk tőlük tanulni, amit megmutatnánk a helyieknek, és mi az, amit ők szeretnének tanulni az itteni környezetben, helyzetekből.

Szemétszobor, kerti kút, napenergia

KO: A projektjeinknél mindig kiemelten fontos, hogy a témához kapcsolódó gyakorlati tevékenységek is legyenek.

BJ: A résztvevők gyakorlati tudásra tehetnek szert: amit létrehoznak, működőképes, és általában globális problémára reagál, lokális megoldásokkal. Minden, ami a projekt folyamán készült, demonstrációs eszköz és használati tárgy egyben. A fiatalok helyreállítottak például egy régi kútházat, és a kút azóta újra használható, de építettek napenergiával működő kerti zuhanyt is. Ez a feladat a víztakarékosságról szólt: ki lehetett próbálni, mennyi a legkevesebb víz, amivel zuhanyozni lehet.

De készült öntözőberendezés is. Ikonikus pillanat volt mikor beindították: egy pici üvegházban gyűlt össze 40 ember, és nézte, hogyan csordogál a víz.
Egy másik csapat a környékbeli vizek minőségét mérte. Náluk volt környezetmérnök is, aki az egyeteméről hozott műszerekkel segítette a többieket.
A helyieket is bevonó szemétszedéssel pedig a Fekete-víz környékét tisztították…

KO: A Hétöles-tóból kiszedtek egy kanapét…

BJ: Sajnos a falvak környezetében, így az élő vizek mellett is sok minden van! A gyűjtött szemétből szobrot csináltak, amit kiállítottunk. Ahogyan az óriási textilképet is, ami a víz és a környezet ideális és leromlott állapotát mutatta be. A fiatalok pikkelyeket vágtak különböző színű filcekből, amiket felvarrtak egy 2-3 méteres textilre. Ha az egyik irányba hajtottuk a pikkelyeket, a kép az ideális helyzetet mutatta, ha a másik irányba, akkor annak ellenkezőjét. Ez demonstrálta, menyire érzékeny a környezetünk az emberi behatásra.

KO: Minden, ami készült, bemutatható és használható, akár más projektekhez is, és átültethető akár a résztvevők környezetébe. Ők is részesei az elkészítés folyamatának, ezért fontos számunkra, hogy elmélyüljenek az egyes témákban, és ezt az élményt magukkal vigyék.

Érzelmi kötődés gyakorlati tevékenységeken keresztül

BJ: A Water Watcher témája annyira speciális és aktuális, hogy szakemberek is részt vettek benne, akiket nemcsak érdekel, de szakmájuk miatt is érint a kérdés. Ők sokat tudtak hozzáadni a projekthez tudásuk és tapasztalataik alapján, de a siker azon is múlt, hogy a résztvevők kifejezetten érdeklődtek a téma iránt.

KO: A műhelyeket egy-egy koordinátor vezette és tervezte meg: szociális munkás, ifjúságsegítő, pedagógus. Majd a fiatalok érkezésekor látszott, ki az közülük, aki több tudással rendelkezik, amit megosztana a többiekkel. Például volt, aki a csapatmozgatásban ügyes, ezért őt is bevontuk. Ezáltal a résztvevők már a projekt kezdetén magukénak érezhették a feladatokat.

BJ: Volt egy észt lány, aki építészmérnöknek tanult: az öntözőberendezés tervezésénél ő vitte a prímet.

KO: Számukra ez kilépés a komfortzónából. Valakinek a falu természetes, vagy hasonló környezetből jön, de van, aki ilyesmit sosem élt át, ezért életre szóló élmény lehet neki egy pár száz fős településen tevékenykedni. Ez nagyon fontos tapasztalati tanulás egyes résztvevőknek.

BJ: Kialakul egy érzelmi kötődés a fiatalok közt, és a projekt témája felé is, amit a gyakorlati tevékenységek erősítenek.

KO: A résztvevőkkel zárt Facebook csoportban szoktunk kommunikálunk, onnan tudjuk, hogy a projekt után is találkoznak egymással, vagy saját maguk is kezdeményeznek hasonló programokat. Van olyan, aki már most jelentkezik, hogy jönne a következő programra is, ha lesz ilyen lehetőség.

A faluról is szól

BJ: A falubeliek bevonása is az alapítvány céljai mentén, különböző módokon szokott megvalósulni. A vízhasználat témához kapcsolódóan a hidroglóbusz működését például egy helyi szakember mutatta be. Az ottlakók emellett segítettek a szemétszedésben, a nemzetközi estekre és a projekt eredményeit bemutató záróeseményre, kiállításmegnyitóra jöttek el.

KO: Szaporcán 160-180 ember él, ehhez jön 40 nemzetközi résztvevő, ez viszonylag nagy tömeg. A projekttel kezdtük azt a szokást, hogy a polgármester szól néhány szót az érkező fiatalokhoz. Így kialakul egy hivatalos kapcsolódás, ami által az elfogadás is nagyobb, a fiataloknak pedig jólesik a megérkezés: befogadják őket, és tudják, ki a település vezetője.

BJ: A faluban elég agilis a polgármester; látja a rendszeres programok jelentőségét, például turisztikailag is. A projekt bevételt jelent a helyieknek: szállás, étkezés, vásárlás a kisboltban. A lakók is megszokták a projekteket, és talán elgondolkoznak azon, hogy értékes a környezet, amiben élnek. Megerősítjük őket abban, hogy érdemes vele foglalkozni, nem kell elmenekülni innen. Az évek során a projekteknek szemléletformáló ereje lett, egymás elfogadását erősítik a befogadó közeg, a helyiek számára is. Ez egy állandó tanulási folyamat köztünk és a falu lakói között.

KO: A tevékenységeinkbe tudatosan beépítjük az együttműködést a faluval. A legújabb projektünk a fásításról szól, és azt terveztük, hogy az önkormányzattal együtt csinálunk faültetési akciót.

BJ: Mi is szeretnénk kilépni a saját komfortzónánkból, és minél többször, változatos módon felvenni és erősíteni a helyiekkel a kapcsolatot. A példa, amit Orsi felhozott, jó. Ha közösen ültetünk fákat, nemcsak a projekt helyszínén, hanem a környező településeken is, akkor az mindenkié, és a jó kapcsolat szimbóluma lehet.
 

Somogyi Dorottya, Tempus Közalapítvány

Fotók: Ruprech Judit

Kisfilm a projektről: https://www.youtube.com/watch?v=2ZnZgfaAZIo