Határon túli élmények, fejlődés, karrierépítés - szakmát tanulva
2020 | Szakképzés | mobilitás, munkaerőpiac, műszaki ismeretek, szakmai gyakorlat, vállalkozókészség fejlesztése | Budapest | Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ)
Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) országokon átívelő mobilitási programjai számos oktató, szakképzési szakértő és kiutazó diák szakmai életét tették gazdagabbá. Pete Zoltán projektkoordinátor szerint a több szakterületet érintő, komplexen megtervezett tanulmányutak és szakmai gyakorlatok során gondosan összeállított módszertani anyagok segítettek abban, hogy a megszerzett tudás a hazaérkezést követően hatékonyan épüljön be a hazai gyakorlatba.
Mi motiválta Önöket arra, hogy részt vegyenek Erasmus+ projektekben?
Ádámnál és Évánál lehetne kezdeni, ezer éve vannak kapcsolataink külföldi intézményekkel. Sajnos a magyar szakmai képzés szintje alacsonyabb, mint más nyugati országoké. A gyors és precíz munkavégzés és tervezés a mindennapi életben és a nemzetközi szakmai versenyeken is kiemelt fontosságú attitűdök. Ezek a legtöbb esetben hiányoztak itthon, ezért az volt a célunk, hogy az Erasmus+ projektek segítségével megmutathassuk mind diákjaiknak, mind szakoktatóinknak a szakmák rejtelmeit, s jó példákat elsajátítva később magasabb szintre emelhessük az itthoni képzés szintjét is.
Milyen szakterületeket érintettek a projektjeik?
Számos különböző szakmában - például kőműves, szárazépítő, ács, burkoló, asztalos – dolgozó szakoktató vagy tanuló nyert lehetőséget a projektben való részvételre. Igyekeztünk általánosabb jellegű, ám több szakterületet is érintő, modern programokat szervezni, mint pl. energiahatékony épületfelújítás, tetők szigetelése vagy tetőmegerősítés a napkollektorok beépítéséhez.
Mik voltak a projekt legfőbb céljai? Volt olyan konkrét probléma, amire megoldást kerestek?
Olyan területeket kerestünk, amelyek itthon még gyerekcipőben jártak, vagy még nem volt része a szakképzésnek. Ilyen pl. a szárazépítő szakma, ami az ÉVOSZ kezdeményezésére ugyan bekerült az OKJ-s képzések közé, viszont a tanárok nem voltak erre felkészítve. Szervezetünk ehhez kapcsolódóan több tanfolyamot hozott létre. A fiataloknak nagy nehézség, hogy a külföldi mobilitások alatt a saját lábukra kell állniuk, nemcsak szakmailag kell önállóan munkát végezni, hanem önmagukat is el kell látni. Ezáltal nagyon sok gyakorlati dolgot is megtanulnak. A mobilitási programnak köszönhetően egyébként a tanulóknak lehetőségük van arra is, hogy a szakmai mesterképzésüket kint végezzék el egy teljesen más, fejlettebb környezetben.
Kik vettek részt a mobilitásokban?
Több mint 150 tanuló került ki a hosszú évek alatt a projekteknek köszönhetően Franciaországba, és közülük körülbelül 30-an elvégezték a mesterképzést is. Volt, aki kint maradt, azóta is kint él, vagy épp hazatérve itthon alapított vállalkozást. Volt olyan is, aki hazatérve a versenyfelkészítésben vesz részt, vagy épp oktató lett.
Mely területen történt a legnagyobb változás, miben gazdagodtak a projektben részt vevő diákok, szakoktatók?
Egyszer álmomból felébredve gondolkoztam el azon, hogy mennyire megváltoztatta ez a program egyes résztvevők életét. Néhányuknak vidékről érkezvén a budapesti tömegközlekedés is nagy újdonság volt, most pedig, pár évvel később már országról országra repülve vesznek részt különböző projektekben. Az egyik fiatal Compagnonban asztalosként luxushajókon dolgozott, s később őt hívták el azokra a helyekre, ahol a hajó kikötött és karbantartásra volt szükség.
Mit gondol, a szakmai fejlődésen kívül miben segítette a kiutazókat az Erasmus+ projekt?
A szakoktatók különösen sokan dicsérték a programot, hiszen gyakorlatorientáltsága miatt rengeteg, hagyományostól eltérő dolgot tanulhattak. Egy debreceni tanárnő azt mondta, mióta részt vett a programban, egész más gondolatokkal megy végig az iskola folyosóján, jobban meg tudja érteni diákjai nehézségeit.
Mikor érezte, hogy a projekt sikeres? Mi volt a projekt legnagyobb sikere, illetve a kiutazó diákok legfontosabb sikerélménye?
Volt olyan diák, aki a kiutazás előtt nagyon szűkszavú volt, de hazatérve ez teljesen megváltozott. A kint lévő diákjaink nemcsak szakmailag, hanem emberileg is hihetetlen nagy változásokon mennek keresztül, döbbenetes a fejlődés, hiszen más impulzusok hatnak rájuk odakint, amikre nem is gondolnánk elsőként. A korábbi Erasmus+ programban részt vett diákok közül rengetegen sikeres vállalkozók, vezetők lettek, ami a program színvonalasságát és sikerességét tükrözi.
Egy diákunk ma már a nemzetközi Euroskills verseny szakmai felügyelője a Compagnonból elindított karrierjének köszönhetően. Ugyancsak a compagnoni programban vett részt az az oktatónk, aki felkészítette aranyérmet nyerő diákját a Worldskills versenyre, a mobilitásban szintén részt vett kőfaragó diákunk pedig bronzérmet kapott a budapesti Euroskills versenyen.
A magam részéről szakmailag a legnehezebbnek, de a legsikeresebbnek azt tartottam, amikor két héten keresztül gyárlátogatásokon vettünk részt, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk az oktatóktól. Mind a tanárok mind a diákok esetében egy nagyon nyitott gondolkodású közegbe volt lehetőségük becsöppenni, segítőkész emberekkel, jó hangulatban lehet együtt dolgozni.
Milyen módszertani eszközöket használtak, ismertek meg a közös projekt során?
Két kiadványunk készült, amelyek a német oktatás követelményei alapján kerültek összeállításra. Ács és kőműves szakmában állítottunk össze egy munkafüzetet, amelyet aztán később a felkészítés során is használtunk. Ezeket azóta már az egész országban sikerült elterjeszteni. A kiadványokat minden ács és kőműves szakmában lévőnek eljuttatjuk.
Az egyik kőműves programnál tapasztaltuk, hogy partnereink milyen nagy hangsúlyt fektetnek az egyéni tanulási utak feltérképezésére. Ilyen például, hogy egy dinamikusan működő csapat összeállítása mennyire meghatározza a munka kimenetelét; vagy hogy melyik az a pont, amikor a diákot hagyni kell, hogy tanuljon a saját hibájából, illetve mikor kell megállítani. Elsősorban szemléletbeli, apróbb, mégis kulcsfontosságú dolgok megismerésével utaztunk haza.
Miben tapasztalja a legnagyobb változást a projekt kezdete óta?
Amellett, hogy tanulnak és új módszereket sajátítanak el a tanárok, nagyon jó lehetőséget ad a projekt arra is, hogy kapcsolatot hozzanak létre más hazai vagy külföldi szaktanárokkal, s együtt megoldást találjanak a felmerülő nehézségekre. A jelenleg is átalakulásban lévő szakképzéshez ennek a kapcsolati hálónak köszönhetően tudtunk most szakértőket ajánlani, hiszen tudjuk, ki milyen feladatokban tud részt venni. De persze nemcsak szakmai, hanem baráti kapcsolatok is kialakulnak.
Mit tudna ajánlani a jövőben pályázók számára?
Örömmel tapasztalom, hogy egyre több intézmény indít pályázatot hasonló témában, hiszen ez azt jelenti, hogy a mi programunk is felkeltette az érdeklődésüket, illetve ők is fejleszteni akarják az itthoni színvonalat.
Nagy sikernek tartom, hogy a mi projektjeinkben részt vett hazai intézmények később saját maguk is pályáztak, illetve a segítségünket kérték a pályázat megírásakor, s azóta már több éve sikeres projektmegvalósítóként működnek.
Igaz, hogy plusz munka, de mindenképpen érdemes energiát belefektetni, hiszen ez nem csak egy kirándulás. A résztvevők olyan eltérő munkakultúrát, életszemléletet és szakmai fejlődést tapasztalhatnak, amire itthon nem lenne lehetőség.
Simon Fanni | Tempus Közalapítvány
|
A tudás átadása és a szakma népszerűsítése terén kiemelkedő mobilitási program volt a szakképzési szakemberek egyhetes franciaországi szakmai tanulmányútja, melynek legfőbb célja volt, hogy a francia Les Compagnons du Devoir szakképző intézmény sok tekintetben egyedülálló, rendkívül magas színvonalú szakmai alap- és mesterképzést nyújtó tevékenyégét tanulmányozhassák a résztvevők. |
