Kiszakadni a városból

2020 | Ifjúsági terület | környezetvédelem | Budapest | Szatyor Egyesület Budapest

A Szatyor Egyesület Budapest mellett Etyeken is évek óta foglalkozik azzal, hogy hogyan valósítható meg a környezettudatos és fenntartható életmód akár a városban, akár egy kisebb településen. A civil egyesület nagy hangsúlyt fektet a közösségi lét élményére, „Green Seeds” című projektjükben pedig külföldi önkénteseket is fogadnak az európai szolidaritási testület program keretében. Kármán Erika képzővel és Vásárhelyi Kriszta önkéntes mentorral beszélgettünk.

Intézmény neve: Szatyor Egyesület Budapest

Projekt címe: Green Seeds

szatyoregyesulet.hu

Mikor kezdtetek önkéntesekkel dolgozni?

Kármán Erika: A Szatyor Egyesület majdnem hét éve foglalkozik önkéntesek fogadásával, ez korábban az egyesület budapesti tevékenységéghez kötődött. Két éve kezdtünk bele Etyeken egy közösségépítő projektbe, ennek a keretén belül működik a Green Seeds program, amelyben hat nemzetközi önkéntest fogadunk. Célunk a környezettudatos szemléletformálás, hogy az érdeklődők minél több információt kapjanak, illetve az ökológiai önismeretük is fejlődjön.

Pontosan milyen tevékenységeket folyattok Etyeken?

Kármán Erika: A projekt egyik fő iránya a fenntarthatóság témája köré csoportosul, az elsődleges célközönség az etyeki közösség. A programokon a permakultúra szellemiségét képviseljük, ez egy a természet harmóniájának fenntartására törekvő rendszer, ami a tudatos kertművelésen túl az emberi tényezőket és az egymást támogató erkölcsi elveket egyaránt magába foglalja. Most dolgozunk egy olyan kerten, ami ezt mutatja be, és emellett van egy kertünk, amit saját önfenntartás céljából művelünk. Olyan közösségi programokat szervezünk, amelyekbe a helyieket is jól be lehet vonni, nyáron például nagyon népszerűek voltak a kertmozi estek vagy a garázsvásár. Tartunk műhelymunkákat, amelyek szintén a fenntartható élet köré csoportosulnak, a szappankészítéstől a palántázásig és fametszésig. Ennek a filozófiának nem csak környezeti, de társadalmi vonulata is van, a közösségépítés és az interkulturalitás is fontos célok, ebbe pedig nagyon jól belefér a külföldi önkéntesek fogadása.

Hogyan lehet az önkénteseket és a helyi közösséget „összehozni”?

Kármán Erika: Egy ilyen közösségben mint Etyek, ahol nagyon ritkán jelennek meg idegen arcok, sokszor furán néznek a helyiek, hogy mit is csinálunk mi itt. Nagyon fontos, hogy a munka folyamatos legyen, és értsék, hogy mi történik, mit csinálunk pontosan. Összességében nagyon pozitív és nyitott fogadtatásban van részünk. Idén például szerveztünk peer-to-peer nyelvtanulást, ahol az önkéntesek a helyiektől magyart, ők pedig a külföldi fiataloktól idegen nyelvet tanulhattak. De nyáron tartottunk gyerektábort is az etyekieknek, amelynek fő témái a környezettudatosság és az angol nyelv voltak. Az önkéntesek sokat mesélnek a saját kultúrájukról, és sokat is tanulnak a magyarról. Mindez csak részben történik tervezetten, legtöbbször spontán alakulnak így a dolgok.

Mennyire működik másképp egy környezettudatosságról, fenntarthatóságról szóló projekt egy nagyközségben, Etyeken, mint Budapesten?

Vásárhelyi Kriszta: Nagy jelentősége van annak, hogy Etyeken egy zárt közösség működik, mindenki ismer mindenkit. Időt kell hagyni nekik, hogy megszokják, itt vannak idegenek. Hatalmas kihívás az önkénteseknek is, hogy ebbe a kicsit lelassult falusi életbe hozzanak új energiákat. Az önkénteseknek nagy élmény itt a természetközelben, falun lakni. A legtöbben azért jönnek, mert valami speciális érdeklődésük fűződik a témához. A permakulturás szakmai céloknak egy jelentős része éppen azért tud itt nagyon jól megvalósulni, mert egészen más tempó és szemlélet uralkodik, mint a városban.

Kármán Erika: Budapesten sokkal könnyebb kapcsolódni többféle közösséghez. Mindig van program, és rengeteg lehetőségük van az önkénteseknek, hogy az érdeklődésüknek megfelelő elfoglaltságokat találjanak. Etyeken limitáltabbak a lehetőségek, éppen ezért a közösségi vonal itt sokkal erőteljesebben jelenik meg, általában minden programon ugyanazokkal az emberekkel találkozhatnak. Így bár kevesebb a lehetőség, mégis sokkal szorosabb és személyesebb kapcsolatok tudnak kialakulni, jóval erősebb az egymásra utaltság. Ez a szervezeti oldalon is megjelenik, nekünk is sokkal közelebbi a kapcsolatunk az önkéntesekkel, sok a közös szabadidős program. Emellett vidéki környezetben sokkal egyszerűbb, könnyebb ezt a minimalista, természetközeli életmódot megtapasztalni.

A hozzátok érkező önkénteseknek ez mennyire jelent újdonságot? Általában milyen közegből érkeznek?

Vásárhelyi Kriszta: Teljesen vegyes, van, aki nagyon hasonló környezetből érkezik, mások viszont éppen azért jönnek, mert szeretnének kiszakadni a városból. Közös bennük, hogy szeretik a nyugalmat, tudatosan jönnek ide, és fel vannak készülve arra, hogy nem az ő korosztályuk lesz itt a legnagyobb arányban.

Kármán Erika: A többség nagyon értékeli a lelassulást, a csendet, de kétségtelenül vannak olyanok is, akiknek ez nagy kihívást jelent. Míg egy nagyvárosban mindig történik valami, Etyeken a nyár pörgős, de ahogy megyünk bele a télbe, egyre kevesebb a program. Éppen ezért, míg korábban az önkéntesek 12 hónapot maradtak, most már inkább 9-10 hónapot vannak itt, mert a keményebb téli időszakban nincs annyi tennivaló sem.

Mit gondoltok, mit tehetnek hozzá a külföldi fiatalok a tevékenységetekhez?

Kármán Erika: Személyes és szakmai meggyőződése az egyesület működtetőinek, hogy a nemzetközi önkéntesség egy jó dolog. A szervezeti kultúránk része, hogy szeretjük a sokszínűséget, összesen már körülbelül 25 fő járt nálunk.

Milyen motivációkkal érkeznek?

Vásárhelyi Kriszta: Van, akit kifejezetten a permakultúra, és annak különböző vetületei, a mezőgazdaság, a kertépítés, vagy éppen a főzés, összességében a minél környezettudatosabb életmód érdekel. Nagyon sokaknál a nyelvtanulás is megjelenik mint motiváció, és mindezek mellé jönnek a személyes szálak és magánéleti háttértényezők is.

Kármán Erika: Azt tapasztaltuk az utóbbi években, hogy nem annyira céltudatosak a fiatalok, akik a programba jelentkeznek. Általában ismerősöktől, barátoktól hallják, hogy mekkora élmény önkéntességben részt venni, vagy maga a téma, a környezetvédelem iránt vonzódnak. Konkrét elképzelésekkel kevesen érkeznek, bár most vannak olyan önkénteseink is, akik magyarul szeretnének megtanulni. Miután ideérkeznek, a szervezeti célok és az önkéntesek egyéni motivációi alapján közösen alakítunk ki egy tanulási tervet. Legtöbbször az történik, hogy a program végére olyan tapasztalatokat gyűjtenek, amelyeket előre nem tudtak volna megfogalmazni, de nagyon értékesnek tartanak. Ezeket nem lehet mind megtervezni.

Az önismereti fejlődésre, az önkéntesek tanulási folyamatának támogatására is nagy hangsúlyt fektettek. Hogyan valósítjátok ezt meg?

Vásárhelyi Kriszta: Az egész projekt központi eleme, hogy az önkéntesek érkezése után közösen meghatározzuk a tanulási céljaikat, és ezekre fűzzük fel azokat a tevékenységeket és programokat, amelyekben részt fognak venni. A szervezetben dolgozók ezt folyamatosan szem előtt tartják, és támogatják őket ezek elérésében. Mentorként havonta egyszer mindenkivel találkozom négyszemközt, és amellett, hogy természetesen a személyes gondjaikat és örömeiket is megoszthatják, újra és újra visszatérünk arra: hogy állnak a tanulási céljaikkal, mi az, ami még hátra van, és miben lenne még szükségük segítségre, támogatásra. Illetve egy társasjátékot is fejlesztünk, ami szintén ezeknek a tanulási céloknak a megvalósítását segíti.

F. Szabó Kata