Nyelv és robotika: a Comenius segített dönteni

2012 | Köznevelés | hátrányos helyzet | Békés | Táncsics Mihály Közoktatási Intézmény és Tehetségközpont - Borbély Viktor és Borbély Dávid

Érintett tantárgy(ak): angol,informatika,nyelvoktatás
Címkék: Kreatív gondolkodás, Személyes és társas készségek, Kísérletezés

„Idegen országban is meg tudtam értetni magam”

„Iskolánk olasz és török partnerekkel vett részt a pályázatban, amelynek révén eljuthattam Olaszországba. Pályázatunk témája a népcsoportok közötti különbség volt” – mondta az idősebb testvér, Viktor, aki jelenleg a békéscsabai Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium diákja. „Az óvodában kezdtem angolul tanulni, majd az iskolában folytattam. Annak ellenére, hogy nem volt lehetőségem külön tanárhoz járni, jól ment a nyelvtanulás, és épp emiatt kerültem be a programba.”

A 17 éves orosházi fiatal elmesélte, hogy írtak angolul egy anyagot a magyar szokásokról, hagyományokról, a nemzeti ünnepekről, és ebből készítettek közös kiadványt a külföldi partnerekkel. A programban részt vevő diákok és pedagógusok Olaszországba is eljutottak. Viktor szívesen emlékszik vissza az út minden részletére.

„Családoknál szállásoltak el bennünket. Én egy tipikus olasz családhoz kerültem, és olyan volt az egész, mint a filmekben. Nagyon hangosan, temperamentumosan éltek, ugyanakkor nagyon kedvesek voltak. Óriási a különbség az ő életszínvonaluk és a miénk között. Csodaszép volt a házuk, megvolt mindenük, és úgy láttam, könnyebb a megélhetésük.”
A gyerekeket elvitték a helyi iskolába is. „Nagyon szabadszellemű volt az oktatás! Volt, aki órán felállt és odament a társához, mert mondani akart valamit, a tanár pedig hagyta. Az is furcsa volt, hogy ott – fiatalok és idősek is – este éltek társasági életet. Nálunk, Orosházán este 9-kor szinte minden bezár, kihaltak az utcák, ott viszont akkor kezdődik az élet. Elvittek egy olasz étterembe is, ott ettem életemben először polipot. Kicsit sokkoló volt, de a tésztáik, azok isteni finomak!”

Viktor szívesen emlékezik vissza a projekt olasz és török résztvevőivel eltöltött nemzetközi estékre is. Műsorral kedveskedtek egymásnak, bemutatták a népszokásaikat. Voltak közös éneklések, táncok.
„Életemben először ott, Olaszországban tapasztaltam meg, hogy igazából mire is jó a nyelvtanulás. Egy teljesen idegen országban is meg tudtam értetni magam. Ez csodálatos érzés volt és nagyban befolyásolta a továbbtanulásomat. Ez az út segített dönteni abban, hogy két tanítási nyelvű középiskolában folytassam a tanulmányaimat – tudtuk meg a fiataltól.

Robotika - egyszerűen

Öccse, Borbély Dávid, két évvel fiatalabb. Ő most, a 2012/2013-as tanév végén ballagott el a Vörösmarty iskolából. A Comenius program révén – amiben az iskola svéd, észt és osztrák partnerekkel közösen vett részt – 12 évesen jutott el Svédországba. Dávid érdeklődési területe a robotika, ami szerinte leegyszerűsítve a következőt takarja: legó + informatika.
Az orosházi Vörösmarty iskola kiemelt feladatként kezeli a tehetséggondozást. Dávid 6. osztályos korában csatlakozott az egy évvel korábban elindított szakkörhöz, ahol programozást, műszaki ismereteket, fizikát tanultak, és csiszolták a robotikával kapcsolatos ismereteiket. A szakkörön belül egy kisebb csapat alakult ki, akik nyolcadikos korukra olyan szintre jutottak, hogy már előadásokat is tartottak, nemcsak itthon, hanem külföldön is. Nemrégiben ír informatikus pedagógusok jártak az iskolában, akiket lenyűgözött a fiatalok, köztük Dávid robotika terén szerzett tudása.

„A programnak köszönhetem, hogy eljutottam Svédországba, ahol számomra a robotika játszotta a főszerepet. Szerveztek egy versenyt is, ahol az volt a feladat, hogy építeni kellett egy robotot, aminek egy CD-t kellett felvennie és meghatározott helyen letennie. A versenyen az én robotomnak sikerült legpontosabban teljesítenie a feladatot, amire nagyon büszke vagyok!” Az eredmény értékét növeli, hogy míg a magyar fiú szakkörön ismerkedett a robotikával, addig a svéd gyerekek ezt iskolai tantárgyként tanulták.

A robotika mellett a helyi szokások megismerése is nagy élményt jelentett az orosházi fiúnak.
„Meglepett, hogy az iskolai menzán valódi svédasztal volt. Óriási választék volt az ételekből: hatféle köretből, hatféle húsból és háromféle zsírszegény tejből lehetett választani, ami Magyarországon elképzelhetetlen. De zseniális a svédek tömegközlekedése is: gyors, pontos és halk. Nagyon tetszettek még a felhőkarcolók, és életemben először a tengert is láthattam!” Dávid kiemelte, hogy a robotika terén sok új dolgot tanult, lesett el az út során. Olyan eszközökkel is találkozott, amelyek itthon még nem állnak rendelkezésre. A program során még közelebb került hozzá ez a terület, így komolyabban elkezdett matematikával és fizikával foglalkozni, és a tanulmányait matematika tagozaton fogja folytatni.

Fontos az elkötelezettség

Az iskola 2005 óta folyamatosan részt vesz a Comenius programban. Projektjeik közül hármat felterjesztettek a Tempus Közalapítvány Nemzetközi együttműködési kultúráért nívódíjára is. „Egy-egy projektbe több száz diákot is bevonunk, akik közül a legaktívabbak utazhatnak külföldre” – mondja Aminné Móricz Márta pedagógus, az iskola Comenius projektjének koordinátora. „A Borbély testvérek esetében mérvadó volt az iskola, illetve a pályázat iránti elkötelezettségük, a sokoldalúságuk, illetve a nyelvismeretük. Ugyancsak szempont volt, hogy hátrányos helyzetűek. Az italautomata-szerelő édesapa és a jelenleg munkanélküli cukrász édesanya nem tudta volna megteremteni a gyerekek számára a külföldi tapasztalatszerzés lehetőségét. Ha nincs a Comenius program, nem jutottak volna el Olaszországba, illetve Svédországba.”

Az interjút készítette: Kovács Erika és Papp László