Tanórák az osztálytermen kívül – Élménypedagógia svéd módra

2011 | Köznevelés | | Csongrád | Odú Fejlesztő Központ

Címkék: Mozgásos készségek, Önálló tartalom és információgyűjtés, feldolgozás, Játék, Kísérletezés

A svéd gyerekek, akár a magyar vagy más modern társadalomban élő gyerekek, napi 6-8 órát ülnek a tanórákon, 1-2 órát ülnek a házi feladat elkészítése közben, majd 1-6 vagy még több órát ülnek valamilyen képernyő előtt. Egy svéd gyerek a napjának akár 2/3-ad részét ülő helyzetben tölti. Sokat tudunk már az ülő munka kártékony hatásairól, de még keveset beszélünk arról, hogy az ülő testhelyzet, a fizikai aktivitás hiánya hogyan hat egy fejlődő szervezetre.

Egy nemzetközi projekt, az IDEFICS program vizsgálja ma többek között az életmód hatásait a gyermekek fejlődésére. A fizikai inaktivitás, a minimálisra csökkent idő, amit szabad levegőn töltünk, összefüggésbe hozható a szív és érrendszeri betegségek előfutára, az un. metabolikus szindróma (vércukorszint növekedése, elhízás, vérnyomás-emelkedés, koleszterin-egyensúly felbomlása) egyre gyakoribb megjelenésével, az immunrendszer gyengülésével. Mozgás nélkül a csontrendszer sem fejlődhet egészségesen. Kutatások is bizonyítják, és az oktató-nevelő-fejlesztő munkánk során is tapasztalhatjuk, hogy érezhetően romlik a gyerekek egészségi állapota.

A svéd közoktatási rendszer erre a problémára gyorsan reagált. Úgy gondolkodtak, hogy a gyermekek iskolán kívüli életmódja nehezen befolyásolható, az viszont igen, hogy mi történik az iskolai környezetben. A tantermen kívüli, leginkább természeti környezetben tartott tanórák bevezetésével igyekeznek kompenzálni a gyermekek inaktív életmódjának negatív hatásait.
Ebbe a régről hozott új szemléletmódba, tanulásszervezési módba engedett betekintést a Comenius pedagógus szakmai továbbképzés keretén belül felkínált 9 napos kurzus (Szabadtéri környezeti nevelés – Tanulás az osztálytermen kívül) Svédországban, melyen részt vehettem 14 európai országból, a közoktatás valamennyi szintjéről érkező szakemberrel együtt.
A képzés stílusosan – a néhány órás elméleti alapok kivételével – természeti környezetben zajlott, ahol saját élményeket szerezhettünk a tantermen kívüli tanulás változatos módjairól. Az élménypedagógiai elemekkel átszőtt tanulás persze nem elsősorban a mozgásról szólt, az csak egy hasznos velejárója a kitágult térnek. Az osztálytermen kívüli oktatás lehetőséget teremt arra, hogy autentikus környezetben, a maga természetes közegében ismerkedjenek az egyébként egyre inkább virtuális világban felnövő gyerekek a különböző jelenségekkel.

Megfigyelhetik ezek kölcsönhatását a környezettel, összefüggéseket vizsgálnak és értenek meg, ami beépül a gondolkodásukba. Cselekedve tanulnak, ami szintén a jelenségek mélyebb megismeréséhez, a tanult fogalmak mélyebb bevésődéséhez vezet. Szemmel láthatóan minden gyerek megértette az egyszerű gépek működését azon a fizika órán, ahol maguk építhettek ilyen szerkezeteket csigák és kötelek segítségével az iskolaudvaron álló fára, és ennek segítségével fel tudtak emelni olyan súlyú tárgyakat is, amit szabadkézzel nem sikerült volna. Valószínűleg jobban megértették a hosszmértékegységek fogalmát is azok a gyerekek, akik a környezetükben levő tárgyak mérésével tanulták meg, hogy mit is jelent az 1 cm, az 1 m, és mennyi időbe telik 1 kilométer távolságot gyalog megtenni.

A környezet közvetlen, több érzékszerven keresztül történő megtapasztalása és az egészség megőrzése mellett van még egy tényező, amiért a svéd közoktatás szorgalmazza a tantermen kívüli tanórák bevezetését. A tér, a feladatok jellege, az élménypedagógiai elemek alkalmazása szinte felkínálja a csoportos, kooperatív tanulás lehetőségét. A svéd oktatás kiemelt területe a szociális készségek fejlesztése. Ennek eredményeit magunk is megtapasztalhattuk a gyerekekkel töltött közös órák során.

A tantermen kívüli oktatás bevezetése Svédországban már több mint 10 éves múltra tekint vissza. Hatékonyságát több kutatás eredménye is igazolni látszik. Tudjuk, hogy azok a gyerekek, akik bizonyos óraszámot a szabadban töltenek, egészségesebbek, jobban tudnak koncentrálni a tantermi órákon is, motiváltabbak a világ megismerésére, jobban tudnak együttműködni, reálisabb önismerettel rendelkeznek, jobban fejlődik a memóriájuk, kevésbé stresszesek, kevesebb viselkedésproblémát mutatnak és környezettudatosabbá válnak.

Ha ennyi pozitív hatását ismerjük ennek az oktatásszervezési módnak, akkor felmerül a kérdés: hogyan lehet, hogy még Svédországban sem terjedt el minden iskolában? Az osztálytermen kívüli tanórák megszervezése komoly tervezést jelent, különösen a kezdeteknél, és sok energiát igényel a pedagógusoktól, hogy az itt szerzett tapasztalatok tényleg beépülhessenek az osztálytermi munka anyagába, hogy valóban kiegészítse, tartalommal töltse meg a leginkább vizuális úton szerzett gyors információt, és persze nem könnyű elhagyni a biztonságos, jól bejáratott módszerekkel felépített osztálytermi munkát sem. Ha viszont azt látjuk, hogy a tanulás iránt motiváltabb, jobban kezelhető, együttműködő, betegségek miatt alig hiányzó gyerekeket kapnak cserébe a pedagógusok, mindenképpen megéri azt a plusz energia-befektetést.

Alkalmazhatóság Magyarországon

A svéd modell bármelyik közoktatási, nevelési intézményben alkalmazható lehetne, hiszen különösebb költségráfordítást nem igényel, az adaptív pedagógia módszertárát pedig egy jól bevált modellel gazdagíthatja.

Intézményemben, az Odú Fejlesztő Központban a svédországi tapasztalatokból kiindulva jelenleg azon dolgozunk, hogyan lehet a sajátos nevelési igényű gyermekek terápiás ellátásába kiskoruktól fogva beépíteni a természeti környezetben történő tanulást. Beszédfejlesztő foglalkozáson például egy állat nevét, tulajdonságait a kisgyerek úgy tanulhatja meg, hogy erről először közvetlen tapasztalatot is szerez, vagyis megnézi, megtapogatja, megszagolja, meghallgatja a hangját, tehát több érzékszervén keresztül ismeri meg.

Az adaptív pedagógia is hatékony eszköze lehet a svéd modell a hátrányos helyzetű gyermekek oktatásában. A tapasztalati úton, tevékenykedve tanulás a mélyszegénységből jövő gyermekek tanulási sajátosságaihoz jobban illeszkedik, mint a számukra nehezen értelmezhető, bonyolult nyelvi kódokat tartalmazó írott információ. A csoportos, kooperatív tanulásszervezéssel pedig gyakorolhatják a felelősségvállalást, társas helyzetek kialakításával hatékonyan támogathatjuk beilleszkedésüket. Az „Integrált térségi programok a gyerekek és családjaik felzárkózási esélyeinek növelésére” program keretében tervezzük egy LHH-s kistérség óvodáiban és iskoláiban a svédországi tapasztalatok alkalmazásával élménypedagógiai elemek beépítését.

Bacsa Judit
Odú Fejlesztő Központ