A békéért színházzal - Interjú dr. Parádi Józseffel, az Álomszínház alapítójával

2008 | Felnőtt tanulás | aktív állampolgárság, drámapedagógia, színház | Budapest | Álomszínház

Címkék: Mozgásos készségek, Problémamegoldás, Kreatív gondolkodás, Személyes és társas készségek, Drámajátékok bevonása, Kooperatív megközelítés, Projektszerű megvalósítás, Játék, Csoportdinamika kialakítása

Honnan származik a projekt alapötlete? Hogyan illeszkedik a projekthez az Álomszínház?

A legtöbb emberben a béke fogalma a békeharccal kötődik össze, azaz valami háborúellenes küzdelemmel, mozgalommal azonosítják. Én is a projekt során értettem meg, hogy a béke nem csupán a háborúk hiányát jelenti, hanem mindennapi aktív belső munkát követel. A világban tapasztalható békétlenség a belső békétlenség kifejeződése. A külső béke megteremtéséhez saját magunk belső békéjének megteremtésével járulhatunk hozzá.

A béke tehát nem távoli háborúk elleni tiltakozás, hanem mindennapi tevékenység, melyben megbékülünk magunkkal, szűkebb és tágabb környezetünkkel. Mindezek első hallásra akár felületes frázisoknak tűnhetnek, de a projekt során épp az világosodott meg bennem, hogy vannak eszközeink és gyakorlataink ezen célok megvalósítására: legfontosabbak a megbocsátás, az elfogadás, az ítélet nélküliség és a szeretet mindennapi gyakorlatai.

Az osztrák és olasz partnereink ebben a folyamatban előttünk járnak, emblematikus alakokról (békeaktivistákról) szóló színdarabjaikkal járják az országukat, workshopokat, egész napos rendezvényeket tartanak, melyeknek a színdarab egy része, a munkát a fiatalokkal folytatott tréningek, viták, megbeszélések egészítik ki.
Az általam vezetett álomszínház jól tudott csatlakozni ehhez a tevékenységhez. Évekkel ezelőtt Kilton Steward antropológus munkája adott indíttatást számomra az Álomszínház létrehozásához. Steward a malajziai szenoi törzs álomkultúrájáról ír, azzal hozza összefüggésbe a nép barátságos és békés természetét, hogy a törzsi kultúra részeként gyermekkoruktól foglalkoznak az álmaikkal, főképpen a félelmetes álmaikkal. Így megtanulják, hogy dolgozzanak félelmeikkel és szorongásaikkal, és hogyan használják fel azokat, ahelyett, hogy embertársaikra, más népekre vetítenék ki. Ezzel szemben a „művelt nyugaton” a 20. század folyamán, a lélek mélyén rejlő, félelmetes árnyékot másokra, más népekre vetítették ki, talán nem véletlen egybeesés, hogy a történelem leggyilkosabb háborúi éppen itt robbantak ki.

Mik a legfontosabb eredményei a projektnek az Ön számára?

A részvételem igazi változást hozott a békéről való gondolkodásomban. Megismertem továbbá két, számomra korábban ismeretlen ember – Berta von Suttner és Josep Rotblat (Nobel-békedíjas atomfizikus) – békéért folytatott tevékenységét. Olvastam a műveiket, és találkozhattam azokkal a projektben részt vevő színházi alkotóművészekkel, akik számára fontos volt, hogy az ő életművükből, békéért folytatott tevékenységükről színházi alkotásokat hozzanak létre.

Az osztrák partner – a Konfliktkultur nevű, elsősorban konfliktuskezeléssel és békeoktatással foglalkozó egyesület – a projekt keretében készített egy darabot Bertha von Suttner életéről. Milyen színházi módszerek jelennek meg a darabban? Kiknek adták elő?

A darab egy monodráma Bertha von Suttnerről. A főszereplő, Anita Zieher és a rendező, Brigitte Pointner, tagja volt a projektünknek. A darabban nagyon sok audiovizuális elem jelent meg, melyet a projekt során mi is láthattunk. A bécsi ősbemutató Bertha von Suttner egykori kastélyéban zajlott. Suttner neve jól ismert, a bécsiek nagyon büszkék rá. Anita Zieher ismert színész, Brigitte Pointner pedig ismert rendező Bécsben, így a darab ősbemutatója nagy esemény volt, amelyen Bécs előkelősége is megjelent. Még az államelnök is jelen volt. Később aztán járták vele az országot, és a darab így szélesebb közönséghez is eljuthatott.

A partnerség közös álláspontja szerint tehát a béke több mint a háború hiánya. A projekt egyik célja a nézők ösztönzése arra, hogy kreatív módon különböző megközelítéseket dolgozzanak ki a béke újfajta meghatározásához. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban, egy színházi előadás keretében?

A playback színház olyan interaktív, improvizatív színházi forma, amely a közönség történeteire épül, így nagyon jól tudtuk alkalmazni a projekt során. Tudtuk használni a munkafázisban, amikor a projektben részt vevők békével kapcsolatos érzéseit és történeteit jelenítettük meg. Ugyancsak fontos része volt a playback színház a bemutatóknak, melyeket a projektpartnereinknél (Rómában, Budapesten) tartottunk. A nézők ezen alkalmakkor részleteket láthattak a Bertha von Suttnerről és Joseph Rotblatról készült színházi előadásokból, majd pedig az Álomszínház társulata a nézők békével kapcsolatos érzéseit, történeteit jelenítette meg. Ez menthetetlenül azt jelentette, hogy a nézők nem csak passzív résztvevői voltak az előadásnak, hanem saját érzéseikkel és történeteikkel aktívan részt vettek abban, így elgondolkozhattak a saját attitűdjeiken és cselekvési lehetőségeiken.

Milyen módon nevelhet a békére egy színházi előadás?

A két említett színházi előadásban a nézők nyomon követhetik a főszereplők útját, gondolatait, érzéseit, míg eljutnak addig, hogy aktívan hitet tegyenek a béke ügye mellett. Suttner fő műve, a „Le a fegyverekkel”, a saját korában – amikor a fiúkat a fegyverviselésre tanították, és a katona a társadalom nagyra becsült alakja volt – szinte megütközést keltett. A darabból megérthető az a gondolati váltás, amikor képtelenséggé válik, hogy azt tartsuk hősnek, aki öl. Ugyanez a váltás figyelhető meg Rotblatnál, aki Einsteinnel együtt részt vett az atombomba megalkotásában, de Hiroshima és Nagaszaki után mindketten megértették, hogy a politikusok becsapták őket, hiszen azt ígérték, hogy a bombát csak elrettentésre fogják használni. Ezután viszont a béke elkötelezett híveivé válva, békekonferenciákat és Pugwash konferenciákat szerveztek.

Magyarországon mely békével foglalkozó szervezetekkel vették fel a kapcsolatot? Milyen formában tudtak és tudnak a jövőben együttműködni?

Felvettük a kapcsolatot B. Nagy Évával, a békeoktatás hazai képviselőjével, aki Kemény Ferencről (1860-1944), az újkori olimpiák egyik szervezőjéről tartott előadást a projekt budapesti találkozóján. Kemény Ferenc Bertha von Suttner lelkes támogatója volt, egy ízben Magyarországra is meghívta. Az Ifjú Humanisták és a Békejel mozgalom képviselőit szintén meghívtuk a budapesti találkozóra. Előadást tartott továbbá Sólyomfi Nagy Zoltán a tengri közösségből. Meghívtuk még a budapesti kvéker közösség és a budapesti bahai közösség tagjait, hiszen tudtuk róluk, hogy mindkét vallásban központi szerepet játszik a béke kérdése. A bahai közösséggel kapcsolatunk szorossá vált, egy előadást is tartottunk náluk.

A ”Peace Acts” előkészítette a „European Peace Matters” hálózatot, mely az első világháború kitörésének századik évfordulóján, 2014-ben várható megemlékezéseket békével kapcsolatos események előkészítésével kívánja kiegészíteni. Hol tart most a European Peace Matters hálózat? Hogyan vesz részt az előkészületekbenaz Álomszínház?

A „Peace Acts” projektben részt vevők között az együttműködés megmaradt. Különösképpen a bécsi főszervezővel van aktív kapcsolatunk, aki gyakran jár Magyarországon. A projekt folytatásaképpen beadtunk egy újabb Grundtvig tanulási kapcsolat pályázatot „Beyond Reason” címmel, amely a szeretetről szól, bár ezt nem akartuk ilyen nyíltan a zászlóra tűzni. Egy – a címe ellenére – igen praktikus projektről van szó, melynek keretében azt kívánjuk kutatni, hogy mit tehetünk színházi eszközökkel az ügyben, hogy a félelem, szorongás, agresszió, háborúk helyett a szeretet terjedjen a Földön. Hogyan tudjuk a „Love is letting go of fear” tudást mindennapi gyakorlatunk részévé tenni? Hogyan tudjuk ezt színházi eszközökkel terjeszteni? Erről szólna a projekt, most már romániai és litván partnerekkel kiegészülve.

Ha támogatást kapunk, akkor a projekt éppen a „European Peace Matters” előkészítésére esik, így felerősíthetjük egymás tevékenységét, együttműködhetünk abban, hogy az első világháború kitörésére békével emlékezzünk.