Ki akar magyarul tanulni Madridban?

2011 | Felnőtt tanulás | interkulturális tapasztalat, nyelvtudás | | Bognár Sarolt

Ki akar magyarul tanulni Madridban??? Nem tudom, hányszor tették fel nekem ezt a kérdést, amikor itthon elmeséltem, hogy az elmúlt tanévben magyart tanítottam egy madridi nyelviskolában. Szerencsére a spanyol fővárosban is vannak a magyar nyelv és kultúra iránt érdeklődők, nem is kevesen. Mindenkinek megvan a saját motivációja a tanuláshoz: magyar származás, magyar házastárs vagy barát, kíváncsiság az indoeurópai nyelvektől eltérő logikájú nyelv iránt, vagy egy felejthetetlen magyarországi utazás.


Német-kommunikáció és magyar mint idegen nyelv szakos bölcsészként végeztem el az egyetemet. Hat évvel ezelőtt, amikor Erasmus ösztöndíjasként megismertem Madridot, nem gondoltam volna, hogy még egyszer lehetőségem lesz hosszabb időt eltölteni ebben a nagyszerű városban. Valahogy nagyon távolinak tűnt Spanyolország. Aztán egyszer csak megkerestek az egyetemi tanulmányaim alatt hospitálási helyszínként szolgáló Escuela Oficial de Idiomas nyelviskola központtól, hogy Grundtvig asszisztensként szívesen fogadnának a 2011/2012-es tanévre.

Amikor értesültem az ösztöndíj elnyeréséről, elkezdtem felkészülni a kint rám váró feladatokra. Az Escuela Oficial de Idiomas Madrid legnagyobb nyelviskolája, közel tízezer diákja van. A magyar nyelvi tanszékvezető arra kért, hogy az óráimon különös hangsúlyt kapjon a magyar fonetika és a kommunikációs készségek fejlesztése. Az előző évek tanítási tapasztalataiból tudtam, hogy ezek nagyon fontos területei a nyelvtanításnak, mégis kevés idő jut rá egy általános nyelvtanfolyam keretein belül. A madridi nyelviskola eleve hosszú (105 perces) tanórái után a tanulók többsége ottmaradt az én fakultatív óráimon is. Ez annál inkább is értékelendő, mert a három évfolyamban magyarul tanulók szinte mindannyian olyan felnőttek voltak, akik munka mellett szántak időt a nyelvtanulásra. Ezeket a késő esti órákat (egyes napokon háromnegyed tízkor ért véget az óra) igyekeztem színessé, játékossá tenni. A magyar kiejtést például a legkülönbözőbb gyakorlatokkal (artikulációs torna, hallás utáni szövegértés, diktálás, memóriajátékok) próbáltam elsajátíttatni a felnőtt tanulókkal, akik örömmel vettek részt ezeken a foglalkozásokon. Jóleső érzés volt megtapasztalni, hogy minden magyar kultúrával kapcsolatos információra rendkívül nyitottak voltak.

Két év budapesti nyelviskolában való tanítás után a Grundtvig asszisztensi ösztöndíjprogramban szerzett tapasztalatok nagyban hozzájárultak a szakmai fejlődésemhez. Úgy érzem, hogy ha izolált nyelvi környezetben sikerült a szakmai célkitűzéseimet megvalósítani, akkor itthon, a magyar környezetnek köszönhetően a tanítás még hatékonyabb lehet. Külföldön tanítani a magyar nyelvet még nagyobb kihívás, mint itthoni, célnyelvi környezetben, hiszen távol Magyarországtól csak a nyelvóra jelenti a magyar nyelvi és kulturális közeget.

Hiányzik Madrid. Szeretnék még turistaként visszamenni és bejárni az ország többi részét is. Spanyolország gyönyörű! Nekem pedig, azt hiszem, sikerült felkeltenem a spanyol diákjaim érdeklődését Magyarország iránt, amire némi bizonyíték, hogy nyáron több volt tanítványommal találkoztam Budapesten, akik itt töltötték nyári szabadságukat. Azóta is levelezésben vagyok szinte mindegyik diákkal, és remélem, hogy a szakmai és baráti kapcsolatok a jövőben is megmaradnak közöttünk.