Kisebbségek helyzete egyéni sorsok tükrében

2012 | Köznevelés | aktív állampolgárság | Komárom-Esztergom | Kossuth Lajos Közgazdasági és Humán Szakközépiskola, Tatabánya

Érintett tantárgy(ak): történelem
Címkék: Auditív készségek, Szóbeli szövegértés, szövegalkotás, Írásbeli szövegértés, szövegalkotás, Önálló tartalom és információgyűjtés, feldolgozás, Kritikai gondolkodás, Személyes és társas készségek

A tatabányai Kossuth Lajos Közgazdasági és Humán Szakközépiskola, valamint az aaleni Karl-Kessler Realschule közös projektje az európai polgár bemutatását tűzte ki célul olyan személyek életútjának felkutatása által, akik a gyakran emlegetett közös Európa eszméjéhez már közelebb jutottak.

Magyar-német diáktandemek, kétfős csapatok személyes megkeresés útján ismerték meg olyan németek élettörténetét és helyzetét, akik hosszú ideje Magyarországon élnek, illetve olyan magyarokét, akiket sorsuk már évtizedek óta Németországhoz köt. A diákok a magyarországi németek olyan képviselőivel találkoztak, akik a második világháború végéig Magyarországon éltek, és ezután németségük miatt űzték el, telepítették ki őket, valamint vizsgálták a Magyarországon élő német kisebbség helyzetét. Segítette a munkát, hogy mindkét településen, Aalenben és Tatabányán egyaránt fellelhetők a célcsoport képviselői. Kutatásuk közben figyelmet szenteltek a tanulók annak a kérdésnek a megválaszolására is, milyen módon sajátították el ezek a személyek a másik nép nyelvét.

A projekt fő vizsgálati módszere az interjú, a személyes sorsok dokumentálása volt. A két legfontosabb téma, amely köré a munka szerveződött, a más országban élő emberek életútjának, élethelyzetének, valamint az országokban élő kisebbségek helyzetének a megismerése volt, különös tekintettel arra, hogy a történelmi események milyen módon befolyásolták az emberek életútját. Az eredményeket kiállítás formájában tártuk a nyilvánosság elé.

Fontos célként fogalmaztuk meg, hogy a diáktandemek hosszabb időn keresztül közös munkát végezzenek, ezáltal intenzíven használják a másik ország nyelvét. Lényegesnek tartottuk, hogy az idegen nyelv tanulásában főként a diákok segítsék egymást, egymáshoz forduljanak problémáikkal.

A projekt során végig nagy hangsúlyt helyeztünk arra, hogy a diákok ne a formális tanulási folyamatban, hanem a közösségben történő tanulási lehetőséget kihasználva erősítsék, fejlesszék nyelvtudásukat. A közös előkészítő feladatokat, az interjúra való felkészülést és az utómunkálatokat is párban, tandemekben oldották meg. Az elsődleges segítő személy, aki a nyelvtanulásukat támogatta, a párjuk volt, akivel a legtöbb időt töltötték. Csak akkor kaptak tanári segítséget, ha a kommunikáció egyáltalán nem működött az esetleges nyelvi vagy más nehézségek miatt. Fontos volt megtanulni a kultúrák tiszteletben tartását, erősíteni a toleranciát. Erre a csoportok összetétele miatt is szükség volt, egyrészt a magyar, illetve a német diákok kulturális különbözősége miatt, másrészt azért, mert a német diákcsoport maga sem volt homogén: német diákokon kívül tag jai voltak még perzsa és török származású tanulók, valamint egy Oroszországból bevándorolt család gyermeke. Ugyanakkor a projekt valamennyi résztvevőjének alkalma volt arra, hogy bepillantson idegen országban élő családok mindennapi életébe, hiszen mindkét csoport diákjainak egy-egy idegen családba kellett beilleszkednie 10 napra.

Maga a projekt konkrétan is foglalkozott az aktív állampolgárság kérdéskörével, hiszen a kutatás azt is vizsgálta, hogy a Németországban, illetve Magyarországon élő kisebbségek hogyan integrálódtak. Az 1946-os kitelepítés után a Németországba érkező elüldözöttek integrációja fontos kérdés volt az interjúk során, ugyanígy a magyarországi interjúk egyik csomópontját képezte a magyarországi németek integrálódásának folyamata. Mivel minden diák ugyanolyan típusú kitelepült, elüldözött, illetve hazájában kisebbségi állampolgárként élő idős emberrel készített interjút, a projekt folyamán kialakult bennük az a közösségi szolidaritás, amely nyitottá és elfogadóvá tette őket.
Ezen kívül azok a magyar diákok, akik az aaleni tartózkodás alatt a perzsa, török, illetve orosz családhoz kerültek, saját tapasztalatokat szereztek az integrálódás folyamatáról, eredményességéről. A projektnek köszönhetően megismerték és megértették az emberi jogok lényegét azáltal, hogy látták, a történelem képes arra, hogy eltiporja az emberi jogokat vélt vagy valós indokokra hivatkozva. A történelmi háttérismeretek, a szemtanúk elbeszélései tették megfoghatóvá számukra a tankönyvek tananyagát.

Mivel a résztvevők az iskola több osztályából jelentkeztek a projektre, először projektmunkák segítségével igyekeztünk egységes csapatot kovácsolni mind a magyar, mind a német diákok körében. A közös munka, a projekttel szembeni kíváncsiság meghatározó volt. Szerencsére sikerült később is olyan tevékenységeket beiktatnunk a programba, amelyekkel folyamatosan fenn tudtuk tartani azt a figyelmet, ami az eredményes lebonyolítást biztosította. Ilyennek számítottak az interjúk, a Dunamenti Svábok Központi Múzeumában tett látogatás és a múzeumpedagógiai foglalkozás.
Az egyes tevékenységek befejezését követően megbeszéltük, hogy az adott aktivitás milyen mértékben viszi előre a projektet, hogyan tudjuk majd beépíteni abba a koncepcióba, amire az egész munka épült. Maguk a diákok is motivációt jelentettek egymás számára. Volt olyan, akinek a jó nyelvtudása ösztönözte a többieket arra, hogy minél többet tanuljanak, fejlesszék nyelvtudásukat, és voltak olyanok, akiket a projekt témája fogott meg, és az interjúk tekintetében végeztek olyan munkát, amely a többiek számára motiváló hatású volt.

A projekt megvalósítása során két módszer került középpontba. Egyrészt az interjú mint tanulási módszer, melynek segítségével a tanulók megismerték a magyarországi, illetve németországi németek életútját, sorsát.
A másik használt módszer az „oral histor y” módszere, mely szerint a megélt történelem elmesélhető. Az interaktív folyamat, melyben a diákok aktívan részt vesznek, segíti őket abban, hogy felismerjék: ők maguk is a történelem részei, maguk is alakítják a történelmi folyamatokat úgy, mint ahogy azt interjúalanyaik is tették. Világossá válik számukra, hogy a szóbeli információk is részeivé válnak a történetírásnak, szubjektív elemek teszik árnyaltabbá a tankönyvek anyagát.

A projekt eredményeképpen kiállítás készült a diákok által folytatott interjúk alapján, melyet mindkét településen bemutattunk, és már a megnyitókon – az iskolák diákjain, tanárain, dolgozóin kívül – több közéleti szereplő, kisebbségi képviselő vett részt. A teljes folyamatot, a projekt sikeres megvalósulásának főbb állomásait bemutató dokumentáció mellett prospektusok is készültek a Tatabányát körülvevő német nemzetiségi településekről.

Az eredmények hasznosítása folyamatos. A projektmunka-tevékenységet egyrészt nyelvórákon, másrészt a még közreműködő kollégák óráin több alkalommal alkalmazzuk, ezen kívül a diákok jól hasznosítják megszerzett informatikai ismereteiket a tanulmányaik során a prezentációkészítés vagy egyéb szöveges anyagok elkészítése során. Fontosk tartjuk, hogy a forrásokra alapozó történelemoktatást előnyben részesítők, megismerve az általunk alkalmazott módszert, azt átvehetik, és hasonló megoldásokkal közelebb tudnak hozni történelmi eseményeket a diákokhoz.

A kiállítás vándorútra indult, egy településen már bemutattuk, és több német nemzetiségi település vezetői jelezték, hogy szívesen fogadnák a tárlatot. Terveink között szerepel még az anyag kiadása oktatási segédanyagként, melyhez még meg kell keresnünk a megfelelő lehetőségeket.

Pats Krisztina