A BAGázs Közhasznú Egyesület jelenleg két Pest megyei település roma telepein, Bagon és Dányon végez munkát. Célja, hogy ezekben a szegregátumokban és az őket körülvevő társadalmi valóságban, attitűdökben változást érjen el. A Párbeszéd a roma nőkért című Erasmus+ projekt célja változás kezdeményezése a dányi közösség életében, erős és megtartó női csoport felépítésén keresztül. A projekt koordinátorával, Dr. Aczél Zsófiával beszélgettem.

Erasmus+ Nívódíj 2020

Párbeszéd a roma nőkért

 

Megoldást találni, mindig a telepen élőkkel együtt

Az egyesületnek szükségletalapú megközelítése van: nem feltétlenül állandó programokat szervezünk, hanem az éppen megfogalmazódott szükségletre vagy problémakörre próbálunk minél több irányból megoldást találni, mindig a telepen élőkkel együtt. A Párbeszéd a roma nőkért projektben a strukturált párbeszéd módszerét alkalmazva, a roma nők helyzetével kapcsolatos közpolitikai kérdéseket dolgoztuk fel, önkéntesek és szakértők bevonásával. Kezdésnek a módszerünket, amivel Bagon hatékonyan dolgozunk, szerettük volna átvinni Dányra.

A BAGázs módszer

A BAGázs-módszer az egyesület szakmai munkájának alapja, egy komplex, többszintű közösségi megközelítés, melynek keretében programokat indítanak egyének, családok és közösségek részére, követhető és teljesíthető célokat kijelölve a résztvevők számára. Az egyesület nem adományoz, munkavállalóik a telepeken dolgoznak; az ő képzésük a telepi közösség egészében a változás lehetőségét és hitelességét teremti meg. Évente közel száz vegyes korosztályba tartozó önkéntest képeznek és vonnak be a programokba, hogy általuk új mintákat hozzanak a zárt közösségbe.

Baghoz képest Dányon egy szervezettebb keretek közt, hagyományokhoz erősen ragaszkodó közösség él, ezért igényfelméréssel kezdtünk: narratív élettörténet-elbeszélés módszerével készítettünk mélyinterjúkat az ott élő roma nőkkel. Így valóban olyan problémák vetődtek fel, amit a helyiek annak definiálnak, és nem olyan, amit mi külső szemmel annak érzünk. A roma nők csoportja az egyik legkevésbé képviselt, leginkább sérülékeny társadalmi réteg, a cigány kisebbségen belül is kiszolgáltatottak. A dányiak életét alapvetően meghatározzák a cigány hagyományok; a konzervatív családmodellben a lányokat korán férjhez adják, emitt kiesnek az oktatási rendszerből.

A nők elérését megnehezítette, hogy a telepen kevesen rendelkeznek telefonnal vagy internettel, illetve a megszólításukra csak egy igazán kedvező időpont létezett: mikor férjeik munkában voltak. A telepi férfiak korlátozhatták őket a részvételben, mi is kaptunk negatív visszajelzéseket. Végül a BAGázs állandó jelenléte volt a katalizátor a sikerhez; a közösség ismert minket, a szervezetet és a programjainkat, amiken keresztül volt kapcsolódási pontunk a telepi nőkkel. A fiatal egyetemistákat is, akik közül a projektbe bevont önkéntesek kerültek ki, könnyebben érintettük meg a gender kérdés és a nők helyzetének témájával.

A PROJEKT ÉRTÉKEI:

Alkalmat teremtettek Dányon a közös gondolkodásra roma és nem roma fiatalok, valamint a bevont döntéshozók között, ami alapot ad az esetleges további együttműködéshez. A közösségi aktivitás és összefogás a drogprobléma megoldására más települések számára is példaértékűvé vált.
Módszertana és szemlélete, miszerint alulról jövő, önszerveződő csoportokként lehetséges nyomást gyakorolni felsőbb szinteken is, valamint a döntéshozók szempontjából levont tanulsága – ahelyett, hogy segítség nélkül, magukra hagyatottan próbálnák megoldani a mélyszegénység problémáját, kifizetődőbb szövetségeseket keresni – sok hasonló helyzetben lévő település és lakói számára jelenthet követendő példát.

Intézmény: BAGázs Közhasznú Egyesület, Budapest

Projekt címe: Párbeszéd a roma nőkért

Koordinátor: Dr. Aczél Zsófia, Dr. Kovács Krisztina

Honlap: https://bagazs.org

A tanult tehetetlenség állapotába rekedni

A tizennyolc telepi nővel készített mélyinterjút közösen dolgoztuk fel az önkéntesekkel, értelmeztük a telepi szokások, hagyományok rendszerét. Így szerveztünk meg húsz, heti rendszerességgel működő női csoportot, ahol különböző játékok és szituációs gyakorlatok segítségével dolgoztunk. A közös motívum, ami a csoportok tagjait összekötötte, a településen elterjedt dizájnerdrogok használata volt. A problémával a telep lakói napi szinten találkoznak: a drogfüggő férjek helyett nincs kinek eltartani a családokat. Bagon jelentős probléma a droghasználat; a közösség teljesen szétesett, megszűntek a hagyományos keretek és szabályok. A telepek közel vannak egymáshoz és a dányiak ismerik a Bagon történteket: az ott élő nők félnek, hogy Dányon is az fog történni, féltik a családjuk és a maguk biztonságát.

Az egyéni történetek feltárták az ellátó intézményrendszer hiányosságait, megmutatva, hogy tartós és valós változás a helyi érintettek, az intézményrendszer és a döntéshozók kommunikációjával érhető el. Felépült a szociális, oktatási intézményekkel, valamint a település vezetőivel való párbeszéd. Szerettük volna elérni, hogy a problémáról közösen és nyíltan tudjunk beszélni (nehéz felvállalnia egy településnek, hogy egy részében milyen komoly társadalmi krízis van), és az összefogás keretében kialakíthassunk egy megoldási stratégiát. Ezt hátráltatta az, hogy egy olyan komplex problémára kellett volna helyben választ adni, amely szélesebb társadalmi beavatkozást igényelne. A nem létező vagy teljesen diszfunkcionálisan működő szociális, egészségügyi, oktatási rendszer és társadalompolitika helyett egy kistelepülés nem tud mozdulni, így a cigánytelepekkel együtt inkább a tanult tehetetlenség állapotába reked.

Miért a drogok?

Fontos megemlíteni, hogy a dizájnerdrogok használata tünete annak, hogy a közösség a társadalomból kirekesztetten, elszigetelten működik. A hazai mentálhigiénés ellátás az intézményrendszer problémái és a szakemberhiány miatt nem tud választ adni a hátrányos helyzetből fakadó kilátástalanságra. A drogfogyasztás viszont ad egyfajta választ. Kiutat jelent, menekülési lehetőséget a kétségbeejtő állapotból, amit a telepiek oktatáshoz, egészségügyhöz való hozzáférésének hiányosságai, illetve a munkanélküliség és az azzal összefüggő anyagi problémák teremtenek.

A legfontosabb változás

A hatásméréséhez a legfontosabb változás módszerét használtuk, ahol a személyes élmények és tapasztalatok jelentik a kiindulópontot. Célja a megértés: a történeteken keresztül a közösség tagjainak egyéni és egyedi megközelítésével a saját tapasztalások példáin keresztül. Fontos, hogy a folyamatokat meg lehet beszélni, át lehet gondolni. A módszer megmutatja, minek van értelme abból, amit csinálunk, és az alapján tervezhetünk tovább.

A program legfontosabb változása, hogy kialakult egy olyan közeg, ahol a részt vevő telepi nők megélhették a bizalmat, életükben először tudtak problémáikról nyíltan beszélni.

Megtapasztalhatták, hogy nem kell hagyniuk, hogy a fejük fölött történjenek a dolgok: alulról jövő, önszerveződő csoportként is lehetséges nyomást gyakorolni felsőbb szinteken. Bár a női csoport ebben a formában nem ment  tovább, a korábbi tagok bekapcsolódtak a telepen folyó párhuzamos programokba: adományboltunk keretében varrtak, munkavállalást segítő mentorprogramban vettek részt, egy korábbi csoporttag pedig a telepen futó gyermekprogramunk koordinátora lett. A döntéshozók számára a probléma kilépett a szegregátum falai mögül, szembesítve őket a roma nők és a telep társadalmi helyzetével, a döntések és azok hiányának következményeivel.

A projekt lezárásával az ügynek nincs vége: egyesületünk tovább folytatja az egyeztetéseket az állami intézményekkel. Nem engedtük el Dány kezét. Ami a gondokon kívül összeköti egymással a telepeket, az az, hogy a közösség egy részének határozott szándéka van a változásra: hisznek abban, hogy közös munkával képesek változtatni a jelenlegi, sokszor reménytelennek tűnő helyzeten. 

 

Az interjút készítette: Somogyi Dorottya,
Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység



További Erasmus+ nívódíjas projektekről itt olvashat >>

Utolsó módosítás: 2020.05.05.