Hogyan lehet iskolás gyerekek figyelmét felhívni a víz védelmének fontosságára? Hogyan épülhet be egy iskola mindennapjaiba egy két éven át tartó, nyolc partner együttműködésében megvalósuló projekt? A koordinátorral a nemzetközi együttműködés előnyeiről, a gyerekek élményeiről és a projektmenedzsment rejtelmeiről beszélgettünk.

Intézmény: Balatonlelle – Karád Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Egységes Pedagógiai Szakszolgálat és Óvoda
Projekt címe: Today, Blue Planet, but tomorrow?  Ma kék a bolygó, de holnap?
Koordinátor: Gombos Filoména
blueplanet.espjs.edu.pt
Nemzetközi együttműködés a kultúráért díj - Kiváló projekt 2015

Mitől különleges ez a projekt?

Egyik legfontosabb sajátossága, hogy a nyolc partnerintézmény már a pályázati anyagot is együtt állította össze, így mindenkinek a javaslatait, ötleteit be lehetett építeni a tevékenységlistába. A víz mint téma eredetileg a román partner – akinek a pályázata sajnos nem nyert – ötlete volt, és nagyon jó választásnak bizonyult, mivel rengeteg oldalról meg lehet közelíteni, így egy nagyon komplex projekt jöhetett létre. A természetvédelem mellett kulturális szempontok mentén is foglalkoztunk a vízzel. Sok audiovizuális, illetve rajzos projekttermék készült, ami lehetővé tette, hogy eltérő képességekkel és tudással rendelkező gyerekeket vonhassunk be a tevékenységekbe. Két emelt angolos, hetedik és nyolcadik osztályos csoport a projekt megvalósításában kapott központi szerepet, a többiek pedig rajzoltak, a logó tervezésében vettek részt, videókat készítettek.

Hogyan hatott a projekt a gyerekekre?

A két emelt angolos csoportot második osztálytól tanítottam, így szoros kapcsolat alakult ki köztünk. Nagyon különböző egyéniségű, tudású gyerekekről van szó: volt, aki a zenéhez értett, mások az informatikához, a videókészítéshez. A projekt kapcsán ezekre a képességeikre, ismereteikre fény derülhetett, amire nem biztos, hogy egyébként lett volna mód az iskolában, és én magam is rengeteget tanultam tőlük. Mivel az egyes tevékenységek többféle feladatot foglaltak magukba, mindenki kiválaszthatta a számára legszimpatikusabbat, és még a legcsendesebb fiú is – aki sosem szólalt meg órán, bár mindig mindenre jelest kapott – szerepelt az egyik kisfilmben, járt Spanyolországban és utána már bártan beszélt angolul. Az pedig a ráadás, hogy nyolcadikos fiúk hajlandóak voltak videóra felénekelni a Széles a Balaton című népdalt! Ez talán sokat elmond a projektről.

A gyerekek sokkal nyitottabbá, függetlenebbé váltak, és akkor teljesítettek a legjobban, amikor szabad kezet kaptak. A projekt során fejlődtek a szociális készségeik, képesek lettek átlátni a tevékenységeket, megtanultak csapatban dolgozni, és folyékonyan beszélnek angolul.  Mindez alkalmassá teszi őket arra, hogy további projektekben vegyenek részt, később pedig megállják a helyüket az életben.

Hogyan vettek részt az iskola munkatársai?

Az iskolában természetes, hogy ha van egy pályázatunk, akkor a kiemelt nevelési célunkat ehhez kötjük, és így az adott projekt témája áthatja az iskola életét. A minden évben meghirdetett irodalmi és rajzos karácsonyi pályázat témáját is eszerint határozzák meg a kollégák. A projekt indulásakor készítettem és minden kollégának adtam egy egyszerű, áttekinthető táblázatot arról, hogy melyik hónapban milyen tevékenység várható, arra buzdítva őket, hogy kapcsolódjanak be. Különösen a rajzot, illetve a természetismeretet oktató tanárokkal tudtunk aktívan együttműködni, de az igazgató és az igazgató­helyettes is folyamatosan foglalkozott a projekttel. Az alsó tagozatos tanítók és más felsős tanárok pedig a balatonlellei projekttalálkozó alatt nagyon sokat segítettek azzal, hogy házigazdaként nagyszerű hátteret adtak. Ettől függetlenül természetesen mindig van még hová fejlődni, mindig van, akit még jobban be lehet vonni és aktivizálni.

Hogyan volt jelen az iskola életében a projekt?

A projekthez hangoltuk a Föld Napja rendezvényt, megtartottuk a Víz Világnapját, a természetismeret csapatversenynek a vizes élőhelyek adták a témáját a projekt alatt. Az iskolában a környezetvédelmet egyébként is fontosnak tartjuk, amihez jól tudott illeszkedni ez a pályázat: a Balaton partján szemetet szoktunk szedni, az épített és a növényi környezetre is nagyon figyelünk, az ügyeleti szolgálatunk például nagy hangsúlyt fektet a szeméttel kapcsolatos megfelelő nevelésre.

Az oktatásba hogyan lehet beépíteni a projekt eredményeit?

A nyelvórákon tananyagként tudom használni a projekttermékeket, a rajzórákat is áthatotta a pályázat, illetve a fizika és kémia órákon bemutathatók a vízzel kapcsolatos kísérletekről készült videók.

A helyi közösségben volt a projektnek hatása?

Abszolút, és ez mondhatni hagyomány Balatonlellén. A családoknak ezek a projektek nagy élményt jelentenek a gyerekeken keresztül, és amikor a következő testvéren a sor, ismét örömmel vesznek részt. Nemrég találkoztam egy szülővel, akinek elmeséltem, hogy nívódíjra jelölték a projektet, ő pedig felidézte, mennyire meghatározó volt a fia számára, hogy részese lehetett. A zeneiskolával is aktív kapcsolatot tartottunk, a polgármester és a városvezetés is érdeklődött a tevékenységekről, a helyi médiában, az újságban, tévében folyamatosan jelen voltunk, így kijelenthetem, hogy Balatonlellén az emberek tudják, mi az a Comenius projekt.

Felidézne egy meghatározó pillanatot, amely a projekthez kötődik?

Nagyon megható volt, amikor a balatonlellei találkozó után a gyerekek búcsúztak, ahogy az iskola aulájában sírva ölelték meg egymást. Számomra pedig az isztambuli projekttalálkozó jelent meghatározó élményt: egy év intenzív előkészítő munka után akkor találkoztunk először, és nagyon hatékonyan sikerült együtt dolgoznunk. Ott és akkor azt éreztem, így kell ezt csinálni, a helyemen vagyok.

Az interjút készítette: Arany Anett

A képek kattintással nagyobb méretben is megtekinthetőek.

Utolsó módosítás: .