Az emberi jogok ismerete nem képezi szerves részét a középiskolai tananyagnak, ezen szerettek volna változtatni a LAWrider Erasmus+ nemzetközi ifjúsági kezdeményezés résztvevői. Magyarországi, romániai és horvátországi fiatalok egy-egy csoportja filmes eszközökkel dolgozta fel az emberi jogok témáját, aminek eredményeként tíz kisfilm és a hozzá tartozó óravázlat készült el. Ezeket felhasználva középiskolai környezetben is játékosan, mégis tanulságosan lehet beszélgetni a témáról. Csóti-Gyapjas Dóra és Balla Gábor koordinátorokat kérdeztük a nívódíjjal elismert projektről.
LAWrider – Emberi jogok fiatalok tolmácsolásában
Erasmus+ nívódíj 2018
Két hazai szervezet is közreműködött a nemzetközi partnerségben. Hogyan alakult ki az együttműködés, és mi adta az alapgondolatát?
Balla Gábor (G.): A Creative Elephant Studio Kft. 2014-ben jött létre, én vagyok az egyik alapítója. Dórával, a projekt másik koordinátorával régebb óta ismerjük egymást, több Erasmus+ ifjúsági együttműködésben vettünk részt közösen. 2014-ben Angliában egy tíz napos nemzetközi ifjúsági cserén szintén egy filmes workshopot vittünk, én itt kezdtem megismerkedni ezekkel a projektekkel, bár korábban is tartottam filmes foglalkozásokat fiataloknak. Most a koordinátori szerep mellett a filmes szakmai mentor szerepét töltöttem be, ezen kívül trénerkedtem is.
Csóti-Gyapjas Dóra (D.): A szegedi D2 Ifjúsági Fejlesztő- és Médiaközpont irodájában dolgozom ifjúsági koordinátorként, ide sok fiatal betér iskola után, akik megosztják velünk a napi problémáikat, az őket érdeklő dolgokat. Ilyen beszélgetések közben panaszkodtak arról a középiskolások, hogy az emberi jogok egyáltalán nem szerepelnek a tananyagban, és így kezdtünk el velük közösen egy olyan projekten gondolkozni, ami nemformális módszerekkel, a gimnazisták nyelvén tudná feldolgozni a témát. Gáborral ketten vittük a koordinációt, én coach-ként és trénerként működtem közre. Emellett én intéztem a pályázattal kapcsolatos dokumentációt is.
Hogyan segítettétek a fiatalokat abban, hogy a projekt sikeresen valósuljon meg?
D.: A fiatalok kaptak egy mentort, aki végig szakmailag segítette a munkájukat: átadott nekik filmezéssel kapcsolatos technikai ismereteket, illetve felkészítette őket a színjátszásra, és arra, hogy hogyan szerepeljenek a kamera előtt. Ezen kívül mindent a fiatalok találtak ki, azt a kreativitást és belső motivációt, ami a filmvásznon is megjelenik, ők hozták magukkal.
A kisfilmek elkészítésével járó feladatokat hogyan osztották el a fiatalok egymás között?
G.: Az első nemzetközi partnertalálkozón közösen választották ki a harminc emberi jogból azt a tízet, amiből kisfilm és óravázlat is készült végül. Ebből három-három emberi jogot dolgozott fel a horvát, a romániai magyar és a magyar fiatalok csoportja, egyet pedig az utolsó, hollókői partnertalálkozón készítettek el együtt.
D.: Az emberi jogok kiválasztásakor és a kisfilmek elkészítésekor is nyitott teret hagytunk a közös alkotásnak, nem mi döntöttük el, hogy ki melyik filmben szerepeljen vagy filmezzen. Mindenkit egyformán érdekelt a téma, így a csapatmunka sosem torkollott veszekedésbe.
Ha veszekedés nem is fordult elő, volt mégis olyan nehezebb momentum, ami kihívást jelentett?
G.: A hollókői nemzetközi projekttalálkozó elég nagy falat volt. Itt egy hétvége alatt forgattuk le minden partner részvételével az utolsó tízperces kisfilmet, ami 30-40 fő koordinálását jelentette. Emellett időt és teret kellett adni az egymással való ismerkedésnek, csapatépítésnek. Ez igencsak nagy kihívás volt. Egyébként ez a találkozó már a vállalásainkon felül történt, mert eredetileg kettőt terveztünk, de végül négy találkozót tudtunk megszervezni a támogatási összegből.
Miért valósult meg több találkozó, mint amennyit a pályázatban vállaltatok?
D.: A projekt indításakor a nemzeti iroda munkatársai hívták fel a figyelmünket arra, hogy legalább még egy találkozót érdemes lenne megszervezni. Később be is bizonyosodott, hogy nagy szükség van a partnerekkel való személyes egyeztetésekre. Sokkal könnyebb így megbeszélni a projekttel kapcsolatos ötleteket, problémákat. Az online világ hasznos, de nagyon kevés dolog az, amit írásban át lehet adni egymásnak, számos félreértés adódhat ebből. Fontos szempont volt a fiatalok motivációja is, hiszen minél több aktív, személyes találkozásra van lehetőségük, annál lelkesebbek, nyitottabbak egymás felé is.
Hogyan álltak hozzá a fiatalok a projektben való részvételhez? A kezdeti lelkesedés végig kitartott?
D.: Abszolút tudatosan álltak az egész projekthez, hiszen eleve abból indultak ki, hogy tudni szeretnék, milyen emberi jogaik vannak. Tisztában voltak vele, hogy a kisfilmek elkészítése közben játszva, de tanulnak. Ez a belső motiváció nem csak a jogaik megismerésére terjedt ki, hanem a kisfilmek elkészítéséhez szükséges tudást is el szerették volna sajátítani.
G.: Ez vonatkozik a kamera előtt és a kamera mögött való munkára is, mert nemcsak színházi, hanem filmes workshopokat is tartottunk. Így mindkét terepen ki tudták magukat próbálni, nem szabtuk meg, hogy aki az egyik filmben színész, az ne lehetne a másikban operatőr, szabad átjárás volt a szerepek között.
Az elkészült óravázlatok milyen fogadtatásra találtak a középiskolai tanárok körében?
D.: A helyi középiskolák pedagógusai, akiknek a diákjai is részt vettek a projektben, nagyon pozitívan fogadták, sok támogatást kaptunk tőlük. Számos felkérést kapunk azóta is, hogy tartsunk emberi jogi foglalkozásokat egy-egy osztályfőnöki óra keretében, de arra is van példa, hogy maguk a tanárok vállalkoznak emberi jogi óra tartására az óravázlatok segítségével. Ez a lehetőség egyébként mindenkinek nyitott, az óravázlatok és a kisfilmek is elérhetőek a honlapunkon.
Hogyan él tovább a projekt a részt vevő fiatalok körében?
G.: Manapság már okostelefonnal is könnyen lehet filmet forgatni. Kapd elő a telefont, vedd fel, vágd meg! Azt hiszem, sikerült átadnunk a projekt során egy olyan átfogó elméleti, esztétikai és technikai tudást, hogy ha van egy jó ötletük, azt rendesen, önállóan ki tudják dolgozni és ezt akár telefonnal is le tudják forgatni.
D.: Fontos, hogy merjenek belevágni az ötleteik megvalósításába, keressék meg azokat a kapcsolatokat és azokat a lehetőségeket, amelyekkel közelebb kerülhetnek a céljaikhoz. Mert ha vannak céljaik, akkor nincs lehetetlen!
Az elkészült kisfilmek díjai, bemutatói:
›› Kecskemét Fringe (2017)
›› 24. Országos Diákfilmszemle - különdíj
›› I. Hét Domb Filmfesztivál - Gyermek kategória - Rövid játékfilm kategória - III. hely
Az interjút készítette: PÁVEL LUCA
Tempus Közalapítvány / Erasmus+ Programiroda
|
Intézmény: Creative Elephant Studio Kft.
A projekt címe: LAWrider
Koordinátor: Csóti-Gyapjas Dóra, Balla Gábor
Honlap: www.elephantstudio.hu/lawrider
Utolsó módosítás: 2018.05.24.