Total Physical Response (TPR)
Beküldve | 2011-01-06 13:36:57 |
Tanár neve | Durbák Zoltán Tibor |
Témakör | Idegen nyelv |
Fejlesztett kulcskompetenciák | Idegen nyelvi kommunikáció |
Célcsoport
Korosztály szerint | általános, nem korcsoporthoz kötött |
Munkaforma | |
Hol ismerte meg a gyakorlatot | Nagy-Britannia |
Milyen keretek között ismerte meg a gyakorlatot? | Comenius szakmai továbbképzés pedagógusoknak |
Az első időszakban a TPR órákon - amelyet "csendes időszaknak" hívnak- a gyerekek képességeiktől függően kb.12-24 szót hallanak, tanulnak meg egy órán anélkül, hogy ezeket a szavakat hangoztatniuk kellene. Ez ahhoz a folyamathoz hasonló, amikor a kisgyermek beszélni tanul, amikor még csak hallja a szavakat, mondatokat miközben megpróbál reagálni rá, bár még nem tud beszélni. A szavak mondatok döntő többségét cselekvést jelentő igék, felszólítások, előjáró szavak, jelzők, mutató névmások, birtokos névmások, határozók, főnevek, tárgyak nevei, színek, illetve ezen szavak kombinálásával alkotott mondatok alkotják.
A nyelvtanár először is hangoztat egy egyszerű felszólítást pl. ’’Go to the window and open it”, (Menj az ablakhoz és nyisd ki.), miközben mozgással is demonstrálja a mondat jelentését. Ezt követően ugyanezt a mondatot az egész osztálynak, majd egy kisebb csoportnak, végül egy-egy tanulónak címezi, miközben a gyerekek szintén mozgással válaszolnak a felszólításra, azaz végrehajtják a kérést.
A következő fázisban pedig a gyerekek már egymásnak adnak különböző utasításokat, miközben előadják a hozzájuk tartozó válaszcselekvéseket. Az órák végén természetesen az újonnan tanult szavak és kifejezések felkerülnek a táblára és a szótárfüzetbe is, hogy a hallottak vizuális módon is megerősítést nyerjenek. A felhasználható szavak, mondatok tárháza, variálhatósága csak a fantáziánkon múlik, az pedig roppant módon motiváló, ha ezeket a szavakat mondatokat még el is játszhatják, elő is adhatják a gyerekek. Különösen igaz ez akkor, amikor néha vicces mondatok is előkerülnek, melyeket a gyerekek demonstrálhatnak is, mint például: "Walk and smile at the door" (Sétálj az ajtóhoz és mosolyogj rá!), "Put your book on your head" ( Tedd a könyved a fejedre!).
Azt is érdekes megfigyelni, amikor a szünetben a gyerekek egymásnak adnak utasításokat, amiket maguktól találnak ki azon szavak kombinációjából, amelyeket előtte az órákon tanultak mintegy spontán folytatva a játszva tanulást.
Másik roppant fontos előnye és titka a módszer sikerességének, hogy nagyon korán, már az első óráktól kezdve biztosítja a nyelv kommunikáció szintű használatának az illúzióját, hisz a gyerekek már az első két-három óra után beszélnek, utasításokat adnak egymásnak és kapnak egymástól, és mindemellett a tanulási folyamat aktív, és szó szerint cselekvő résztvevői tudnak lenni. Az sem okoz gondot, ha a gyengébb képességű tanulók első hallásra nem értik, nem fogják fel az utasítást vagy a hallott mondat jelentéstartalmát, mert ebben az esetben csak körbe kell nézniük az osztályteremben a megoldásért, ugyanis a tanár először mindig egy nagyobb csoporttal demonstráltatja az elhangzottakat és csak ezután az egyénnel.
Természetesen az első időszakban csak a gyerekek által leggyakrabban használt, és ismert szavakat tanítjuk. Az igéket, határozószókat és jelzőket cselekvéssel, mimikával, gesztussal, a főneveket tárgyakkal, képekkel, rajzokkal, a mutatószókat, helyhatározókat az irányok és helyek mutatásával stb. közvetíthetjük.
Összegezve tehát elmondható, hogy kisgyermekkorban egy idegen nyelv tanítása annál hatékonyabb minél természetesebb módon működik, vagyis minél közelebb áll az anyanyelv elsajátításának folyamatához. A TPR módszer lényege és nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy megpróbálja utánozni az anyanyelv elsajátítása során működő természetes folyamatokat, miközben egy olyan oldott és feszültségmentes légkört teremt, ahol a gyerekek óráról órára játszva tanulhatnak, és már a kezdetektől a saját szintjüknek megfelelő kommunikatív szintű nyelvhasználatra képesek.