A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Idegen Nyelvi Központjának vezetőjével a 2000-es évek eleje óta dolgozunk együtt a Tempus Közalapítványnál. Többek között szakértőként, pályázati bírálóként és EU-angol képzésünk oktatójaként segíti az itt folyó munkát. Fischer Mártával az elmúlt 15 év szakmai tapasztalatairól és közös küldetésünkről beszélgettünk.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Tempus Közalapítvánnyal?

Az első kapcsolódási pont a Világ – Nyelv Program volt, amelyet az Európai Nyelvi Díj követett. Ennek kapcsán több szakértővel dolgozunk együtt már évek óta, és az ezzel járó közös gondolkodás rendkívül értékes a számomra.

Bírálóként a korábbi Comenius és Arion nemzetközi programokban is részt vettem.

A jelenlegi együttműködést a Nyelvi Díj mellett az EU-angol kurzusok határozzák meg. Ezt is nagy eredménynek tekintem, mert sikerült közelebb hozni a résztvevőkhöz az uniós folyamatokat. Az EU-t illetően rengeteg tévhit él a fejekben, és ezzel kapcsolatban is közös a missziónk a közalapítvánnyal.

Hiába írunk 2016-ot, a statisztikák még mindig egyértelműen azt mutatják, hogy van mit tenni Magyarországon a nyelvoktatás, nyelvtanulás területén. Te hogy látod ezt a problémát? 

Először is fontosnak tartom kiemelni, hogy óvatosan kell bánnunk a statisztikákkal. A jelentések egy része, így az Eurobarometer is, önbevallásra épül, amelyben a megkérdezettek hajlamosak alulértékelni magukat. Más jelentések, mint a Key Data, arról mutatnak adatokat, hogy milyen keretek között történik a nyelvoktatás: pl. hány tanórában, hány éven keresztül. E feltételeket tekintve általában előkelő helyen szerepel Magyarország. A tényleges, kutatásokra épülő adatok árnyalják tovább a képet.

Az is fontos, hogy differenciáltan kezeljük a kérdést. Más adatot kapunk, ha különböző korosztályokat vizsgálunk, hiszen a most középiskolás diákok már akár két idegen nyelv viszonylag jó ismeretével érkeznek a felsőoktatásba. Őket meg kell győznünk arról, hogy a tanult nyelvet pár év alatt könnyedén elfelejtik, ha nem foglalkoznak vele. Emellett fontos tudni, hogy versenyelőnyhöz az jut a munkaerőpiacon, aki az angolt magas szinten beszéli, és legalább még egy idegen nyelv birtokában van.

Az idegen nyelvek mellett miért érdemes EU-angolt tanulni?

Egyrészt a kérdésnek van nyelvi vetülete: kutatásokkal bizonyított tény, hogy az EU sajátos, önálló nyelvváltozatot alakított ki, amelynek fontos eleme az uniós terminológia. Ugyanakkor a képzéseken és a konferenciákon is azt tapasztalom, hogy a résztvevőket még ennél is jobban érdeklik az EU-tartalmak. Örülnek, hogy végre összeáll a kép a fejükben: kinek mi a feladata az EU-ban, hogyan működnek és hogyan függnek össze az intézmények, kik a legfontosabb szereplők stb. Óriási tehát az igény a globális áttekintésre, hiszen még a közigazgatásban, az EU-ügyekkel foglalkozó munkatársak esetében is igaz az, hogy a folyamatoknak többnyire csak egy-egy szeletére látnak rá, miközben a teljes képet szeretnék látni. Ezt is kínáljuk nekik a képzéseinken.

A nemzetközi együttműködések is segítik a nyelvtanulást. Milyen egyéb hozadékai lehetnek még ennek?

Az oktatók, tanárkollégák számára egyértelmű hozadék a folyamatos nyelvi fejlődés – ez különösen fontos például a mi esetünkben, egy idegen nyelvi központban. Emellett minden egyes nemzetközi együttműködés kapcsán tágul a látókör. Számos változás nem tudatosan valósul meg, hanem mintegy a folyamat természetes velejárójaként, ami az alulról induló fejlesztések esetében különösen hangsúlyos. Ugyanakkor magának a pályázatírásnak a folyamata is fejlődési lehetőség az intézmény számára, hiszen a pályázat írását megelőzi a koncepció átgondolása, az eredmények listázása, és ennek során is merülhetnek fel új ötletek, amelyekből rengeteget profitálhatunk.

A pályázatok bírálójaként mit javasolnál azoknak, akik még csak gondolkodnak rajta, hogy részt vesznek egy nemzetközi együttműködésben?

Azt emelném ki, hogy a pályázat minősége is fontos kritérium. Még ha láthatóan jó ötletről, kezdeményezésről van is szó, nehezíti a pályázat bírálatát, ha a megfogalmazás, az összefüggések ismertetése nem megfelelő színvonalú. Gyakran előfordul az is, hogy a pályázók hosszasan részletezik a bírálók számára értelemszerűen ismert kutatási eredményeket, szakirodalmi hivatkozásokat, miközben nem marad hely és energia annak kifejtésére, hogy mit és hogyan szeretnének konkrétan megvalósítani. Ez az arány gyakran felborul a pályázatokban, így érdemes erre figyelni.

Évek óta kapcsolatban állsz a Tempus Közalapítvánnyal. Van kedvenc történeted?

A közalapítvány sokszor szóba kerül a mindennapjaimban – jó partnerként, fiatal, dinamikus csapatként, és egy olyan helyként, ahol, ha elindul valami, az meg is valósul. 

A kérdést végiggondolva az a történet jut eszembe, amikor a Campus Hungary projektben tartottunk felsőoktatási kurzusokat. A projekt elhúzódott, így már várandós voltam, amikor két nappal a képzés indulása előtt eltört a vállam és felmerült, hogy meg kell műteni a karomat. Az első reakcióm – a kislányomat már biztonságban tudva – az volt, hogy nem tehetem meg a Tempus Közalapítvánnyal, hogy nem jelenek meg a másnapi kurzuson. Az orvos alig hitt a fülének.

Végül megtartottam a képzést, amely – bármennyire furcsán hangzik – a legjobb terápiának bizonyult. Az orvosok csodájára jártak a gyors gyógyulásomnak, én pedig máig azt gondolom, ez részben annak volt köszönhető, hogy nem a problémákra, hanem a közös munkára koncentráltam – mindezt profi szervezés mellett.

 

Fischer Márta közgazdász, doktori fokozatát az uniós szakfordítás és terminológia témájában szerezte, a varsói College of Europe-ban pedig EU-tanulmányokat folytatott. Évekig dolgozott a korábbi Oktatási Minisztériumban. Egyetemi oktatóként több éve tanít EU-ismereteket, szakfordítást és terminológiát angol és német nyelven. E témákban tudományos kutatást is folytat, folyamatosan ír, tankönyvet publikál, és szakmai anyagokat fordít, lektorál.

 Az interjút készítette: Szűcs Marianna

 

Utolsó módosítás: 2016.09.21.