A magyar doktori iskolák egyre inkább a felsőoktatás minőségének zálogává válnak. A magyar felsőoktatás nemzetközi versenypozíciójának javításához elengedhetetlen a PhD-hallgatók számának emelése és képzésük minőségének fejlesztése. A nemzetköziesítés leginkább szembetűnő területe a külföldi hallgatók jelenléte, amely a presztízs mellett bevételt is jelent az intézmény és az ország számára. Stratégiai szempontból viszont legalább ilyen fontos indikátorok az oktatói mobilitás, a nemzetközi hírű professzorok megjelenése az egyetemen, a nemzetközi kutatásokban való aktív részvétel és az eredmények külföldi rangos lapokban történő publikálása vagy a külföldön bejegyzett szabadalmak, innovációk számának növelése.
A magyar doktori iskolák nemzetköziesítésének vizsgálata
A témához kapcsolódó kutatással a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt.-t bízta meg a Tempus Közalapítvány,
a Campus Mundi projekt keretében. A kutatás összefoglalója ide kattintva letölthető >>
A magyar doktori iskolák nemzetköziesedésének vizsgálata tárgyú kutatás célja az volt, hogy átfogó képet adjon a hazai doktori iskolák nemzetközi vonatkozásairól. A komplex módszereket alkalmazó kutatás során fontos szempont volt az intézményi jó gyakorlatok feltárása, valamint a külföldi és hazai PhD-hallgatók igényeinek, véleményének megismerése. Ehhez egyaránt elemzés alá kerültek a vonatkozó szakirodalmak, az egyetemi dokumentumok és honlapok, valamint a felsőoktatási adminisztrációs adatbázisok. Ezen kívül az oktatók és hallgatók körében online kérdőíves vizsgálat, valamint interjúkra alapozó kvalitatív vizsgálat is zajlott. A vállalati szféra doktori képzésre vonatkozó releváns tapasztalatait fókuszcsoportos beszélgetések és interjúk formájában vizsgálták.
Összességében elmondható, hogy a doktori iskolák esetében a mobilitás mint cél alulreprezentált, vagyis sokkal kevésbé gondolják esetükben a nemzetköziesítés céljának azt, hogy minél több külföldi hallgatót vonzzanak. Bár a magyar felsőoktatási intézményekbe áramló külföldi hallgatók száma nőtt az utóbbi időszakban, ezek a hallgatók elsősorban az alap- és mesterképzésbe jutnak be. A megkérdezettek szerint az állami támogatással ideérkező hallgatók felkészülési szintje nem mindig találkozik a doktori képzés elvárásaival.
A hazai doktori iskolák nemzetközi beágyazódását, közös képzések, joint degree programok indítását némileg akadályozza az is, hogy meglehetősen eltérnek az amerikai, európai és közép-európai rendszerek. A nemzetköziesítés gátját jelenti továbbá az is, hogy a doktori iskolákban erre nincsenek igazán szervezeti keretek. A minőségi nemzetköziesítést mindenki a jó nevű oktatók idecsábításában látja, de erre jelenleg nagyon korlátozott lehetősége van az egyetemeknek. Ugyanígy igen nehézkes a magyar oktatói mobilitás. Hosszú távra az oktatási terhek túlfeszítettsége nem teremti meg a lehetőségét, hogy egy eltávozó kollegát helyettesíteni tudjanak, státuszbővítésre pedig általában nincs mód. A hallgatói mobilitást előtérbe helyező nemzetköziesítési szemlélet oktatáscentrikus, így a doktori iskolákra is sokkal inkább jellemző, hogy tantárgyakat oktatnak, ahelyett hogy dominánsan kutatásra építenék a tevékenységüket.
Elmondható, hogy nem válik el a doktori iskola nemzetközi tevékenysége az egyetem többi részétől, de bizonyos tevékenységek inkább jellemzőek a doktori iskolákra. A tananyag nemzetköziesítése, a magyar hallgatók külföldi tapasztalatszerzése, a kutatás és a tudásmegosztás területén aktívabbak a doktori iskolák. A belső nemzetköziesítésben előrébb tartanak, mint az alap- vagy mesterképzések. Jóval gyakoribb az idegen nyelvű szakirodalom használata vagy a külföldi hallgatók tapasztalatainak felhasználása, mint a nem doktori oktatásban. Ez alapján az látszik, hogy a doktori iskolák a nemzetköziesítésnek más dimenziójában működnek, ami érzékenyebb a minőségre és a belső meglévő kapacitások jobb kihasználására. A doktori iskolák nemzetközi aktivitása főként az ott oktatók egyéni aktivitásán alapszik, leginkább jellemző a nemzetközi publikációk közzététele, nemzetközi kutatásokban és konferenciákon való részvétel. A doktori iskolák ugyanakkor szervezeti szinten jóval kevésbé vesznek részt a nemzetközi térben.
A kutatás összefoglalója ide kattintva letölthető >>
Szerkesztette: KOVÁCS LAURA
Tempus Közalapítvány, Study in Hungary egység
Dr. Lannert Judit A magyar doktori iskolák nemzetköziesedésének vizsgálata c. vezetői összefoglalója alapján. A vezetői összefoglaló EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001 azonosítószámú Campus Mundi projekt keretében A magyar doktori iskolák nemzetköziesedésének vizsgálata tárgyú kutatás keretében készült el.
A cikk a Pályázati Pavilon 2018. tavaszi számában jelent meg.
Utolsó módosítás: 2018.11.13.
