Campus Mundi

Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelemtudományi doktorandusz hallgatója, nemrég jött haza Berlinből, ahol egy hétig a Green Memory Archive levéltárban kutatott. A disszertációhoz szükséges hasznos anyagok gyűjtése mellett jutott ideje találkozni a régi barátokkal, meccset nézni 75 ezer emberrel és vasárnap reggel ellátogatni a piacra.

Kihozni a legtöbbet egy hét berlini kutatásból

Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál?

Kutatási témáimból kifolyólag korábban már többször pályáztam a Tempus Közalapítvány koordinálása alatt álló ösztöndíjakra, amelyekkel kapcsolatban pozitív tapasztalataim voltak, így nem is állt mérlegelés alatt, hogy éljek-e a Campus Mundi adta lehetőséggel. A Campus Hungary-hez hasonlóan az ösztöndíj kifejezett előnye, hogy rövidebb időszakokra, akár néhány napos kint tartózkodásra is lehet pályázni, márpedig az itthoni kötelezettségeim miatt ez is egy jelentős szempont. A berlini útra a doktori disszertációm egy részének megírása miatt volt szükségem, így az a tanulmányaim befejezésére is közvetlenül hatással lehet.

Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra?

Mivel viszonylag tapasztalt vagyok e téren, egy jól bevált forgatókönyvet követtem:

  1. Feltérképeztem a berlini kutatás feltételeit (például szükség van-e előzetes engedélyek begyűjtésére), majd csak azután pályáztam az ösztöndíjra.
  2. Miután értesítettek a pályázati eredményről, rögtön lefoglaltam a szállást (egy kollégiumi vendégszobát) és az utazáshoz szükséges jegyeket.
  3. A fogadóintézmény munkatársaival egyeztetve előzetesen összeállítottunk egy, a témám szempontjából releváns tétellistát, így már rögtön az első nap reggelén megkezdhettem az érdemi munkát.

Mesélnél a kinti körülményekről?

Egy hetes berlini tartózkodásom alatt a Studierendenwerk hálózat alá tartozó egyik kollégium vendégszobájában laktam. Bár a német fővárosban a nagy távolságok miatt néha órákig tart eljutni A-ból B pontba, szerencsémre a fogadóintézethez a kollégiumtól mindössze negyedórás villamosozásra volt szükség.

Csendes kis friedrichshaini utca, feltűnésmentes téglaház, annak első emeletén az Archiv Grünes Gedächtnis-szel. Az intézet viszonylag kevés munkatárssal működik, ellenben annál lelkesebbek és rendkívül segítőkészek, főleg egy távolból jött kutatóval szemben.

A jól kiépített, modern intézetben Európában egyedülálló anyagot találunk nemcsak a német zöld párt(ok) működéséről, de európai testvérmozgalmaikról is. Párt- és parlamenti iratok, személyi hagyatékok, sajtócikkek, képek, plakátok, videó- és hanganyag, szakszerűen tárolva és rendszerezve. Legfőbb infrastrukturális gondjukat a magyar levéltárak egy része is ismeri: a túl sok befogadott anyag miatt kezdik kinőni az épületet. Az egyik kolléga a raktárakban is körbevezetett, ahol szembesülhettem az említett problémával.
A híres berlini tévétoronyra rálátó olvasóteremben átlagban napi 6–7 órát töltöttem, és szinte a teljes vizsgálandó anyagot átnéztem. Emellett bizonyos szakirodalmat a Humboldt Egyetem könyvtárában, a Grimm Zentrumban kerestem meg.

Természetesen a kikapcsolódásra is hagytam időt, és mivel Berlinben már többször laktam hosszabb-rövidebb ideig, a megszokott turistalátványosságok nem vonzottak különösebben, ehelyett számomra jelentőséggel bíró helyszíneken nosztalgiáztam (például egy vasárnap délelőtti piacozással, péntek esti meccsnézéssel, „szűk körben” a 75 ezres Olympiastadionban, stb.).

Sikerült barátokra lelned?

Mindenekelőtt igyekeztem minél több, kint élő barátommal és egykori évfolyamtársammal találkozni, emellett a kollégiumban is megismerkedtem néhány diákkal. Berlin ilyen szempontból kedvező hely: az emberek kifejezetten nyitottak, érdeklődőek, és könnyen találhatjuk magunkat egy teljesen új társaságban, akár egy spontán jammelés közepén az Oberbaumbrücke-n.

Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak?

Az ösztöndíj lehetővé tette, hogy viszonylag rövid idő alatt, de egy annál fontosabb külföldi kutatást sikerrel teljesíthessek. A vizsgálat eredményeit nem csupán a doktori disszertációmba tudom beleépíteni, de tudományos és népszerűsítő publikációk alapját is fogja adni.

A külföldi út során áttekintettem egy addig számomra nem ismert berlini levéltár anyagát, és az ott dolgozó történészekkel konzultálva csiszolhattam a német nyelvtudásomon is.

Mindent egybevetve, nyugodt szívvel ajánlom a Campus Mundit és az ahhoz hasonló ösztöndíjakat minden olyan hallgatónak, akit szakmai ambíciókon kívül hajt a kalandvágy és érdeklődés más országok, kultúrák megismerésére. A pályázással járó kisebb adminisztrációs terhek messze nem mérhetőek a külföldön szerzett tapasztalatokhoz és élményekhez.

 

Fotók: Hevő Péter

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide

Utolsó módosítás: 2018.10.13.