Paolo 2004-ben került Budapestre, az akkori Leonardo ösztöndíjprogram támogatásával. (Az Erasmus+ programot megelőzően, a Leonado biztosított lehetőséget külföldi szakmai gyakorlatok megvalósítására.) Azóta eltelt 15 év, és ma családi vállalkozás keretében az egyik legnagyszerűbb fővárosi pizzériát, a Pizzicát vezeti.
"Egy olyan lehetőséget kaptam, ami teljesen megváltoztatta az életemet"
Miért éppen Budapest? Hogyan esett a választásod Magyarországra?
Egy kiválósági ösztöndíjjal tanultam nyelveket és irodalmat 19 évesen. Brazília, Portugália, Anglia és Olaszország után annyira megszoktam már, hogy külföldön élek, hogy az ösztöndíj végeztével Londonba költöztem. Itt szereztem meg a mesterdiplomámat. Ezt követően visszatértem Olaszországba dolgozni, de akkor már annyira érdekes volt számomra a külföldön élés gondolata és érzése, új tapasztalatok megszerzése, illetve annyira kíváncsi lettem a nagyvilágra, hogy mindenképpen szerettem volna új lehetőségeket találni magamnak. Így jött az, hogy vágjak bele egy Leonardo projektbe. Sikerült elnyernem egy angliai ösztöndíjat, de mivel korábban már éltem ott, ezért én annyira már nem szerettem volna visszamenni, másra vágytam. Úgy gondoltam, lemondok az ösztöndíjról. Ekkor közölték velem, hogy van egy másik lehetőség, Anglia helyett Magyarországon is tanulhatok. A születésnapom volt aznap, gondoltam ez a lehetőség szuperül hangzik. Megkérdeztem mennyi időm van gondolkozni, elvégre ez mégis csak alapos átgondolást igénylő dolog. Akkor azt mondták, hogy azonnal döntenem kell. Végül nem hezitáltam sokat, aláírtam a papírokat. Teljesen véletlenül alakult így, de nem bánom, mert ez a pár perc megváltoztatta az egész életemet. Három hónapot kellett volna itt töltenem, de annyira izgalmas volt minden, hogy maradtam. Ennek most már 15 éve.
Voltak előzetes ismereteid az országról?
Korábban nem jártam még Magyarországon, ez volt az első alkalom. Mindig is vonzott Budapest, voltak előzetes ismereteim az itteni látványosságokról, az engem érdeklő zenei szubkultúrákról, eseményekről, koncertekről. Ezért is vártam nagyon, hogy milyen lesz az itteni élet, de igazán a megérkezésemkor kóstolhattam bele a budapesti hangulatba.
Milyen volt a fogadtatás?
Amikor megérkeztem, kollégiumban laktam. Kicsit idősebb is voltam már a többi ösztöndíjas társamnál. Akkoriban már nagyon benne voltam a zenei életben is, ezért igyekeztem minél hamarabb felfedezni a lehetőségeket, így hamar dj lettem helyi klubokban. Akkoriban fantasztikus volt Budapest! (Ma is annak mondanám, de azért merőben más lett, mint 2004-ben.) Sok barátságos arc vett körül, igyekeztek segíteni. Egy utazási irodában kezdtem el dolgozni.
Hogy ment a nyelvtanulás? Mára már folyékonyan beszéled a magyart.
Nyelvészként kicsit könnyebb volt, de sohasem tanultam könyvekből a magyart. Inkább haverokkal, kocsmákban. Az első 2-3 évben igyekeztem minél többet megfigyelni a magyar nyelvet. Akkor még nem tudtam, hogy egyáltalán maradok-e az országban, nem tudtam, hogy mennyire tervezek hosszútávon. Aztán jött a felismerés, hogy lehet sokáig fogok itt maradni, s innentől kezdve teljesen megváltozott az egész viszonyom a nyelvhez, sokkal inkább kezdtem tudatosan figyelni. Hozzáteszem, ez nem egy könnyű nyelv.
Mit jelentett számodra a Leonardo ösztöndíjad?
Olyan új világba, környezetbe kerültem, ahol akarva-akaratlanul is számtalan tapasztalatot szereztem. Megszoktam az itteni dolgokat, folyamatosan tanultam, ezáltal a tudásom és a személyiségem is fejlődött. Egy olyan lehetőséget kaptam, ami teljesen megváltoztatta az életemet. A Leonardo nélkül egészen biztos, hogy nem jöttem volna Magyarországra (maximum csak mint turista), de így teljesen más szemléletet kaptam.
Mi volt a legnagyobb sikered a Leonardos évek során?
Erre nehéz válaszolni. A lehetőség, amit kaptam, nagyon fontos, mondhatni a siker alapköve. Rengeteget tanultam minden téren, illetve megtanultam egy teljesen új nyelvet. Nekem már abszolút megszokott az, ha olaszul, angolul, spanyolul és magyarul beszélek egy este alatt. A Pizzicába is nagyon sok ember tér be, fontos, hogy kommunikáljunk egymással. A Pizzica projekt kifejezetten jól sikerült, mert a családommal közösen csináltuk, és mindent beletettünk, hogy jó legyen. Energia, idő és a segítőkész emberek, ez az esszencia. Ez nem csak a mi projektünk, hanem mindenkié, aki betér hozzánk.
Hogyan jött a Pizzica ötlete?
A munkám mellett folyamatosan lekötötte az időmet az, hogy új embereket ismerek meg, és aktívan részt vettem a zenei életben is. Mindig is érdekelt, hogy mit tartanak érdekesnek az emberek, zenei, gasztronómiai és egyéb téren is. A magyar konyhát is megszerettem, de hiányzott a hazai ízvilág is. Mivel ilyen fajta (lazio stílusú) pizza nem igazán volt elterjedt (sőt ismert!) itt, ezért arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk, hogy ízlik az embereknek. A Pizzica egy családi üzlet, édesanyánkkal és testvéremmel együtt kezdtük el. Örülök, hogy ők is velem tartottak és követtek Budapestre. Mondhatni, hogy itt kezdtünk el újra együtt, családként élni, mert korábban sok időt voltam távol. A Pizzica egyébként nem csak egy hely, ahol jót lehet enni, hanem sok érdekes ember találkozóhelye is. A családias hangulat garantált, amit rendszeresen színesítünk klassz zenékkel és izgalmas művészeti kiállításokkal.
Mit üzensz a még hezitáló, leendő pályázóknak?
Rengeteg különböző személyiségű ember él, még sokfélébb hozzáállással a világ dolgaihoz, ezért az egyéni határok is változók. Egy ilyen jellegű ösztöndíj viszont nagyszerű lehetőség arra, hogy edzd magad, erőt meríts az élet sok területén, legyen szó szakmai fejlődésről vagy személyes dolgokról, attitűdről. Nyelveket tanulhatsz, amivel folyamatosan nőnek az esélyeid. Bárhová is vigyen az utad, utána egészen biztos, hogy sokáig fogsz az élményekből táplálkozni. Egyszerűen vágjatok bele!
Fotó: Pizzica Instagram
Az interjút készítette: Baranyi Diána, TKA
Utolsó módosítás: 2020.09.07.
